Minden negyedik gyermeket Magyarországon egyedülálló szülő nevel

Adataik szerint Magyarországon a közel kétmillió 18 év alattiakra vonatkozóan számokban annyit tesz: 

• 500 ezer gyermek él egyszülős családban, tehát ez minden negyedik gyermeket érintő probléma.  
• 276 ezer családban az anya,
• 64 ezer családban az apa neveli egyedül a gyerekeket (tíz éve ez 40 ezer apára volt jellemző).
• 27 ezer egyszülős család egyben nagy család is, három vagy több gyermekkel.
• 24 ezer olyan gyerek él egyetlen szülővel, aki fogyatékossággal él. 
• 200 ezer olyan házasság van, ahol nem élnek együtt a szülők, de még nem váltak el. 

Az egyszülős családokban magasabb a sérült gyereket nevelők aránya, mivel sokszor magukra maradnak az anyukák az ilyen helyzetekben – nyitotta meg a fórumot Heal Edina, az Egyenlítő Alapítvány alapítója és vezetője a számok ismertetésével.

A beszélgetés résztvevői Nagy Anna, érintett egyszülős, az Egyszülős Központ alapítója és vezetője; Nyáry Krisztián, író és egyedülálló édesapa; valamint Tibenszky Móni Lisa, a Felelős Szülők Iskolájának alapítója és vezetője voltak.

Sorstársak támogatják egymást

Nagy Anna kiemelte, hogy Magyarországon több mint 340 ezer családot érint az egyedülálló szülőség, közel félmillió gyermekről van szó. Az Egyszülős Központot azzal a céllal hozták létre, hogy támogassa ezt a társadalmi csoportot. „Sokan megtalálnak minket, ami hatalmas segítséget jelent az érintetteknek, a sorstársak közösségében pedig támogatásra lelnek” – mondta. Sokan nem is gondolnak bele az őket érintő mindennapok kihívásaiba, például egy lázas, kétéves gyermeknek ki hoz gyógyszert, vagy mosdóba, öltözőbe hogy visz be ellenkező nemű gyermeket az apuka vagy anyuka ‒ sorolta. 

Nyáry Krisztián, író és egyedülálló édesapa személyes történetein keresztül világított rá az egyszülőség kihívásaira. Mint elmondta: harmadik generációs egyszülős családdá váltak két lányával a felesége halála után. Elsőként a rengeteg adminisztrációt emelte ki, ami hirtelen rázúdult, de voltak apróságok, amik szintén fejtörést okoztak neki. „Az özvegyekkel ugyanakkor empatikusabb a társadalom, mint az elváltakkal” – vélekedett saját tapasztalataiból kiindulva, mivel ő kezdetben sok segítséget kapott a környezetétől, később persze ez a védőháló lazult, így nagyrészt egyedül kellett megoldania a problémákat.

Úgy véli, a váratlan nehézségek nem csak megerősítették, lazított elvárásain, megtanulta könnyebben venni az akadályokat, és kérni, ami meglátása szerint a férfiaknak még nehezebb. A felnőtt női mintát egy családtag jelentette a lányoknak. Nyáry Krisztián a banki hitelt is megemlítette, ami egyedülálló szülőként nehezebb, mivel érthető módon nagyobb kockázatot jelent a hitelintézetnek. Arra is kitért, hogy miközben a férfiak keresnek többet Magyarországon is, jellemzően a nők maradnak magukra a gyerekkel.

Vannak, akik a középosztályból a mélyszegénységbe ilyen helyzetek miatt kerülnek

‒ mutatott rá az író. A kórházak sincsenek arra felkészülve, hogy egy apuka bent aludjon a gyerek mellett ‒ emlékezett vissza az özvegy szülőként megélt nehézségekre. 

Tibenszky Móni Lisa, a Felelős Szülők Iskolájának alapítója és vezetője moderátorként hangsúlyozta, hogy az egyedülálló szülők számára létfontosságú a közösségi támogatás és az önismeret fejlesztése – akár egy hasonló élethelyzetű emberekből álló közösséghez tartozás keretein belül.

Hátrányos megkülönböztetések

A beszámolókból kiderült: az egyszülős családokat különösen érintik a megkülönböztetések, az időbeosztás nehézségei és az anyagi problémák, hiszen csak az egyik szülő tud minden fronton helytállni. Az érintett beszélgetőpartnerek nemcsak a gyakorlati kihívásokat járták körbe, hanem azt is, hogyan élik meg mentálisan és lelkileg a nehézségeket. „Nálunk nincsen sok kapaszkodó, mindig fel kell állni, és újrakezdeni a napokat, szembenézve a kihívásokkal. Ugyanakkor általában egy egyszülős család különösen intim és meghitt környezetet tud teremteni a családtagok számára, ahonnan mindig lehet erőt meríteni. A gyermekkel szorosabb a kapcsolat, aki fókuszáltabb figyelmet kap” – fogalmazott Nagy Anna.

Az Egyenlítő Alapítvány szerint fontos lenne társadalmi párbeszédet indítani a kérdésről, hogy ne kerüljenek az egyedülálló apukák, anyukák hátrányba munkahelyen, interjún, ne bélyegezzék meg őket szülői értekezleten. Felvetették, hogy több szabadságra, magasabb juttatásra lenne szükség, ha egy szülő viszi a gyermekgondozással járó feladatokat, viseli a költségeket. Az egyetemistáknak pedig a családi pótlék kiesése mellett kell biztosítaniuk a tanulmányaik elvégzéséhez szükséges anyagi hátteret. 

Mindegyik történet traumával kezdődik

Nagy Anna kiemelte: minden egyszülős családnak a története egy traumával kezdődik, még ott is, ahol a gyermek ilyen környezetbe érkezik, a krízist nincs idő feldolgozni. „Fájdalomcsillapító nélkül kell ezeken keresztülmenni, és még támogatni kell a gyerekeket is, akik ugyanezen mennek keresztül” ‒ jegyezte meg, hozzátéve: ezért fontos a sorstársak támogató közössége.

Arra is kitért, hogy többségében átmeneti állapotról van szó, egy brit kutatás szerint átlagosan öt évig marad egyedül egy szülő. Később a mozaikcsaláddá válás szintén újabb kihívások elé állítja a szülőket és gyermekeket. Az árvaellátás duplájára emelését, csakúgy, mint a tartásdíj megelőlegezését, nagy előrelépésnek tekintette, mivel itthon a gyerekek negyede után ezt nem fizetik, Japánban 78 százalékuk tartozik ebbe a körbe. A nehezített bürokrácia kapcsán megjegyezte, hogy elsősorban a gyereket védi.

Az egyszülős családok 40 százaléka szegény, sok család akkor megy el először nyaralni, mikor az Egyszülős Központtal a Balatonra utaznak

‒ mutatott rá, hozzátéve: ez ki tudja őket mozdítani a mélypontról. További támogatásuk között említette, hogy iskolaszünetekben mindig van náluk napközis tábor, hogy tudjon dolgozni a szülő. Budapesten két helyen elérhetők, az országban tíz településen van klubjuk, a határon túl is, Erdélyben és a Felvidéken is jelen vannak. 

Ha a kisfiú lesz a férfi a háznál

A házimunkát illetően a résztvevők hangsúlyozták, hogy bár az új családmodellben mindenkinek részt kell vennie a feladatokban, de a gyereknek elsősorban a gyerekkort kell megélni, pluszterhek nélkül. „Most már te vagy a férfi a háznál” – mondja gyakran a környezet a magára maradt édesanya mellett álló kisfiúnak, legyen akár szó egy 6 éves gyerekről. „Egy 14 éves hiába néz ki felnőttnek, még gyerek, és úgy kell hozzá viszonyulni” – hangsúlyozta Nagy Anna. Tibenszky Móni Lisa szerint nagyon meg tudja mételyezni a gyerek útját, ha olyan helyzetbe kerül, ami nem az ő szerepköre. 

A hallgatóság részéről az is elhangzott, hogy már az elvált szülők gyermekeit nem stigmatizálják, mert már nem kisebbségről van szó. Az általános iskolás osztály minimum harmada, de inkább fele ebbe a csoportba tartozik. Az anyuka hozzászólásában kiemelte: a bírósági gyakorlat, miszerint minden második hétvége az apáé, többletmunkát tesz az elvált anyákra. A váltott nevelésről úgy tartja, hogy gyereke válogatja, kinek előnyösebb.

Nagy Anna hozzátette: 2014 óta a szülők eldönthetik, hogyan akarják megosztani egymás között a nevelést. „A gyerekeket inkább az viseli meg, ha éveken keresztül háborúznak a szülők, ez nagyobb traumát okoz nekik, mint a válás” – emelte ki. Álláspontja szerint a legfontosabb az lenne, ha a sértettséget a gyerekek érdekében félre tudnák tenni a szülők. Nyáry Krisztián tapasztalatai szerint segítséget sokan azért nem tudnak kérni, mert nem merik kimondani az olyan tabuszavakat, mint a válás, özvegység vagy a halál. 

(Borítókép: Brendon Thorne / Getty Images)