Arnold, Levente
17 °C
28 °C

Maradnak az ágyszámok az AB döntése után is

2008.09.23. 14:35
Nem kell visszavonni a kórházi ágyszámok csökkentéséről tavaly hozott döntést, miután az Alkotmánybíróság kedden részben megsemmisítette a 2006-os kórháztörvényt. Az Index információi szerint az AB alapvetően azt kifogásolta, hogy az ágyszámleépítés elveit rendeletben és nem törvényben határozták meg.

Az Alkotmánybíróság döntése visszamenő hatályú rendelkezést nem tartalmaz, kizárólag a jövőre nézve tesz megállapításokat. Így a 2006-os törvény alapján megkötött kórházfinanszírozási szerződések és intézményi kapacitás elosztások változatlanul fennállnak, közölte az Egészségügyi Minisztérium azután, hogy az Alkotmánybíróság (AB) kedden megsemmisítette a kórháztörvény egyes rendelkezéseit.

A szabad demokrata Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter által beterjesztett törvényt 2006. december 18-án fogadta el az Országgyűlés. A jogszabály április 1-jén lépett életbe. A törvény alapján tulajdonképpen újraosztották a hazai kórházi ágyakat és kapacitásokat, mivel egyes területeken túl sok kórház működött, másutt viszont fehér foltok voltak az egészségügyi ellátás térképén. A gyógyításra használt ágyak egynegyede ráadásul kihasználatlan volt, közben idősek, krónikus betegek ápolásra szolgáló hely nem volt elég.

Újraosztották az ágyakat

A Molnár Lajos által vezetett minisztérium elképzelése szerint a nagy szaktudás igénylő, bonyolult orvosi beavatkozásokat (és az utánuk járó finanszírozást) ezért a jól felszerelt súlyponti kórházakban, klinikákon összpontosították. Emellett a kisebb, területi kórházak hálózatát akarták kialakítani, amelyek 30 kilométere körzetben elérhetők, s alapvető ellátást biztosítanak. Fejleszteni akarták a rendelőintézeteket, hiszen ma már egyre több egyszerű ellátás végezhető el ezekben, amelyek miatt nem kell kórházba feküdni.

Az eredeti tervek szerint 31 csúcsintézmény lett volna, a szocialistákkal kötött alkuk révén azonban végül 39 súlyponti kórházat jelöltek ki. A megmaradt kórházi kapacitások elosztását a regionális egészségügyi tanácsokra (ret) bízták.

A feladat az volt, hogy az - országosan több ezerrel csökkentett - kórházi ágyszámok elosztásáról a helyi intézményvezetők és önkormányzati vezetők egymás között egyezzenek meg. A megegyezéshez a minisztérium „sorvezetőt" adott a regionális tanácsoknak, azaz egy rendeletben meghatározta, melyik településen milyen kórházi osztályok megtartását javasolja.

Helyben nem vállalták a döntést

A döntést azonban egyik ret sem vállalta. Jelentősen csökkentették ugyanis az OEP által finanszírozott kapacitásokat, így az volt várható, hogy néhány kisebb kórházat ezzel halálra ítélnek. Kórházvédő tüntetések indultak, amelyeken az is előfordult, hogy helyi fideszes és MSZP-s politikusok vonultak egymás mellett.

Végül a miniszter hozta meg a döntést a kórházakról. A területi kórházak átalakításának koncepciója végül ugyancsak koalíciós alku eredménye lett. A kezdeti riogatások után sokakat meglepett, hogy „csak" a lipótmezei Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, a svábhegyi gyermekkórházat és a Schöpf-Merei kórházat zárták be. Tizenkét kórházban szűntek meg a gyógyító osztályok, ezekben idősek és krónikus betegek tartós ápolásával foglalkoznak. Az új rendszerhez később új ellátási és beutalási körzeteket is kialakítottak.

A kórházak új finanszírozásáról és feladatairól szóló határozatokba azonban a rohamtempó miatt sok hiba csúszott. Olyan intézményekhez is rendeltek új feladatot, amely ahhoz nem kapott elég ágyat, vagy volt olyan, amely kapott plusz ágyakat, csak nem rendeltek hozzá betegeket.

Az ágyszámcsökkentés a Magyar Orvosi Kamara, több kórház és önkormányzat is közigazgatási perben támadta meg. Akkoriban a vita egyik fő iránya az volt, hogy a miniszter határozatai önkormányzati hatásköröket vonnak el, hiszen az önkormányzatok felelőssége is a megfelelő egészségügyi ellátás biztosítása. Több település úgy látta, hogy a minisztérium által leépített kórházakkal ennek nem tudnak eleget tenni.

Nem volt alkotmányos az eljárás

A törvény ellen az MDF az Alkotmánybírósághoz fordult. A párt szerint a kormány nem egyeztetett az érintettekkel az egészségügyi ellátórendszer átalakításáról szóló törvény elfogadása előtt. Az ellenzéki párt szerint súlyosan sértette a jogbiztonság alkotmányos követelményét az, hogy a jogszabály elfogadása után tíz nappal hatályba lépett. Ezen felül az MDF úgy vélte: sérült az állampolgárok legmagasabb egészséghez való joga, illetve sérült az állam egészségvédelmi kötelezettsége.

Az AB kedden hozott döntésével az egész törvényt nem, csak ennek egyes rendelkezéseit semmisítette meg. A testület szerint a jogszabály egésze nem sérti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.

Az AB szerint ugyanakkor a fekvőbeteg-kapacitások felosztására kialakított eljárási rend nem felel meg a jogállamiság követelményének, mert az egészségügyi miniszter döntésének szempontrendszerét a jogszabályok elégtelenül határozzák meg. Így a jogbiztonság követelményét sértő, széles körű mérlegelési jogkört biztosított a tárcavezetőnek.

Nem törvény döntött az átalakítás elveiről

Az AB megállapítása szerint a regionális egészségügyi tanácsok határozathozatali rendje egyrészt sérti a jogállamiság elvét, másrészt a helyi önkormányzatok alapjogait. Az AB határozata kihirdetésének napjával megsemmisítette a törvény azon rendelkezéseit, melyek a kapacitások felosztására vonatkozó szempontok meghatározását egészségügyi miniszteri rendeletre bízták, továbbá az idevonatkozó miniszteri rendeletet.

Az Index által megkérdezett szakértők szerint mindez alapvetően csak annyit jelent, hogy az Egészségügyi Minisztérium nem a megfelelő eljárást alkalmazta az ágyszámok átstruktúrálásához. Az alapvető probléma az volt, hogy egy rendeletben határozta meg az ágyak elosztásának elveit, holott azt törvényben kellett volna rögzíteni. Ha ezt törvényben szabályozzák, a későbbiekben is megmarad az állam lehetősége arra, hogy az ország egészségügyi rendszerén változtasson.

Az AB szerint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot törvényben kell szabályozni, ezért az olyan törvényi felhatalmazás, amely ezt teljes egészében miniszteri rendeletalkotásra hagyja, sérti az Alkotmányt. Az Alkotmánybíróság megerősítette azt az alkotmányos követelményt, amely szerint az államnak akkor is garantálnia kell a törvényben biztosított egészségügyi szolgáltatások teljesítését, ha az az Egészségbiztosítási Alapból nem finanszírozható.