Folytatódik a per, bíróság előtt a tanárokat kirúgó tankerületi vezető

10 órára hirdették meg a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiumán a Karinthy Frigyes Gimnáziumból elbocsátott pedagógusok perfelvételi tárgyalásának ötödik fordulóját. A jogi vita amiatt indult el, mert a tanárok szerint aránytalan és eltúlzott volt az a jogkövetkezmény, amit a tankerület alkalmazott velük szemben azért, mert a polgári engedetlenség eszközével tiltakoznak. 

Mint arról korábban beszámoltunk, az első, március végi tárgyaláson a bírónő felkínálta az egyezség lehetőségét, a tanárok ügyvédje, Sziklai Tamás pedig ismertetett egy ajánlatot, ami úgy szólt, hogy ha azonnali hatállyal visszahelyezik a tanárokat a pozíciójukba, kifizetnek nekik fejenként 1 millió forintot, és az alperes kiad egy nyilatkozatot, amelyben elnézést kér, a kereseti kérelmet nem tartják fenn.

Mivel az alperes jogi képviselőjének nem volt felhatalmazása arra, hogy választ adjon az ajánlatra, Sziklai Tamás jelezte: ügyfelei ebben az esetben inkább nem is kérik a pedagógusok visszahelyezését, a sérelemdíjra, valamint a végkielégítésre ugyanakkor továbbra is igényt tartanak.

Miután az egyezség nem jött létre, a tanárokat külön-külön is meghallgatták, az előző, szerdai tárgyalásra pedig az őket elbocsátó tankerületi vezetőt is beidézték – legalábbis a bíróság szerint. Rábel Krisztina – miután nem jelent meg a teremben – arról tájékoztatta lapunkat, hogy pusztán amiatt maradt távol, mert személyes megjelenési kötelezettsége csak a jogi képviselőjének volt, neki nem. 

A bíró, Halmos Szilvia ugyanakkor már szerdán előrebocsátotta, hogy a pénteki napon mindenképpen meghallgatná a tankerületi vezetőt.

Rábel Krisztina ezzel összhangban nem sokkal 10 óra előtt meg is jelent a bíróságon. A kirúgott tanárok kíváncsian várták, hogy közel egy évvel a történtek után mit tud mondani a kirúgásukról, a bíróság először azonban azt szerette volna tisztázni, hogy miért állította a tankerületi vezető a sajtó – többek között az Index felé is – azt, hogy nem kapott idézést a korábbi tárgyalásra, miközben a kérelem szabályszerű volt. 

Elnézést kérek, ma reggel értesültem arról, hogy valóban kaptam idézést az előző tárgyalásra. Szabadságon voltam, amikor az értesítés megérkezett, nem jutott el hozzám

– fogalmazott Rábel Krisztina. 

Szavaira Halmos Szilvia úgy reagált:

„Nagyra értékelem, hogy eljött, ez nyilván nem volt könnyű, de megértette, hogy én nem tréfálok, és nem véletlenül intéztem kérést a felekhez. Ezzel együtt arra kérem, hogy mielőtt olyan nyilatkozatot tesz, ami arra utal, hogy a bíróság valótlant állított, kérem, ellenőrizzék, hogy mi a tényhelyzet” – hangsúlyozta. 

„Ha valaki egy héten át nem dolgozik, akkor lépni kell"

Miután a felek tisztázták a félreértést, elkezdődött a tárgyalás érdemi része. A bíró többek között az alábbi kérdéseket intézte a tankerületi vezetőhöz, akiről fotót nem készíthettünk.

Halmos Szilvia: Kinek a döntése volt a tanárok elbocsátása? Kapott utasítást felettestől, vagy ez a saját döntése volt? Miért a legsúlyosabb szankciót alkalmazta, és miért pont náluk?

Rábel Krisztina: Amikor elindult a tanév, monitoroztuk, hogy hol tartanak polgári engedetlenséget, sztrájkot. Rengeteg táblázatunk, adatunk van arra, hogy hol, mikor, hogyan tiltakoztak a tanárok. Októberben jutottunk el oda, hogy polgári engedetlenség miatt figyelmeztetést küldjünk a pedagógusoknak. 43 iskolám volt összesen, ebből 13 intézmény volt érintett, mindenki kapott ilyen tájékoztató levelet. Tankerületi szinten összesen több mint 800 óra maradt el, ezek 54 százalékát a Karinthy Frigyes Gimnázium pedagógusai mulasztották el, ott körülbelül 440 órát nem tartottak meg. Őket követte a sorban egy másik tankerülethez tartozó iskola, ott 160 óra maradt el. Ezt látva vonalat kellett húzni, azt láttuk, hogy másként nem tudjuk a félévet, tanévet lezárni.

Halmos Szilvia: Miért pont a felpereseket mentette fel?

Rábel Krisztina: Tankerületi szinten ők mulasztottak a legtöbbet, húsznál is több órájuk maradt el, ami már megfelel egy iskolai hétnek. Azt gondolom, hogy ha valaki egy héten át nem dolgozik, akkor lépni kell.

Halmos Szilvia: November 30-án egy másik tankerület, a Belső-Pesti Tankerületi Központ is elbocsátott több pedagógust. Egyeztetett a másik tankerület vezetőjével, Marosi Beatrixszel, hogy egyszerre lépjenek?

Rábel Krisztina: Nem egyeztettünk, én a feletteseimmel tartottam a kapcsolatot. A Klebelsberg Központban többször előkerült, hogy mit kezdjünk ezzel a helyzettel, az értekezleteken is mindig ez volt a téma. Folyamatosan azt mérlegeltük, hogy mikor kellene lépni. Bennem már november közepén megszületett a döntés, de a hó végét szerettük volna megvárni. Ezekben a hetekben kértem iratmintát a Klebelsberg Központtól, emiatt lehet, hogy a más tankerületeknél, más intézményeknél dolgozó pedagógusok is ugyanolyan szövegezésű dokumentumot kaptak.

Halmos Szilvia: Tehát önt is meglepte, hogy „jé, pont egy másik tankerület is most lépett”, de utasítást nem kapott, az a saját döntése volt.

Rábel Krisztina: Így van.

Halmos Szilvia: Az intézményvezetővel, Hutai Lászlóval egyeztetett?

Rábel Krisztina: Az adatokat tőle kaptam, és többször jelezte felém, hogy megpróbálja a tanárokat abba az irányba terelni: inkább a sztrájk eszközével tiltakozzanak. A pedagógusok ugyanakkor ragaszkodtak a polgári engedetlenséghez, az intézményvezetőnek ilyen körülmények között ugyanúgy nehézség volt megtartani az iskolai légkört.

Halmos Szilvia: Tisztában volt azzal, hogy a polgári engedetlenség a nagy oktatási mozgalom része?

Rábel Krisztina: Meggyőződésem, hogy talán igen, de egy pedagógusmozgalmon sem vettem részt.

Halmos Szilvia: Ezt így nem tudom értelmezni.

Rábel Krisztina: El tudom képzelni, de ez egy nagyon feszült időszak volt. Úgy kellett rendet tenni, hogy közben rám törték az ajtót, az volt a kérdés, hogy egyáltalán túléljük-e a napot. Én a rend megtartásával foglalkoztam, nem azzal, hogy mi van a polgári engedetlenség mögött. Az egyértelmű volt, hogy valamilyen módon kapcsolódnak a pedagógusmozgalomhoz, de a kollégákat személyesen nem ismerem, hogy pontosan mit gondolnak, milyen véleményen vannak egyénenként, azt nem tudom.

Halmos Szilvia: Volt-e a felpereseknek kísérlete arra, hogy bemutassák önnek az iskolában jelen lévő problémákat? Szó volt itt penészes falakról, rossz körülményekről, ezeket a véleményeket megpróbálták önhöz eljuttatni?

Rábel Krisztina: Azt, hogy „Rábel, gyere ki!”, nem nem nevezném normális kommunikációnak. Dörömböltek az ajtón, majd azt fel is feszítették. Megfélemlítően viselkedtek, a kollégáim nagyon megijedtek. Kértük, hogy kettesével jöjjenek be hozzánk, hogy beszélgessünk. Erre nem voltak hajlandóak, kénytelenek voltunk hívni a rendőröket. Ilyen körülmények között nem tudtunk beszélgetni.

Halmos Szilvia ezt követően jelezte, hogy ez alapján neki úgy tűnik, hogy a szándék megvolt, csak a stílus nem volt megfelelő.

Rábel Krisztina végül annyit tett hozzá, hogy tisztában volt azzal, milyen problémája volt a tanároknak a körülményekkel, de nagyjából minden iskolára rengeteg pénzt tudna költeni. 

„Most itt van a tankerületi vezető, ki tudja, mit hoz a holnap”

A tankerületi vezető személyes meghallgatása után arra kérte a tanárok ügyvédjét, Sziklai Tamást, hogy „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” alapon intézzen kérdéseket a tankerületi vezetőhöz, „mert most itt van, és ki tudja, mit hoz a holnap”.

Sziklai Tamás először arra világított rá, hogy a pedagógusok több ízben is megpróbáltak kapcsolatba lépni a tankerületi vezetővel.

Egy tanár egy alkalommal azt is kijelentette, hogy nem bírja tovább az éhezést. Ön ezt aláírta, tehát tudnia kellett, hogy mekkora a gond

– emelte ki.

Rábel Krisztina kétkedve fogadta, hogy ő ilyen állítást láttamozott, szó szerint azt mondta, hogy nincs emléke ilyen esetről.

Halmos Szilvia szerint ez nem is olyan fontos, mivel sok tanár mondott sok mindent, ez a felperesek kirúgása szempontjából kevéssé releváns.

Sziklai Tamás a továbbiakban arról érdeklődött, hogy ügyfelei kirúgása után mi történt az intézményben, hogyan oldották meg az órák megtartását.

Rábel Krisztina elmondta, hogy a felmentéseket megelőzően számos óra elmaradt a Karinthy Frigyes Gimnáziumban, de november 30-a után egy sem.

Az ő hiányuk nulla lett. Minden órán volt helyettesítés, vagy összevonás történt, vagy egy másik kollégának lett kiadva az óra

– jelezte.

Sziklai Tamás arra is megpróbált rávilágítani, hogy nem lehet-e azt kijelenteni, hogy a tanárhiány összességében már olyan komoly gondot okozott, és a diákok művelődéshez fűződő joga olyan nagymértékben sérült nap mint nap, hogy ahhoz képest a 440 elmaradt óra elenyésző volt.

Rábel Krisztina ezt nem ismerte el, azt mondta, hogy a tankerület egyensúlyt tartott és tart most is. „Vannak elmenők, de az érkezők is ugyanennyien vannak. Jelenleg egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány szabad státusz van” – fogalmazott.

Miért nem rúgták ki azt a pedagógust, aki 40 óránál is többet polgári engedetlenkedett?

A bírónő a tárgyaláson kihasználta az alkalmat arra, hogy néhány konkrét esetet is felidézzen Rábel Krisztinának.

Mint ismert, a tankerületi vezető koncepciója az volt, hogy csak azokat menti fel, akiket egy alkalommal már figyelmeztetett. Halmos Szilvia ugyanakkor rámutatott, hogy két felperes esetében a tankerület visszavonta ezt a figyelmeztetést, mivel utólag kiderült: a kérdéses időpontban az érintett pedagógusok valójában megtartották az óráikat.

Rábel Krisztina erre reagálva arról beszélt, hogy szerinte ez nem releváns, mert esetükben így is összejött az a bizonyos húsz óra, ami nála már határátlépésnek számított. Azt is kijelentette, hogy a visszavonásnak sok értelme volt, mert a tanárok ekkor már tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy tetteiknek milyen következménye lehet.

A bírónő egy másik kérdéses esetre is rávilágított. Mint mondta: tudomása szerint az egyik Karinthys pedagógus, Kissné Berta Beáta 40 óránál is többet töltött polgári engedetlenséggel, mégsem bocsátották el.

Mi ennek az oka?

– kérdezte, mire a tankerületi vezető úgy felelt, hogy az órákat csak a figyelmeztető levelek kiküldése után számolta, és miután Kissné Berta Beáta is kézhez kapta a tájékoztatást, lecsökkentette a tiltakozással töltött órák számát, nála tehát hatott a figyelmeztetés, így ő maradhatott. Mint ismert, Kissné Berta Beáta később önként távozott az intézményből.

„Az időjárás is befolyásolhatja a polgári engedetlenséget”

A részletek tisztázása után a bírónő engedélyt adott arra, hogy a tankerületi vezető távozzon a tárgyalóteremből. A továbbiakban a jogi képviselőjét kérték arra, hogy összegezze a helyzetet.

Szikora Gábor szerint az elhangzottak alapján nem történt beavatkozás a véleménynyilvánításba, Rábel Krisztina pusztán munkaügyi aspektusokat vett figyelembe. Vitatta, hogy a kirúgásoknak dermesztő hatása lett volna, úgy véli, a tiltakozások száma nem a tankerület lépése miatt csökkent le a decembertől kezdődő időszakban.

Az időjárás is befolyásolhatja a polgári engedetlenséget

– jelentette ki a jogi képviselő, utalva arra, hogy akár a tél beköszönte is szerepet játszhatott abban hogy november 30-a után már kevesebben polgári engedetlenkedtek.

A tanárok szerint ez nem igaz, és inkább arról van szó, hogy a tankerület elérte a célját, sokakat sikerült megfélemlíteni, megijeszteni.

„A Karinthy Frigyes Gimnáziumban összesen huszonnégyen választottuk a polgári engedetlenség eszközét, mégis olyan volt, mintha a tömegbe lőttek volna, random választottak ki néhányunkat. A kollégák nem tudták, hogy ki lesz a következő, és ez megviselte őket. Többen közülük táppénzre mentek, szellemileg kimerültek, és még januárban sem tudtak visszamenni dolgozni” – idézte fel az egyik kirúgott tanár, Nemes Mária.

A tárgyalás 14 órakor véget ért, a következő alkalmat februárra hirdették meg. Az ügy továbbra is perfelvételi szakaszban van, elsőfokú ítélet leghamarabb csak jövő tavasszal lehet.

(Borítókép: A Karinthy Frigyes Gimnáziumból kirúgott pedagógusok pere 2023. március 30-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)