„Nekem senki ne mondja azt, hogy a magyar gyerekek butábbak, mint a külföldiek”

A Kulturális és Innovációs Minisztérium politikusa a nagyinterjúban elárulta azt is, hogy

• mi volt Erasmus-ügyben a legutóbbi vállalásuk, és mi az, amire nemet mondtak;
• milyen ígéretet kapott az Európai Bizottságtól;
• mi lesz a Horizont-források sorsa;
• mi hangzott el a rektoroknak szervezett uniós egyeztetésen;
• miért finomított Csák János a kutatóhálózatot érintő törvényjavaslaton;
• kell-e tartani a modellváltástól az ELTE-n;
• miért kell a béremelést uniós forrásokhoz kötni;
• miért változott meg a kormány nyelvvizsga-politikája;
• és mi kell ahhoz, hogy Európa öt legélhetőbb állama között legyünk.

November 23-ig kellett volna megegyezni az Európai Bizottsággal Erasmus-ügyben. Csák János kulturális és innovációs miniszter a napokban úgy nyilatkozott lapunknak: „Nem mondták se azt, hogy igen, se azt, hogy nem.” Van azóta változás?

Fontos leszögezni, hogy a kormány mindvégig nyitott volt a bizottsággal való tárgyalásokon, és minden feltételt teljesítettünk is, de mindig újabb és újabb szempontok beemelését kérik, amelyek csak az időhúzást szolgálják a brüsszeli bizottság részéről. November végén személyesen egyeztettem biztos asszonnyal, azt kértem, hogy a magyar egyetemek kapjanak egy három hónapos haladékot, mert még mindig bízunk abban, hogy eredményre vezethetnek azok a legutóbbi javaslatok, amelyeket néhány héttel ezelőtt küldtünk ki nekik. Ezekre a vállalásokra azonban szokásosan még mindig nem kaptunk választ a brüsszeli bürokráciától.

És szóban milyen visszajelzést kapott? Nyitottak egyáltalán arra, hogy a magyar egyetemek haladékot kapjanak?

Szóban biztos asszony azt jelezte felém: mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a három hónapos türelmi időt biztosítani tudják.

Pontosan mit vár a bizottság?

Mikor mit.

Milyen vállalásokat tettek eddig?

Immár több mint egy éve folyamatosan újabb és újabb javaslatoknak kell megfelelnünk. Még mielőtt belemennék a részletekbe, szeretném leszögezni, hogy úgy próbálunk a kéréseiknek eleget tenni, hogy a felsőoktatás nemzeti hatáskör.

Arra, hogy mi nemzeti hatáskör, és mit várhatunk az uniótól, még visszatérünk, de most még maradjunk a vállalásoknál.

Tavaly ősszel az első kérésük az volt, hogy a modellváltó egyetemeknek is legyen közbeszerzési kötelezettsége. Hiába érveltünk azzal, hogy számos folyamatban lévő közbeszerzés van, amelyekre a jogszabály szintén vonatkozik, plusz egy törvényt be kellett iktatnunk. Nem probléma, ám legyen.

A másik az volt, hogy legyen egy úgynevezett dinamikus összeférhetetlenség. Ennek lényege, hogy adott döntéseknél a kurátornak vagy a felügyelő bizottsági tagnak tartózkodnia kell összeférhetetlenség esetén. Ezt a szabályozást is bevezettük, szó szerint úgy, ahogy kérték. Ezért is volt meglepő a tavaly decemberi döntés, amikor azt mondták, hogy az Erasmus-és Horizont-forrásokhoz nem férhetnek hozzá a diákok és a kutatók.

Később a kuratóriumok összetételével lett gondjuk, ezen a ponton mondtak le többek között az érintett miniszterek, államtitkárok. Majd újabb javaslat érkezett, miszerint ne legyen élethosszig tartó kuratóriumi tagság. Erre mondtuk azt, hogy rendben, legyen akkor kétszer hat év. Egyelőre még megy a kekeckedés arról, hogy legyen-e inkább kétszer négy év, de idővel ez a kérdés is eldől.

Itt azonban még mindig nincs vége, hiszen újabb ötlet érkezett, ami úgy szól: legyen egy úgynevezett lehűlési idő, melynek lényege, hogy ha valaki politikai tisztséget viselt, akkor minimum két évig még ne lehessen a kuratórium tagja. Halkan jegyzem meg, hogy az Európai Parlamentben is most kívánnak egy ehhez hasonló szabályt bevezetni, de önmaguktól csak hat hónapot várnak majd el. Ez tipikus brüsszeli kettős mérce.

Találkoznak félúton?

Valahogy úgy. A legutóbb kiküldött javaslatunk kétszer hat éves tagságot ajánl egy éves lehűlési idővel. Erre várjuk most a választ, de van még egy szürreális dolog.

Mégpedig?

Szintén, kérésként hangzott el a részükről, hogy az intézmény vezetői se legyenek kuratóriumi tagok, így például a rektor sem. Pedig 12 rektor vagy prorektor tagja a kuratóriumoknak. Tehát pont az, amivel korábban érveltek, hogy „egyetemi emberek” legyenek a kuratóriumban – és ne politikusok – most azzal mennek szembe. Jelenleg a kuratóriumi tagok kétharmada akadémiai hátterű, de színesítik a palettát a gazdasági élet képviselői és a térséget jól ismerő szakértők is. Most ezt az egységet is megbontanák, de ebbe nem mentünk bele, mert az a versenyképesség rovására menne.

Bár azt mondja, még bíznak a megegyezésben, valójában már bejelentettek egy B tervet Pannónia Program néven. Ez már egyfajta menekülési útvonalként fogható fel?

Nem. Mi szeretnénk megegyezni, erre törekszünk, de csak a normalitás határain belül. Nemzetköziesítési programban egyébként is gondolkodtunk, hiszen eddig is voltak Erasmuson kívüli lehetőségek, ezeket szeretnénk bővíteni. A Pannónia Program Európán kívülre is kiterjedne, a magyar diákok a világ top-top-top egyetemeire juthatnak el a jövőben akár rövidebb időre, akár egy teljes szemeszterre. Erre az Erasmustól függetlenül lehetőséget biztosítunk.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egy korábbi Kormányinfón kijelentette, hogy ha nem sikerül megegyezni a bizottsággal, akkor a költségeket kifizetik. Itt már valójában az új programra utalt a tárcavezető?

Nem, ez még az Erasmusra vonatkozott.

De ha nem sikerül megegyezni, akkor nincs mit kifizetni, hiszen a pénz csak egy szempont, a keretszerződést azzal nem lehet pótolni.

A szerződések 2024 nyaráig még élnek. Amennyiben a korábban megkötött megállapodáson keresztül az egyetemek még kijuttatnának diákokat, és ehhez szükségük van pluszforrásra, akkor a kormány segítő kezet nyújt. Így értette Gulyás Gergely.

Amennyiben a keretösszeg 2024 nyaráig még valóban rendelkezésre áll, mi az oka annak, hogy például a Corvinus Egyetem már 2023 tavaszán azt hirdette: az intézményt fenntartó alapítvány ősztől, tehát ettől a tanévtől kezdve kész átvállalni a költségeket?

Ez a kommunikáció az Európai Bizottsági félelemkeltéséről szól. Pánikot okozott a hazai felsőoktatásban a modellváltó egyetemek kizárása, így több helyen olyan intézkedéseket is bevezettek, amelyekre egyébként nincs szükség. Ahogy már említettem, a pluszforrásokat a kormány kifizeti, az alapítványoknak nem kell ebbe külön pénzt tenni. Persze ettől függetlenül jó azt látni, hogy a diákok érdekében nyitottak az ilyen megoldásokra.

Nem tart a tárca az elvándorlástól, pedig van, aki szerint kellene

Hagyományosan több szó esik az Erasmusról, de ott van még a Horizont-program is. Azt is kifizetik?

A Horizontnál azok a szerződéskötések, amelyek 2022 decembere előtt születtek, továbbra is élnek, tehát a már megkezdett kutatások folytatódhatnak. Az ezen túli pályázatoknál a jelenlegi státusz szerint a modellváltott egyetemek számára a csatlakozás lehetősége továbbra is adott. Ehhez a gyakorlatban az kell, hogy a magyar kormány átvállalja a kutatás hazai intézményre eső költségeit. Ezt meg is tesszük, már az év első felében létrehoztunk egy 5 milliárd forintos önerőalapot, amit igény szerint tudunk bővíteni, eddig körülbelül az elkülönített összeg felére jelentkeztek be az intézmények.

Szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a Horizont ügyében is megegyezésre törekszünk a bizottsággal. Ez nemcsak a mi, de az ő érdekük is, a jövő évi uniós elnökség alkalmából ugyanis azt a célt tűztük ki, hogy csökkentsük a kutatási támogatás különbségét a régebben és az újabban csatlakozott tagállamok között. Erre azért van szükség, mert jelenleg a lakosság számát tekintve az egy kutatóra jutó támogatás összege a régebben csatlakozott tagállamoknál csaknem két és félszeres. A harmonizációhoz abszolút nem járul hozzá a Horizont-program hazánkat érintő brüsszeli korlátozása, nehéz ezt másképp értelmezni, mint szándékos versenyképességi hátrányokozás.

Ha már versenyképesség: Máté András, az Oktatói Hálózat alapítója, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Logika Tanszékének nyugalmazott docense nem sokkal a botrány kirobbanása után az Indexnek arról beszélt: a Horizontot érintő korlátozások miatt rohamtempóra kapcsolhat az egyetemi kutatók elvándorlása. A minisztérium tart ilyesmitől?

Nem.

Miért nem?

Mert alapjaiban változtattuk meg a hazai felsőoktatás finanszírozását, a forrásokat két és félszeresére emeltük, és emellé egy teljesítményrendszert is hozzárendeltünk, így jövőre már a modellváltott egyetemekre minden második forint ez alapján jut el. A szempontok között van többek között a diákok számára kedvező tantervháló, a gyakorlatiasság, a lemorzsolódás megfékezése, a publikációk, a szabadalmak, és gazdasági együttműködések számának növelése, valamint a nemzetköziesítésért, a tehetséggondozásért, illetve a felzárkóztatásért tett erőfeszítések. Mindezek együttesen olyan sikereket hoztak az intézményeknek, amelyek a kutatók számára is előrelépést jelentenek.

Itt Máté András inkább arra utalt, hogy a Horizont által olyan volumenű, projektek is megvalósulhatnak hazánkban, amelyek pusztán belföldi támogatásokból soha nem jöhetnének létre.

Fontos látni, hogy társult tagként a csatlakozás lehetősége továbbra is adott. Persze jó lett volna, ha a magyar egyetemek még erőteljesebben vehetnek részt ezekben a nagy volumenű projektekben, de az intézmények tudományos teljesítménye – épp az imént említett ösztönzések miatt – a bizottság gáncsoskodása, zsarolása ellenére is nő, így kétlem, hogy az összkép ne lenne vonzó a kutatóknak.

Az összkép része lehet az a nagy felháborodást kiváltó törvényjavaslat is, mely alapján a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat kilencfős testülete helyett bizonyos kérdésekben csak és kizárólag az elnök döntene. Csák János alig egy héttel a benyújtás után azonban arról posztolt: konszenzusra jutottak, marad a testület hatásköre. Mi volt a visszalépés oka?

A kutatóhálózat hatékonyságnövelés céljából számos intézkedést javasolt a minisztériumnak. Ezek egy jelentős része bekerült a törvényjavaslatba, majd a felek egy következő egyeztetésen bizonyos szabályozási korrekciókról is megállapodtak, ilyen volt a testület változatlan hatásköre is, ami egy törvénymódosítás formájában a tervezetbe is bekerül majd. Úgy gondolom, hogy az eset is azt mutatja: a minisztérium figyelembe veszi és értékeli a jobbító szándékot, különösen ha egy olyan – focis hasonlattal élve – nagy igazolástól érkezik, mint Gulyás Balázs professzor úr, aki világszerte ismert neurobiológusként a nemzetközi trendeket is ismeri.

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) ugyanakkor a törvényjavaslat finomhangolása ellenére is sztrájkot tervez. Mi állhat a tiltakozás hátterében, ha ön szerint egyébként minden pozitív irányba halad?

Ezt tőlük kell megkérdezni.

A Népszavának a tiltakozást azzal indokolták, hogy van olyan intézet, ahol a költségek negyedét elvonták, ami tömeges elbocsátásokhoz vezethet, miközben a bérek egyébként is „katasztrofálisak”.

Először is kezdjük ott, hogy a felsőoktatás mellett Magyar Kutatási Hálózat Finanszírozását is alapjaiban változtattuk meg, hogy eredményesebben hasznosuljanak. A források 17-ről 39 milliárd forintra emelkedtek, és a finanszírozás egy meghatározott része itt is teljesítményfüggő lett. Ez nem azt jelenti, hogy elvettük, hanem pusztán nem volt olyan teljesítmény, amire a korábbi összeg járt volna. Azok az intézmények viszont, amelyek jól teljesítenek, jelentős többletforrásokhoz juthatnak.

A kutatói kitérő után még annyiban visszakanyarodnék az Erasmus-és Horizont-ügyre, hogy sokak szerint ez egy óriási, és igencsak hamar megérkező pofon a modellváltásnak. Mi erről a véleménye?

Ez nem egy pofon, hanem Brüsszel diszkriminatív döntése. Nagyon nem szép dolog, ha az ember gyerekeit zsarolják. Leszögezném: a modellváltás lényege, hogy az egyetemek rugalmasabban működhessenek, gyorsabban reagálhassanak térségük gazdasági igényeire, és ezáltal a magyar fiatalok versenyképesebb képzésben, a munkaerőpiacon is értékesebb oktatásban részesülhetnek. A modellváltást ráadásul maguk az egyetemek kezdeményezték, a szenátusi tagok 87 százaléka támogatta azt. Ezt a bizottság nem veszi figyelembe, amellyel az egyetemek vezetőinek autonómiáját sérti. Úgy hoztak döntéseket, hogy arról nem kérdezték meg a magyar rektorokat, akik egyébként a szenátusok tagjai. Országunk szuverenitásába avatkoznak be így!

Februárban mégiscsak volt egy tárgyalás a rektorok és a bizottság tagjai között.

Igen, a döntés után! És tudja mit mondtak ezen az egyeztetésen a rektoroknak?

Mit?

Kijelentették, hogy bármit mondanak, a korábbi döntésen nem változtatnak.

A BME is modellváltó egyetemmé válhat

Immár 21 felsőoktatási intézmény működik alapítványi fenntartásban. A kormány jellemzően elsöprő sikerekről, egyértelmű pozitív tapasztalatokról beszél, mégis van olyan intézmény, ahol attól tartanak: a döntés náluk is végbemegy.

Gondolom a Budapesti Műszaki Egyetemre (BME) utal, ahol a szenátus adott felhatalmazást a rektornak és a kancellárnak, hogy kezdje meg a modellváltásról szóló tárgyalásokat.

És most hol tart ez a folyamat?

A következő hetekben is lesz egy egyeztetés, végig kell venni ugyanis, hogy milyen vállalásaik vannak. Amennyiben a szenátus támogatja az alapítványi működést, a BME is modellváltó egyetemmé válhat.

A tárgyalások kezdete óta a dolgozói tiltakozások megélénkültek, Barna Emília, a BME oktatója és a helyi szakszervezet tagja a Mércének arról beszélt: az ország összes felsőoktatási intézménye közül a BME-t támogatja a legtöbb pénzzel az unió, így hatalmas érvágás lenne, ha a modellváltás miatt az Erasmus+ és a Horizont programok náluk is megszűnnének.

A döntés a szenátus kezében van. Ha a dolgozók részéről aggályok vannak, akkor az érveket és az ellenérveket az egyetem belső közösségének kell megvitatnia.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szenátusa 2022 decemberében egyhangúlag elutasította a modellváltást, a vezetés szerint ennek meg is lett a böjtje, de időről időre az Eötvös Loránd Tudományegyetemről is igencsak ellenséges nyilatkozatok jönnek ki. Utóbbi intézményben van ok az aggodalomra?

A Zeneakadémián a modellváltásnak és a rektorválasztásnak semmi köze egymáshoz, ne keverjük egybe. Ami az ELTE-t illeti: ott a szenátusnak egyelőre nincs olyan irányú döntése, hogy a rektor és a kancellár kezdjen el tárgyalni a modellváltásról, így egyelőre nincs miről beszélni. De ha lenne ilyen döntés, a folyamattól akkor sem kellene tartani.

„Ezt a bíróságnak kell eldönteni, nem nekem"

Az Erasmus-botrány mellett a Corvinus-ügy sem járult hozzá a modellváltás jó híréhez.

Mégis miért?

A kirúgott docens, Ádám Zoltán úgy véli, hogy a modellváltás előtti időszakban ilyesmi nem történhetett volna, a Klubrádióban egészen pontosan úgy fogalmazott: „amíg Corvinus állami egyetem volt, addig sokkal erősebb pozícióik voltak az oktatóknak.” Nem lehet, hogy éppen az ilyen jellegű kritikái miatt távolították el az állásából az oktatót?

A kérdés második fele nem engem illet. Az első felére vonatkozóan pedig azt tudom mondani, hogy a modellváltás előtti időszakhoz képest nem változtak azok a szabályok, amelyekért a minisztérium ágazatirányítóként felel.

Ádám Zoltán ugyan elismerte, hogy a vizsgálat során nem küldött el néhány levelet, Szabó Lajos, az intézmény megbízott rektora a lapunknak adott interjúban azt mondta: „nem két e-mail-ről van szó.” Hogy látja a helyzetet, mi lehetett a háttérben?

Nem látok bele ebbe, a személyi kérdésekről az intézmény dönt.

Jogos volt?

Ezt a bíróságnak kell eldönteni, nem nekem.

Amikor kiderült, hogy Ádám Zoltán munkaügyi bírósághoz fordul a kirúgása miatt, egy ismerősöm azt mondta: „ akkor a polgári engedetlenkedő tanárok után újabb oktatásban dolgozó pereskedik majd a nagy nyilvánosság előtt.” Mit gondol erről a párhuzamról?

Ezek egymástól független ügyek.

Egy közös pont mégis van, az érintetteket ugyanis azután rúgták ki, hogy felemelték a hangjukat, és elkezdtek cselekedni, mert többé nem akartak az őket körülvevő rendszerben működni.

Mindenkinek lehetősége van arra, hogy tegyen valamit, ha azt szükségesnek érzi, legyen szó Ádám Zoltánról, az egyetem vezetőiről, vagy a kirúgott gimnáziumi tanárokról. Arról, hogy mely lépés volt jogszerű és jogszerűtlen – még egyszer mondom –, a bíróság dönt.

„A nap végén belőlük is tanár lesz"

A középfokú oktatásnál maradva: bár a legtöbb tiltakozás azokhoz az intézményekhez köthető, amelyeknek a Belügyminisztérium a fenntartója, a szakképzők részéről is visszatérő kritika a bér, ezek az iskolák pedig már a Kulturális és Innováció Minisztériumhoz tartoznak. Mire számíthatnak az érintett oktatók?

2020-ban a szakképzést is megújítottuk, azóta több béremelés volt, a korábban már bemutatott logikát követve ezen a területen is bevezettük a teljesítmény anyagi alapú elismerését. Tíz százalékot biztosan emelünk már, persze szeretnénk még többet emelni, de a további emelkedés az országnak összességében érkező uniós forrásoktól is nagyban függ.

Amennyiben az oktatás valóban nemzeti hatáskör – mint ahogyan ezt már ebben az interjúban is említette –, a magyar oktatók bérrendezését miért kell az Európai Unióhoz kötni?

Teljesen egyetértünk azzal, hogy a pedagógusok bérét jelentősen és átfogóan emelni kell. A cél, hogy a tanárok átlagbére elérje a 800 ezer forintot. 170 ezer pedagógus van. Ezt finanszírozni hatalmas kiadás a mostani háborús időkben, amikor egyszerre kell védenünk a rezsicsökkentést, a munkahelyeket, a gazdaságot, a nyugdíjakat, és a béreket. A kormány a költségvetés terhére 10 százalékos pedagógus béremelést tudott megelőlegezni idén, és januárban is meglesz a további 10 százalékos emelés a köznevelésben és a szakképzésben egyaránt. Ennél nagyobb béremelés akkor lehet, amikor Brüsszel végre utalja a Magyarországnak járó uniós forrásokat. Tegyük hozzá, hogy akár már most januártól is emelkedhetne nagyobb mértékben a pedagógusok bére, ha a magyar baloldali európai parlamenti képviselői havi 6 milliós fizetésért nem azzal lennének elfoglalva, hogy akadályozzák a hazánknak járó unió források kifizetését. Ha az Európai Unió az országjelentésekben bizonyos fejlesztéseket tűz ki célul, akkor teljesen jogos és releváns az, hogy az ehhez kapcsolódó forrásokat is biztosítsa.

A szakszervezetek jelzése szerint ugyanakkor az alacsony bérszínvonal miatt távolról sem vonzó a tanári pálya, hiába állítja a minisztérium, hogy egyre többen jelentkeznek pedagógusképzésre.

A számok nem hazudnak. Összességében az osztatlan tanári képzésre jelentkezők száma ugyan nem volt kiugró, de tavalyhoz képest így is inkább nőtt 3215-ről 3357-re. Ahol viszont jelentős különbséget láthatunk, az a mesterszakra felvételizők aránya, ott egy év alatt 1953-ről 2453-ra emelkedett a jelentkezők száma. A rövidebb ciklusú képzés azoknak szól, akiknek már van alapdiplomájuk például biológiából, földrajzból vagy valamilyen gazdaságtudományi területről, de két-három, esetleg négy félév alatt a tanári diplomát is megszereznék. Látni kell, hogy a nap végén belőlük is tanár lesz, csak ők a többiekhez képest egy másik útvonalon érkeztek.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy 4141 tanárt vettünk fel idén ősszel. A pedagóguspályán maradást segíti az új pedagógus életpályamodellről szóló törvény, amely megalapozza a tanárok további béremelését, a teljesítményalapú bérrendszert, a pályakezdő, illetve a hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó pedagógusok többletjuttatását.

És a 4141 az elvándorlás mértékéhez képest is egy jó szám?

Amennyiben a jelentkezőket meg tudjuk tartani, eljutnak a diplomáig, és utána el is helyezkednek, akkor igen, kijelenthetjük, hogy a belépők pótolják a kilépőket.

Már a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete is megkongatta a vészharangot, és úgy általában az egyetemi oktatók is egyre gyakrabban jelzik, hogy a diákok nem kapják meg a megfelelő középfokú oktatást az iskolákban.

Nekem senki ne mondja azt, hogy a magyar gyerekek butábbak, mint a külföldiek.

Nem ezt mondják, hanem azt, hogy költségtérítés ellenében ma már a kevésbé jó képességű fiatalok is bejutnak a felsőoktatásba. Egyes vélemények szerint ez a tendencia a jövőben tovább élénkülhet a felvételi követelmények átalakulásával.

A mi célunk az, hogy nagyobb autonómiát kapjanak az egyetemek, a hallgatók pedig versenyképesebb oktatást és értékesebb diplomát. Az intézmények olyan követelményeket szabnak meg, amilyet csak szeretnének, nem véletlenül szól úgy a szlogen, hogy „ahol a lehetőség, ott a felelősség”.

A központi minimum ponthatárok, valamint a kötelező emelt szintű érettségi eltörlése mégiscsak a fellazítás irányába mutat. Erre azért van szükség, mert túl kevés a diplomás?

Visszakanyarodnék ahhoz, amire már az imént utaltam. Elsősorban azért adunk az egyetemeknek több jogosítványt, hogy az intézmények az adott térség gazdasági, társadalmi, munkaerőpiaci szereplőivel együtt alakíthassák ki a követelményeket, így tudják ugyanis kiszűrni azokat a diákokat, akik hosszú távon komoly sikereket érhetnek el a számukra releváns területeken. Szükség van rájuk, és igen, szükség van több diplomásra ahhoz, hogy a munkaerőpiaci igényeket ki tudjuk elégíteni. Az eddigi felvételi adatok azt mutatják, hogy a változtatás bejött, idén 33 százalékkal többen, közel 107 ezren jutottak be valamilyen felsőoktatási képzésre, ez az elmúlt tíz év legmagasabb száma.

De vajon a felsőoktatás vonzereje nőtt vagy a bekerülés lett könnyebb?

Az egyetemek bevonzó képessége nőtt azzal, hogy nem sablon-követelményeknek kell megfelelni, hanem az adott intézmény, képzés speciális igényeinek. Ha a másik oldalról nézem: a diákok jobban érvényesülhetnek, megmutathatják az erősségeiket, ezáltal pedig hamar sikerélményt szerezhetnek.

2015-ben még arról fogadtak el jogszabályt, hogy már a felsőoktatási felvételihez is kötelező legyen a középfokú nyelvvizsga – igaz, ezt a döntést még a hatálybalépés előtt visszavonták –, az egyetemek 2024-től arra is lehetőséget kapnak, hogy ezt már a diploma kiadásához se várják el. Gulyás Gergely még egy tavaly januári Kormányinfón azt mondta: egy diplomás embertől elvárható, hogy egy nyelvet legalább középfokon beszéljen. Mi változott?

Először is, a kormány támogatja a nyelvtanulást, hiszen a magyar fiataloknak ingyenessé tettük az első nyelvvizsgát, már több tízezer fiatal tudta ennek keretében visszaigényelni a vizsgadíjat. Itt is csak a munkaerőpiaci igényekhez tudok visszakanyarodni, illetve úgy általában a világunk átalakulására. Ma már egy állásinterjún nem papírt kér a munkáltató, hanem a beszélgetés egy pontján idegen nyelvre vált, és percek alatt kideríti, milyen tudást birtokol a jelentkező.

Gulyás Gergely kijelentése pedig ma is megáll, hiszen nem azt mondta, hogy „egy diplomás embertől elvárható, hogy legyen egy nyelvvizsgája.” A nyelvtudás fontosságát továbbra sem kérdőjelezzük meg, de nincs már akkora ereje a bizonyítványnak, mint régen. Hozzáteszem, hogy a nyelvvizsga diplomához való elvárása eddig is egy hungarikum volt, sehol máshol nem találunk példát ilyen gyakorlatot Európában.

Hosszú távon mit vár azon a négy területen, amiért felel?

Felsőoktatás terén a cél az, hogy 2030-ra legyen egy TOP 100-as egyetemünk a világban, és három TOP 100-as az Európai Unióban. Kezdetben tízezerről húszezerre dupláznánk a cserediákok számát, később pedig 40 ezerről 80 ezerre növelnék a külföldi hallgatók jelenlétét.

Innovációs szempontból tartozzunk Európa 10, a világ 25 legjobbja közé, duplázzuk meg a szabadalmak számát, minden második magyar kis-és középvállalkozás innováljon, és az 1 millió főre eső 6000 kutató létszámát emeljük fel 9000-re.

Szakképzésből már Európa-bajnokok vagyunk, de még cél lehet az, hogy világbajnokok is legyünk, és nagyjából ez is lebeg a szemünk előtt. A jelenlegi hat helyett válasszák tízből heten a szakképzést, és jusson el minden harmadik fiatal a diplomáig.

A felnőttképzés területén azt vállaltuk, hogy 2030-ra a felnőttek 60 százaléka részt vesz majd valamilyen képzésben. Tavasszal elindítjuk az egyéni tanulási számlát, mely segítségével a munkáltatók és a munkavállalók egy SZÉP-kártyaszerű rendszerben tovább képezhetik magukat.

Felsőoktatás, innováció, szakképzés, felnőttképzés – a nagy négyes, így is szoktam emlegetni. A négy terület logikus és rendszerszintű kapcsolása hosszú távon a magyar munkaerőpiac igényeit elégíti ki, ami végső soron hozzájárulhat ahhoz, hogy Európa öt legélhetőbb állama között legyünk.

(Borítókép: Hankó Balázs. Fotó: Papajcsik Péter / Index)