A jövő bizonytalan, Orbán Viktor kíváncsi, a kormánypártok figyelmeztetést kaptak

20240423- MG 3658
2024.04.29. 11:22
„Mindig van miért aggódni, mert függetlenül attól, hogy a Fidesz négyszer nyert kétharmaddal, egy választás mindig kihívást jelent” – jelentette ki Stumpf István alkotmányjogász, politológus, egyetemi tanár, a miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületének tagja az Indexnek.

Idén március elején derült ki, hogy Orbán Viktor kezdeményezésére létrejött a Stratégiai Tanácsadó Testület. A Kormányzati Tájékoztatási Központ közölte: „a testület célja, hogy elemzésekkel és tanácsokkal segítse a kormány és a miniszterelnök munkáját a kormányzás egyes területeinek stratégiai szempontból történő áttekintésével, különös tekintettel a kormányzati működés szuverenitási, társadalmi, gazdasági, biztonsági, kulturális és egyéb kockázatokkal szembeni ellenálló képességére.”

Az új tanácsadó testület elnöke Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója. Mellette még hat tagja van a grémiumnak:

  1. Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója,
  2. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács volt elnöke,
  3. Kovács József nemzeti információs államtitkár,
  4. Maróth Miklós akadémikus, a miniszterelnök tanácsadója a tudománypolitika tárgykörét érintő kérdésekben,
  5. Papp Károly polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő államtitkár
  6. és Stumpf István alkotmányjogász, politológus, egyetemi tanár.

Az első Orbán-kormány idején, 1998 és 2002 között Stumpf István volt a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, 2010 és 2019 között alkotmánybíró. 2021-től 2022-ig a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos, 2021-től 2023-ig a Tokaj-Hegyalja Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke.

Az Indexnek adott interjúban Stumpf István többek között arról beszélt:

  • mi a feladata a Stratégiai Tanácsadó Testületben, és az hogyan működik;
  • eddig milyen témák kerültek az újonnan felállított grémium asztalára;
  • hogyan látja a világrend jelenét és jövőjét;
  • mi a jelentősége a republikánus elnöki hatalomátvétel programjának, és az hogyan hasznosítható magyar vonatkozásban;
  • mire számít az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon;
  • van-e mit ünnepelnie Magyarországnak az uniós csatlakozás huszadik évfordulóján;
  • mit ért azalatt, hogy a kegyelmi botrány politikai hullámzás és nem földrengés volt;
  • mi a véleménye a Magyar Péter-jelenségről.

Orbán Viktor hívta a márciusban megalakult Stratégiai Tanácsadó Testületbe?

Igen, mivel ez a tanácsadó testület a miniszterelnök tanácsadó testülete.

Novák Katalin köztársasági elnök lemondása után sajtóértesülések szerint ön is a lehetséges utódjelöltek között volt. Ezt meg tudja erősíteni?

Nem volt erről szó.

De ha megkeresik, vállalta volna az államfői jelölést?

Ezt a kérdést majd akkor kell eldöntenem, ha egyszer valóban felteszik.

Mi motiválta, hogy elfogadja Orbán Viktor felkérését a tanácsadói posztra?

Eljutottam az életemnek abba a szakaszába, amikorra elég sok szakmai és politikai tapasztalatot gyűjtöttem össze, és ezt a tudást szívesen ajánlom fel a nemzet és a kormányfő általi hasznosításra. Már több mint húsz évvel ezelőtt szorgalmaztam, hogy létre kellene hozni egy olyan nemzetstratégiai tanácsot, amely komplexen kezeli a legkülönbözőbb kérdéseket, és folyamatosan javaslatokkal áll elő a végrehajtó hatalmat gyakorló legfontosabb vezető számára. Magánemberként is régóta foglalkoztat, hogy Magyarországnak milyen stratégiai lehetőségei vannak. Raymond Aron (francia filozófus, szociológus, politológus – szerk.) szerint a stratégiai gondolkodás merítsen inspirációt minden századból vagy inkább a történelem minden pillanatában azon problémákból, amelyeket az események maguk okoztak. Tehát intellektuálisan is komoly kihívásnak vettem a miniszterelnök felkérését, és azért vállaltam el a tanácsadói feladatot, mert bátran meríthetek az egyetemi, kormányzati, alkotmánybírósági, kormánybiztosi, valamint a külföldön szerzett tapasztalataimból. Régóta dolgozunk együtt Orbán Viktorral, voltam már tanácsadói szerepben, és korábban is foglalkoztam stratégiakészítéssel.

Mi most pontosan a feladata vagy a területe a testületben?

A kormányzással kapcsolatos nemzetstratégiai ügyek, társadalompolitikai kérdések és az európai szabályozásokkal, vitákkal összefüggő alkotmányos kérdések tartoznak hozzám. Emellett az amerikai politikát – választásokat, a Legfelsőbb Bíróság körüli vitákat, a deep state és az administrative state elleni konzervatív küzdelmet – vizsgálom és elemzem magyar szemszögből.

„Nem árt kicsit távolabb tekinteni”

Szakértők, különböző elemző intézetek és háttérintézmények segítik a kormány működését. A Stratégiai Tanácsadó Testület milyen pluszt tud hozzáadni a miniszterelnök és a kormány munkájához?

A tagok mind komoly élettapasztalattal rendelkező szakemberek, akik messzebb látnak az adott szakterületüknél, és képesek arra a kérdésre koncentrálni, hogy ebben a gyorsan változó, háborús helyzetek által terhelt világban hogyan alakulhat Magyarország szuverén mozgástere. A testület nem kötődik egyetlen minisztériumhoz se, vagyis nem az alrendszerek logikája uralja, ugyanakkor a statútuma alapján bármely kormányzati szervtől kérhet információkat, anyagokat a munkájához. Személy szerint arra fogok törekedni, hogy egyrészt a minisztériumok stratégiai csapataival, másrészt a kormányzat körül létrejött agytrösztökkel és think tankekkel szoros együttműködést alakítsak ki. Nagyon sok jó képességű ember dolgozik különböző kutatóhelyeken, és nagyon jó minőségű anyagokat állítanak elő. Ezeknek a szintetizálása lehet részben az én feladatom, részben a testületé.

Milyen ügyek, témák kerültek eddig a testület asztalára?

Az első rendes ülésünkön három anyagot tárgyaltunk. Az egyik az európai gazdasági kormányzásról szólt, amit Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács volt elnöke készített. A Bakondi tábornok úr által készített anyag a migrációs paktum és a migrációs helyzet által előidézett új szituációval foglalkozott. Az én előterjesztésem a Heritage Projekt 2025 keretében összeállított több mint kilencszáz oldalas Mandate for Leadership című munkát, a republikánus elnöki hatalomátvétel programját tekintette át magyar szemszögből, és megfontolásra érdemes javaslatokat tett hazai vonatkozásban.

Hogy kell elképzelni ennek a testületnek a működését? A miniszterelnök témákat ad, majd önök megvitatják, kidolgozzák, aztán előterjesztik a meglátásaikat és a javaslataikat?

Az első megbeszélésünkön áttekintettük a miniszterelnökkel az egyes tagok portfóliójából következő kompetenciákat és területeket. Így indulhatott el a munka, és így készülhetett el az előbb említett három anyag is. Minden elemzés mellé javaslatokat teszünk, rendszeresen megvitatjuk, és a tervek szerint havonta egyszer tájékoztatjuk ezekről a miniszterelnököt, akivel átbeszéljük a konkrét felvetéseket.

Régóta és közelről ismeri Orbán Viktort. Inkább csak a megerősítés kell neki, vagy arra van szüksége, hogy valakinek szuverén meglátásai legyenek, és akár vitába is szálljon vele? Milyen mértékben egészítik ki a kapott tanácsok és javaslatok Orbán Viktor személyes politikai meggyőződését?

A miniszterelnök olyan nemzetközi szereplővé vált, akinek az idejét nagyon pontosan be kell osztani ahhoz, hogy érdemben beszélgetni tudjon azokkal az emberekkel, akiktől tanácsot vár. De azt gondolom, hogy időnként szakítani kell a napi politikai rutinnal, és nem árt kicsit távolabb tekinteni. Az első Orbán-kormány alatt is volt egy tanácsadó testület, amelyben nagyon sok bölcs és okos ember vett részt. Fontos meglátásaik voltak, és azt tapasztaltam, hogy a miniszterelnök sokat tanult az akkori beszélgetésekből. Kiszakadva a napi kormányzás logikájából, Orbán Viktor most is igényli, hogy a testületben ülő tanácsadói messzebb tekintsenek, és összefüggéseiben lássák a nemzetbiztonságtól a rendészeten keresztül a gazdaságpolitikai kérdéseken át az alkotmányos és nemzetközi politikai, illetve geopolitikai összefüggéseket. Kíváncsi arra, hogy a testületben hogyan látjuk Magyarország lehetőségeit és ebben a miniszterelnök mozgásterét.

„Még soha nem láttam ilyen bizonytalannak a jövőt”

Említette, hogy az egyik szakterülete a testületen belül az amerikai politika. Ősszel amerikai elnökválasztás lesz. Nem túlzás kijelenteni, hogy jelenleg – kormányzati szinten – a magyar–amerikai kapcsolatok mélyponton vannak. Eközben a kormány következetesen Donald Trumpot támogatja. Logikus politikai kockázatvállalás egy vezető nagyhatalom egyik elnökjelöltje mellé ilyen határozottan odaállni, vagy az elmúlt években a magyar kormány egy semlegesebb alapállást is felvehetett volna a kapcsolatok normalizálása érdekében?

Ez nyilvánvalóan a miniszterelnök személyiségétől és értékalapú elkötelezettségétől is függ. Orbán Viktornak már a 2016-os amerikai választás idején az volt a véleménye, hogy az Egyesült Államoknak jobbat tenne és Magyarországnak is hasznosabb lenne egy Donald Trump vezette elnöki adminisztráció, hiszen mindketten konzervatív értékeket képviselnek. Hogy a miniszterelnök tehetett-e volna másképp? Én úgy látom, a Biden-adminisztráció azzal, hogy David Pressman amerikai nagykövetet küldte ide, aki egyfajta ellenzéki magatartást felvéve folyamatosan a kormány ellenfeleként definiálja magát, alapvetően meghatározta Orbán Viktor hozzáállását.

Orbán Viktor szerint ha mégsem Donald Trump nyerne, hanem ismét Joe Biden, „az rossz lenne” Magyarországnak. Ön is így gondolja?

Valószínű, hogy rossz lenne. Az amerikai kapcsolatok megmerevedésében nem állna be változás, és ez nem tenne jót Magyarország mozgásterének Európában és a világban sem.

Mit jelenthet a világrendi átalakulásra, a geopolitikai átrendeződésekre nézve, ha Donald Trump nyeri a választást?

Donald Trump realitásérzéke és kompromisszumokra való képessége erőteljesebben rányomhatja a bélyegét az elkövetkezendő időszakra.

Egy tavaly decemberi interjúban arról beszélt, hogy a korábban nyugalmasnak látszó világ megzavarodott, a Pax Americanának vége van. Utóbbit fenntartja függetlenül attól, hogy ki nyeri az amerikai elnökválasztást?

Abszolút. A Pax Americana abból a helyzetből indult ki, hogy a világnak egyetlen globális domináns hatalma van, ez pedig az Egyesült Államok. Részben katonai, részben gazdasági és pénzügyi erejét tekintve nem lehetett vele igazán versenybe szállni.

Csakhogy most már más a helyzet, Kína felemelkedésével újra kell gondolni az egész globális rendet.

Számomra úgy tűnik, hogy a liberális világrend megrendült, és ezt a koronavírus-járvány már egyértelműen megmutatta. A nemzetállamok azt a tanulságot vonták le, hogy az addig megszokott világrend nem oldja meg a járvány okozta problémákat. Vagyis szükség van a nemzetállamok szuverén mozgásterére, a kormányzati cselekvőképesség megőrzésére, a nemzeti-kulturális identitás fenntartására és megvédésére.

Most is mondta, de az előbb idézett interjúban is kijelentette, hogy „a liberális világrend omladozóban van”. Milyen irányba mutatnak a folyamatok? Egy új bipoláris vagy egy többpólusú világrend születik?

Még soha nem láttam ilyen bizonytalannak a jövőt, mint most. Az ukrajnai háborúnak és a geopolitikai feszültségeknek megvan a világháborús veszélye, de a konfliktusok egy új egyensúlyi helyzetet is teremthetnek.

Nagyon sok függ attól, hogy a világ vezetői képesek-e önuralomra, és képesek-e egymás érdekeit egy új világrendben összeegyeztetni.

A globális Dél kezd önálló szereplővé válni. India, mint a legnagyobb népességgel rendelkező ország, egyre határozottabban próbál – legalábbis az ázsiai térségben – hangsúlyos szerepet betölteni. Ez azt jelenti, hogy egyforma távolságot tart Kínától és az Egyesült Államoktól is, de ezt egyik nagyhatalom sem nézi jó szemmel. Dél-Korea és Japán továbbra is erős függőségi rendszerben van az Egyesült Államoktól. A jövő egyik nagy kérdése, hogy milyen konfliktust jelenthet még Tajvan helyzete.

Az Egyesült Államok jelentős erőket összpontosít, hogy megőrizze dominanciáját az ázsiai térségben. Tehát én egy többpólusú világrend kialakulását prognosztizálom, amelyben még nem lehet elvenni az első helyet az Egyesült Államoktól, de megjelennek új tényezők és új kihívók, közöttük is a legerőteljesebb szereplő: Kína. Nem véletlen, hogy a Heritage Project 2025 munkaanyaga kiemelten foglalkozik az amerikai elképzeléseket veszélyeztető kínai érdekekkel, és a távol-keleti nagyhatalmat teljesen leépítendő, illetve kizárandó, totális ellenfélként nevezi meg.

„Nem várok földcsuszamlásszerű változást”

Mi a jelentősége a Heritage Project 2025 munkaanyagának, és egyáltalán, milyen irányt mutathat Magyarország számára?

Az amerikai konzervatív forradalom szempontjából van nagy jelentősége. Célja, hogy egy kereszteshadjáratot indítson az administrative state és a deep state, az úgynevezett mélyállam, valamint a woke, a genderizmus, a baloldali-neomarxista mozgalmak ellen, amelyek a tradicionális amerikai értékeket akarják felszámolni.

Ez egy kiáltvány a család, a gyermekek és az amerikai identitás védelme mellett.

Részletesen kidolgozták a konzervatív hatalomátvételnek a programját, és hogy konkrétan mit kell tenni az új elnöki ciklus első száznyolcvan napjában. Elindítottak egy Leadership Akadémiát, egy vezetőképzőt is, hogy tehetségeket készítsenek fel egy jövőbeni republikánus adminisztrációban való munkára. Mindez válasz arra, hogy amikor 2016-ban Donald Trump váratlanul bekerült a hatalomba, egy ellenséges bürokráciával kellett szembenéznie. Ezt akarja megelőzni a Heritage Alapítvány, amely több mint negyven évvel ezelőtt már elkészített egy hasonló programot Ronald Reagan számára. Nagy kihívás, hogy meg tud-e valósulni egy új konzervatív kormányzás, miközben a háttérben a high-tech iparágak, a bankok, a média és például Hollywood igen erős szövetséget alkotnak. 2020-ban gyakorlatilag ezek az erők buktatták meg Donald Trumpot.

De ezt az amerikai politikai környezetbe szánt programot miért tartotta alkalmasnak arra, hogy a magyar Stratégiai Tanácsadó Testület asztalára tegye?

A munkaanyag konzervatív-szuverenista értéktételei teljes egészében egybeesnek a jelenlegi magyar kormány értékalapú elkötelezettségével, emellett inspirációt nyerhetünk arra vonatkozóan, hogyan érdemes a kormányzás átfogó értékeléséhez és javaslatok alkotásához nekikezdenünk. Én azt szorgalmazom, hogy induljon el egy olyan kutatási program, amelynek a fókuszában egy leendő, 2026 és 2030 közötti konzervatív kormányzás áll, és tekintsük át 2010-től az Orbán-kormányok munkáját. Olyan javaslatok kidolgozására van szükség, amelyek a szuverenitás megőrzése és az ország identitásának megtartása mellett stratégiát kínálnak a hatékony kormányzáshoz is. 1996-ban a Századvég Kormányzás–2000 projekt keretében egy ilyen kutatás során dolgoztuk ki a „kancellári típusú” kormányzás modelljét, amit aztán az első Orbán-kormány alatt be is vezettünk.

Orbán Viktor azt hangsúlyozza, hogy Európában új vezetőkre van szükség, illetve azt is kijelentette: „elfoglaljuk Brüsszelt”. Mire számít az európai parlamenti választáson, hogyan befolyásolja az európai politikát?

A nem választott vezetőknek, az eurokratáknak óriási hatalma van az Európai Unióban, és nagyon nehéz felettük kontrollt gyakorolni. Ezért szorgalmazzák a szuverenisták, hogy a választott vezetők legalább befolyásolni tudják a legfontosabb döntéseket, és ne mindenféle háttérérdekcsoportok és az európai mélyállam döntse el a nemzetállamok nélkül a legfontosabb kérdéseket. Nem várok földcsuszamlásszerű változást a választásokon. Mélyen be vannak ágyazódva az uniós intézményekbe az üzleti életet, a médiát irányító érdekkörök és az egyéb lobbicsoportok, amelyek megakadályozzák, hogy a szuverenista oldal jelentősebb befolyást szerezzen. Ugyanakkor a nemzeti szuverenisták térfoglalása prognosztizálható, lesz hangsúlybeli eltérés a jelenlegi helyzethez képest.

A magyar kormánnyal egyetértve ön is úgy gondolja, hogy az uniós kritikák – a jogállamiságot és a sajtószabadságot számonkérő észrevételek vagy a korrupcióval kapcsolatos bírálatok – pusztán csak az ideológiai törésvonalak következményei?

Politikai indíttatású támadások. Ugyanilyen kritikákat és észrevételeket szinte bármely tagállammal, sőt az Európai Unió vezérkarával szemben is fel lehetne hozni. Elég csak az Ursula von der Leyent körüllengő korrupciós vádakra gondolni a vakcinabeszerzések miatt, vagy felidézni a korrupciós ügyben érintett és pénzmosással vádolt uniós képviselők letartóztatását, majd szabadon engedését. Rendkívüli mértékben tetten érhető a kettős mérce az Európai Unióban, miközben egyre inkább a nem választott bürokratikus, eurokratikus uniós mélyállam próbál kulcsfontosságú szerepet játszani a döntésekben. Az eddig rejtőzködő módon burjánzó föderalizmus egyre határozottabb nyilvános arcot ölt.

Mit gondol, a brüsszeli NatCon konferencián történtek előrevetítették, hogy a jövőben mennyire komoly összecsapások várhatóak a liberálisok és a konzervatívok között az Európai Unióban?

Abszolút előrevetítették, a fundamentalista csoportok az erőszaktól sem riadnak vissza, és támogatóik fittyet hánynak az oly sokat hangoztatott jogállami értékekre.

„Magyarországnak formálnia kell ezt az Európai Uniót”

Geopolitikai konfliktusokkal és feszültségekkel terhelt nemzetközi kapcsolatok, megosztott Európai Unió, bizonytalan jövő. Mit tehetnek az olyan kis országok, mint Magyarország az átalakuló világrend viharaiban?

Összefoghatnak egymással, és bizonyos kérdésekre együtt sokkal hatékonyabban hívhatják fel a figyelmet. Például arra, hogy a nemzeteknek akkor van jövője, ha megőrzik a kultúrájukat, az identitásukat és a nyelvüket. Az ilyen kis országoknak rendkívül fontos a szuverenitásuk megvédése. De nem akarom túldimenzionálni a szuverenitást, hiszen a kis országok gazdaságilag és földrajzilag is szisztematikusan be vannak szorítva olyan határok közé, amelyek korlátozzák a mozgásterüket. Ezért olyan intuitív és inspiratív vezetésre van szükségük, amely megpróbálja kihasználni a lehetőségeket. Magyarország ezt teszi azzal, hogy szorgalmazza a Nyugat-Balkán uniós integrációját; hogy továbbra is fontosnak tartja a visegrádi országok együttműködését, kiterjesztve más kelet-közép-európai országokra; és hogy számos területen az innováció lett az alapja a dinamikus gazdasági növekedésnek.

A magyar kormány a konnektivitás elvét vallja; a Stratégiai Tanácsadó Testület elnöke, Orbán Balázs politikai igazgató könyvet is írt erről Huszárvágás címmel. Tőle is kérdeztem már: egy kis ország ellen tud állni a nagyhatalmak által gerjesztett blokkosodási folyamatoknak?

A blokkosodás következménye, hogy megpróbálnak kényszerzubbonyt húzni azokra, akik a blokkokon kívül vannak, de pont egy kis ország tud közvetítő szerepet betölteni akkor, ha képes a realizmust és a nemzetstratégiai érdekeket összeegyeztetni.

Az utóbbi időben a miniszterelnök azt szokta mondani, hogy Magyarország már egy nemzetbiztonsági állam, míg korábban egy adminisztratív államszerkezete volt.

Most azonban körkörös védelemre is be kell rendezkedni ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket Európában, és megpróbáljuk kihasználni a globális mozgásterünket.

A kormány arra számít, hogy Donald Trump győzelmével erősödhetnek a magyar–amerikai kapcsolatok, de közben Kínával is barátkozik. Említette, hogy a republikánus hatalomátvételről szóló Heritage Project 2025 is kritikusan viszonyul Kínához. A Washington és Peking közötti feszültségek nem teszik összeférhetetlenné Magyarország számára, hogy mindkét országgal kiegyensúlyozott viszonyt alakítson ki?

Kétségkívül kényes kérdés. Emlékszem rá, hogy huszonöt évvel ezelőtt a Fidesznek még komoly kritikája volt Kínával szemben. De egy kis ország esetében szerintem éppen a közvetítő szerep jelenthet realista külpolitikát, egy olyan vékony pallót, amelyen közlekedni lehet. Nehéz ügy, politikai tehetség kell ehhez.

Május elsején lesz Magyarország uniós csatlakozásának huszadik évfordulója. Van mit ünnepelnünk?

Szerintem van. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy történelmi igazságtételt jelentett ennek a régiónak, és benne Magyarországnak is. Az elmúlt időszakban kölcsönös tanulási folyamaton mentek keresztül a régi, nagy alapító európai államok és a később csatlakozott országok. Sokat tanultak egymástól, de az utóbbi időben kiéleződött a feszültség amiatt, hogy strukturálisan milyen legyen Európa: egy föderalista Európa, egy Európai Egyesült Államok, vagy az alapítók eredeti gondolata teljesüljön, vagyis önálló, szuverén nemzetek együttműködő közösségévé váljon Európa, ahol mindenki a maga történelmét, hagyományait, a gazdasági és társadalmi előnyeit teszi be a közösbe. Az idei európai parlamenti választás részben választ ad majd erre. Nem gondolom, hogy teljesen lezárja a kérdést, de ha a föderalista erők nagy többséget szereznek, akkor valószínűleg szép lassan bedarálják azokat, akik mindenáron megpróbálják az önállóságukat megvédeni. Én abban reménykedem, hogy folytatni lehet az európai nemzetek között az alapító atyák által elgondolt együttműködést, amely megtartja a nemzeti szuverenitást.

El tud képzelni olyan helyzetet a közeljövőben, hogy Magyarország az Európai Unión kívül keresse a helyét? Vagy akárhogy is alakul át, Magyarországnak mindenképpen az Európai Unión belül van a helye?

A felnövekvő új generáció egyfajta természetes adottságként fogja fel, hogy az Európai Unió részei vagyunk, és szabadon lehet közlekedni a különböző országok között.

Magyarországnak az Európai Unióban van a helye, de Magyarországnak formálnia kell ezt az Európai Uniót.

Lehetőség szerint olyan irányba, amely megvédi az eredeti értékeit és megtartja a nemzetállamok együttműködését. Pont a kulturális sokszínűség Európa egyik legnagyobb előnye, szemben versenytársaival. Az a továbbiakban is fontos kérdés marad, hogy ehhez hogyan tudjuk hozzáigazítani a gazdasági és politikai struktúránkat.

„Ez egy figyelmeztető jel volt”

Idén év elején még senki nem gondolta volna, hogy jön egy kegyelmi botrány, amelybe belebukik a köztársasági elnök, magával ránt egy volt minisztert, akinek aztán az exférje a kormányoldalról tör be a politikába, és máris ellenzéki főszereplővé válik. Hogy látja most a kormányoldal helyzetét, van miért aggódniuk?

Mindig van miért aggódni, mert függetlenül attól, hogy a Fidesz négyszer nyert kétharmaddal, egy választás mindig kihívást jelent. De én ma úgy látom, hogy a legkompaktabb politikai erő Magyarországon továbbra is a Fidesz–KDNP közössége, amelynek van világos nemzetstratégiai elképzelése, és vitathatatlanok az elmúlt tizennégy évben elért eredményei. Bár kétségtelen, hogy az elmúlt időszakban a Covid, a háború és a gazdasági növekedés visszaesése miatt megnehezedett az embereknek az élete. Volt egy nagyon jelentős, középosztályt erősítő folyamat, ami stabilizálni tudta – különösen vidéken és a családos, dolgozó középosztály körében – a támogatói mezőt.

Ezek a tartalékok fogyóban vannak, és valószínűleg az elégedetlenség nőni fog. Részben ezt a fajta elégedetlenséget és a közelmúlt morális krízisét használja ki Magyar Péter formálódó új politikai mozgalma.

De egy dolog ilyen gyorsan összehozni egy protest típusú szerveződést, amely képes megjeleníteni az elégedetlenséget, és egy másik, hogy mindezt hogyan lehet kormányzóképességet felmutató erőforrássá átalakítani. Végső soron ez a legfontosabb kérdés: elhiszik-e az emberek egy politikai erőről, hogy képes vezetni az országot? A Fidesz ereje elsősorban abban van, hogy olyan társadalmi-gazdasági integrációs szisztémát hozott létre, amellyel a nemzeti konzervativizmus értékrendjével együtt jelen pillanatban még mindig stabilizálni tudja a támogatottságát. A következő országgyűlési választásokig még két év van, és addig még sok a bizonytalansági tényező. Bármikor történhet egy váratlan esemény, amely átírhatja a mostani képletet.

Mint például a kegyelmi botrány volt.

Igen, az is egy váratlan esemény volt. A kegyelmi döntés nyomán kialakult politikai hullámzást azonban még nem nevezném földrengésnek. Ez egy figyelmeztető jel volt a kormánypártok számára, hogy figyeljenek oda jobban azokra a morális dimenziókra és a mindennapi élet rezdüléseire, amelyek a nagypolitikai és világpolitikai játszmák közepette lehet, hogy a háttérbe szorultak.

De akkor úgy gondolja, hogy a június 9-i választások nem rajzolják át jelentősen a belpolitikai térképet?

Meglepetés lenne, ha a kormánykritikus erők a korábbiaktól eltérően jelentősen jobban szerepelnének az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon.

Lehet azt mondani, hogy a Magyar Péter-féle párt virtuális támogatottsága nagy, de nem virtuális támogatottságot és nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választásokat.

Ahhoz pedig nagyon sok munka kell, terepre kell menni, emberekkel kell találkozni, és egy politikai erőnek azt is bizonyítania kell: van mögötte olyan teljesítmény, amely alkalmassá teszi arra, hogy Magyarország kormányzására felhatalmazást kapjon.

(Borítókép: Stumpf István. Fotó: Németh Kata / Index)