Megkérdeztük az érdekvédőket, mi a véleményük a honvédek iskolába vezényléséről

A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által június elején benyújtott törvényjavaslat-csomag több pontja is közfelháborodást váltott ki az elmúlt hetekben. A diákok mobilhasználatának korlátozásáról szóló rendeleten túl a katonák iskolába vezénylése miatt is  tiltakozásokat szerveztek és petíciókat indítottak.

A Szülői Hang és az aHang augusztus 2-án egy kézikocsinyi könyvet vitt a Honvédelmi Minisztériumhoz, amelyben olyan könyvek voltak, amiket szerintük minden pedagógusnak és oktatási dolgozónak ismernie kell. Emellett átadták azt a 20 ezer tiltakozó aláírást is, amit a rendelet visszavonásáért gyűjtöttek.

Az iskolák nem azért vannak, hogy oda a Honvédelmi Minisztérium az idősebb katonákat elküldhesse dolgozni – az iskolákban nem katonákra, hanem empátiára, rugalmasságra, gyermekszeretetre és elkötelezettségre van szükség

– húzta alá Miklós György, a Szülői Hang képviselője.

A szervezetek szerint a kormány nem magyarázta el, miért volt szükség törvénymódosításra, és az intézkedés részletei is sokáig ismeretlenek voltak, ezért levélben kérték Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárt és a Honvédelmi Minisztériumot, hogy válaszoljanak a kérdéseikre és tisztázzák a módosítás hátterét.

„Ha nincs végzettsége, nem fog tanítani”

Az államtitkár válaszában kifejtette, hogy a szabályozásnak elsősorban nem köznevelést érintő célja volt, hanem „a honvédek jogállásának átfogó újraszabályozása”. A kivezényelt tisztek fogadásának kötelezettsége pedig „nem foglalja magába, hogy a tankerületi központ saját foglalkoztatottjának jogviszonyát megszüntesse, vagy a határozott időre szóló kinevezését, szerződését emiatt ne hosszabbítsa meg”.

Abban az esetben, ha az érintett honvédnek nincs pedagógusvégzettsége, akkor nem fog tanítani

– húzta alá Maruzsa Zoltán, hozzátéve, hogy a tankerülethez érkező új munkavállalók nemcsak pedagógus munkakörbe fogadhatók, hanem

• nevelést-oktatást közvetlenül segítő,
• gazdasági,
• ügyviteli,
• műszaki
• és kisegítő munkakört is elláthatnak.

„A tankerületi fenntartású iskolákban több mint 13 ezer nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő és több mint 16 ezer gazdasági, ügyviteli, műszaki és kisegítő (technikai) munkakörben foglalkoztatott dolgozik, az érintett katonák többsége várhatóan ezen munkakörökbe érkezik majd” – magyarázta az államtitkár.

HM: a katonai pályafutás méltó lezárása a cél

A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatásában azt írta: „a honvédek jogállásáról szóló 137/2024. (VI.28.) Kormányrendelet (Hjkr.) kivezeti a nyugdíj előtti rendelkezési állomány (NYERÁ) jogintézményét (mint passzív foglalkoztatási formát) és megteremti annak a lehetőségét, hogy a tiszti és altiszti állomány 55. életévét betöltött tagja – más szervhez történő vezénylés keretében – a kérelme vagy a miniszter döntése alapján, kötelezően továbbfoglalkoztatható legyen olyan más állami szervnél, vagy állami többségi tulajdonban lévő gazdasági társaságnál, amely vonatkozásában törvény előírja a vezényelt kötelező fogadását.”

A minisztérium szerint „a Honvédség ezzel azt bizonyítja katonáinak, hogy aki az életkoránál vagy egészségügyi állapotánál fogva már nem tud maradéktalanul megfelelni az előírt igen szigorú katonai követelményeknek, annak legyen lehetősége a katonai pályafutásának utolsó éveit a köz szolgálatában, méltóképpen eltölteni”.

A honvédek érdekképviseletét is megkérdeztük

Lapunk a Honvéd Érdekképviseleti Szervezettől (HÉSZ) arról érdeklődött, becslések szerint mennyi katonát érinthet a szabályozás, és hogy szerintük miért volt szükség a változtatásra. A HÉSZ válaszát változtatás nélkül közöljük:

„Jelenleg sem az 55. életévüket betöltő katonák közül esetlegesen honvédségen kívülre vezénylésre tervezhető létszámot, sem az alkalmazási feltételeknek megfelelő személyek számát nem tudjuk. Megalapozatlan becslésekbe nem kívánunk bocsátkozni.

A katonai szolgálat egy fizikailag és egészségileg igen megterhelő hivatás, mellyel kiemelt fizikai, egészségi és sport követelmények járnak. Az életkor előrehaladtával – különösen a szolgálati nyugdíj megszűnését követően – felmerült, hogy az egyébként nagy tapasztalattal és megfelelő képzettséggel rendelkező idősödő katonákat hogyan lehet úgy elvezetni a 65. életévük eléréséig, hogy szükség esetén katonai feladatokra is bevethetőek legyenek, ám a folyamatos extrém terhelés már korlátozottan érje őket. Erre ad egyféle választ a katonák „közszférás” foglalkoztatása, melynek egy szegmense az oktatási intézményekbe történő vezénylés is.

Álláspontunk szerint az 55. életévüket betöltő katonák kizárólag abban az esetben kerülhetnek oktatási intézménybe vezénylésre, ha az alkalmazási feltételeknek megfelelnek, azaz pedagógus végzettséggel, vagy azzal egyenértékű diplomával rendelkeznek. Ebben az esetben viszont ugyanolyan mértékben felelnek meg az érintettek a feladatnak, mint más pedagógus. Mindezek tükrében az ügyben született hangulatkeltő felvetések indokolatlanok és érthetetlenek. Az egyes álláshelyek feltöltése csak akkor történhet meg ily módon, ha az álláshely üres. Ismételten kihangsúlyozandó, hogy a tankerületi központ kötelezettsége kizárólag az alkalmazási feltételek fennállása és üres álláshely esetén valósul meg. A vezényléshez ezek mellett a honvédség és az érintett katona egybehangzó szándéka kell.

A katonák ezek alapján tömegesen nem valószínű, hogy ilyen álláshelyeket töltenének be. Amennyiben mégis sor kerül ilyen jellegű vezénylésre, az várhatóan leginkább a honvédelmi nevelés és a szakmai tárgyak oktatása terén valósulhat meg.”

(Borítókép:  Kaszás Tamás / Index)