Patkányok ostromolják az árvíz után Budapestet

Véget ért a fél évszázados idilli helyzet, hogy Budapest az egyetlen patkánymentes milliós nagyváros a világon. Az utóbbi hónapokban ugyanis megszaporodtak a lakossági észlelések, méghozzá nem is kicsit: a Főpolgármesteri Hivataltól az Index által kikért adatok szerint

a Fővárosi Önkormányzat patkánybejelentő oldalára. Tavasszal a tavalyi 898 észlelés idén 1366-ra, nyár elején az előző évi 1010-ről 1585-re, nyár derekán pedig 1070-ről 1403-ra emelkedett. Ezért, ha eddig nem volt benne biztos, mit látott átszaladni maga előtt,

Volt már hasonló helyzet öt évvel ezelőtt is, amikor sokan patkányinváziót kiáltottak. Akkor is megugrott az észlelések száma (tíz hónap alatt 10 ezerre) és olyan történetek hoztak frászt a polgárokra, mint hogy egy egész zuglói óvodai csoportnak kellett otthon maradnia a falban járatot vájó és ott motoszkáló patkány miatt; egy II. kerületi társasházban a WC lefolyócsövén mászott fel a rágcsáló, és kijött a kagylóból; az erkély ablakredőnyén csimpaszkodva percekig bebámult egy első emeleti lakásba egy méretes egyed; de meglátogatta egy V. kerületi társasház emeleti lakását is, ahol szétrágta a konyhabútor alatt futó vízvezetékeket és a kábeleket; és lefotóztak egy példányt az egyik VIII. kerületi egészségügyi intézményben is.

Miért irtózunk tőlük ennyire? 

Hogy az otthonokba behatoló patkányok látványától mindenkiben megáll az ütő, az teljesen érthető (talán csak a házikedvencként patkányt tartók alig észrevehető szubkultúrájának különc tagjai kivételek ez alól). De miért okoz ekkora riadalmat, ha feltűnik egy vándorpatkány (Rattus norvegicus) – merthogy többnyire ezzel a fajjal találkozhatunk idehaza – egy nagyváros utcáin vagy a vidéki házak körül? Hiszen évszázadok óta társbérletben élnek a haszonállatokat tartó, növényeket termesztő, rengeteg hulladékot termelő, és számukra kuckós réseket, odúkat, zegzugokat, csatornákat kialakító, letelepedett emberekkel.

Legfőképpen azért, mert betegségek, járványok fő terjesztőiként tartjuk őket számon, ezért valósággal viszolygunk tőlük. Az 1340-es években Európa lakosságának harmadát-felét megölő brutális pestisjárványért, a fekete halálért is a patkányokat tették felelőssé. Igaz, nem a mostanában sűrűbben szemünk elé kerülő vándorpatkányokat, hanem a gabonatárolókat, éléskamrákat, padlásokat kedvelő házi patkányokat (Rattus rattus), amelyeket a később Európába behajózó, valamivel testesebb, agresszívebb és szaporább vándor rokon mára szinte teljesen a háttérbe szorított.

A vándorpatkányok inkább a pincéket, ólakat, csatornákat, és mivel jó úszók, a víz közeli területeket szeretik. Szürkületkor előbújnak és szüntelenül mozgásban vannak, naponta egy kilométert is megtehetnek. Vizeletük, nyáluk és ürülékük úgyszintén betegségek egész sorát terjesztheti (akár a fertőzött levegőn keresztül is): kiütéses tífuszt, a lázzal, kötőhártyavérzéssel és akár szívritmuszavarokkal is járó leptospirózist, vagy belső szervekben vérzést okozó vírusos haemorrhagiás lázat. Hogy a patkányharapási láz, a spirillózis okozta (kezelés nélkül 13 százalékban halálos) fertőzésről ne is beszéljünk.

Tavaly egy hatéves gyereket harapott meg egy lakótelep mögötti füves területen, Kapuváron. A kislány veszettség elleni oltássorozatot kapott. Idén pedig egy pár hónapos csecsemőt a Pest vármegyei Ócsán.  

Olyanok, mint a négy lábon szaladgáló biológiai fegyverek, és ez a tulajdonságuk már önmagában is meghatározza a viszonyunkat hozzájuk. Ám mindezt azzal tetézik, hogy mindenevőként súlyos károkat okoznak az élelmiszerkészletekben. Eredetileg magvak, gyümölcsök, rovarok, egerek, tojások szerepelnek a menüjükön, de vidéken vadásznak madarakra, baromfira, fiatal nyulakra, sőt, fiatal bárányokra is. Ember közelében pedig jöhet bármi, amit az élelmiszeripar vagy a konyha előállít. Erre mondaná egy dietetikus, hogy egészségesen változatos az étrendjük, ha nem vetnék meg a szappant, a nejlont és a méhviaszt is.

Ha még ez sem lenne elég, szó szerint mindent meg- és szétrágnak. Metszőfogaik egész életükben növekednek, ezért állandóan rágcsálniuk kell valamit, hogy lekoptassák azokat, különben olyan hosszúra nőnének, hogy nem tudnák használni és elpusztulnának.

Csőtörés és rövidzárlat, tűz kísérheti útjukat, amikor megbontják a vízvezetékeket és az elektromos kábeleket, de megroggyanhat az épület szerkezete is, ha tartó fagerendáknak esnek neki.

Kész istencsapások tehát, és ha meg kellene nevezni, hajtanak-e bármiféle hasznot, akkor csak annyit lehet elmondani róluk, hogy imádják a csótányokat, és áldatlan tevékenységük közepette önkéntes duguláselhárító munkát végeznek, miközben szőrös testükkel átfurakodnak a csatornacsöveken.

Nem csoda, hogy ha észrevesszük őket, már a puszta látványuktól is rosszul vagyunk. Azonnal szemétre, szennyezettségre, fertőre asszociálunk, amit csak fokoz, hogy jól tudjuk, mennyire rámenősek, gátlástalanok és intelligensek ezek az állatok.

Budapesten még inkább

Budapesten ráadásul az undorral vegyes ijedtség hatványozottan érvényesül:

Nemzedékek óta nincs patkánykérdés, ami óriási fegyvertény ahhoz képest, hogy az 1970-es évek elejéig több mint kétmillió patkány garázdálkodott a Duna két partján, és annyira belakták a zsúfolt helyet, hogy Budapest teljes 525 négyzetkilométernyi területén minden harmadik (!), a belső kerületekben pedig mindegyik (!) ingatlan patkányfertőzöttnek minősült.

Aztán egy világra szóló kétéves irtóprogram keretében (erről lásd még a keretes írást) annyira kiszorították a rágcsálókat, hogy

Összehasonlítva ez az arány Párizsban egy (!) (és nem 100) emberre 1,3, New Yorkban pedig 2. A New York-i metró peronjain például az utasok már évtizedek óta beletörődve veszik tudomásul, hogy a föld alatti világban tartósan osztozniuk kell a patkánykolóniákkal. Nemzetközileg elfogadott szakmai tapasztalatok szerint egyébként a mérsékelt éghajlati öveben egy nagyvárosi lakosra átlagosan 1, a mediterrán térségek városaiban 2, az Egyenlítő környékén pedig akár 10 patkány is jut.

De mi történik mostanában?

Az öt évvel ezelőtti patkányészlelési csúcs éppen egybeesett azzal a viharos esettel, hogy a fővárosi közgyűlés váratlanul egy új irtótársaságot (RNBH Konzorcium) bízott meg, leváltva a patkánymentesítést addig 47 éven keresztül végző Bábolna Bio Kártevő Kft.-t. A döntést bíróságon támadta meg a társaság és egészen a Kúriáig mentek az üggyel, amely végül (közbeszerzési törvény megsértése miatt) a Bábolna Biónak adott igazat. A cég azonban csak 2023 márciusában vehette vissza a stafétát. 

Ez az évekig tartó jogi csiki-csuki (patkány-gate) kifejezetten kedvezhetett a rágcsálók elszaporodásának. Az öt évvel ezelőtti cégváltáskor például hetekig nem irtották a kártevőket, ennyi idő pedig bőven elegendő ahhoz, hogy szemmel láthatóan megsokasodjanak.

És hogy miért látnak (és jelentenek) mostanában egyre többen patkányt Budapesten? A Főpolgármesteri Hivatal sajtóosztályától kapott válasz szerint azért, mert

a rágcsálók esetében 3-4 évente gradációs folyamat alakul ki, amely azt jelenti, hogy a populáció nagysága meghaladja az átlagos értéket. Az elmúlt évben több rágcsálófaj (mezei pocok, egerek, vándorpatkány) esetében jelentkezett gradáció. A gradációt nagymértékben elősegítik az időjárási viszonyok is, hiszen a leginkább befolyásoló tényezők a kemény hideg és a hótakaró hiánya, illetve a meleg száraz tavasz és nyár kedveznek a felszaporodásnak.

A bejelentéseknek azonban mindössze 20 százaléka igazolt patkányfertőzöttséget. A téves észlelések zömmel egerek lehettek – teszik hozzá.

Az enyhe tél és a hosszú forró nyár – ezek szerint – megemelte a budapesti patkánypopuláció egyedszámát. De az okok között szerepelhet, hogy három éve már, hogy a kormányzati elvonások miatt

a túlcsorduló kukák pedig mágnesként vonzzák a patkányok csapatait (is).

A kérdés csak az, hogy csak 2024 első felében a több mint 7 ezer riadt szemtanú többsége, akik feldúltságukban vették a fáradságot, hogy kitöltsék az online patkánybejelentő űrlapot, tényleg összekeverik-e a 7-10 centiméteres, 3 dekás egeret a tízszer akkora súlyú 25 centiméteres (plusz ugyanilyen hosszú farkú) vándorpatkánnyal? Szavazzon!

És ha látott lakása, háza környékén mostanában patkányt, netán le is fotózta/videózta, küldje el nekünk erre a címre. Köszönjük!

(Borítókép: Pierre Aden / Getty Images / iStockphoto)