Papucsban bolyongott az elküldött beteg

Az 53 éves B. J-nél július 4-én agyi érkatasztrófa (stroke) következett be. A férfi állapota annyira súlyos volt, hogy Szigetszentmiklósról mentőhelikopter szállította be az Állami Egészségügyi Központba (ÁEK). Itt az intenzív osztályon ellátták, megkapta a szükséges gyógyszereket, s egy hét múlva elhagyhatta a kórházat. Októberre rendelték vissza kontrollra.

A Szigetszentmiklóson élő férfi azonban szeptember 19-én, egy pénteki nap délután, négy óra körül ismét rosszul érezte magát. Telefonon felhívta Budapesten dolgozó élettársát, aki munkahelyéről azonnal mentőt hívott. A nő hazafelé sietve felhívta a szomszédokat is, hogy a mentők megérkezéséig legyenek együtt élettársával. Elmondta nekik azt is, a lakásban hol találják a férfi zárójelentését, amelyet júliusban az Állami Egészségügyi Központban állítottak ki, s kérte őket, hogy azt adják oda a mentősöknek.

Mire az asszony Szigetszentmiklósra ért, a mentőket még épp a ház előtt találta. Elmondta, hogy férjét már a nyáron is az ÁEK-ben kezelték, ezért azt javasolta, vigyék oda, ott már ismerik a kórelőzményeket. A mentő délután 5-kor el is indult a kórházba.

Az asszony péntek délután már nem akart párja után menni, mert tudta, hogy a vizsgálatok hosszú ideig tarthatnak, a férfit utána úgyis befektetik a kórházba. Amikor azonban szombat reggel a szükséges holmikat, köztük az amúgy cukorbetegségben is szenvedő férfi inzulinadagjait bevitte a kórházba, párját hiába kereste.

Az asszony érdeklődött a stroke-osztályon, utána átment a neurológiára, ahonnan visszaküldték az intenzív osztályra. Végül a sürgősségi osztályon tudtak felvilágosítást adni B.J.-ről. Ott azt közölték az asszonnyal, hogy a beteget beszállítása után kivizsgálták, és még pénteken este fél 7 előtt nem sokkal el is bocsátották a kórházból. Mivel úgy látták, nem szorul orvosi ellátásra, betegszállítót sem hívtak hozzá, ami hazavitte volna otthonába.

Mint utólag kiderült, az 53 éves férfi abban az otthoni papucsban, trikóban és tréningnadrágban hagyta el a kórházat, amiben beszállították. A férfinél sem pénz, sem telefon nem volt. Aznap késő délután esett az eső és meglehetősen hűvös volt.

A férfi elment az 1-es villamossal a Lágymányosi hídig, onnan a csepeli HÉV végállomásig. Ekkor már ismét rosszul érezte magát, próbált emberektől segítséget kérni, de azok furcsa és ázott ruházata, és rosszulléte miatti akadozó beszéde miatt részegnek vagy hajléktalannak nézték.

A csepeli HÉV-megállóból végül éjjel fél 12 körül hívott a férfihoz mentőt egy fiatal nő. A mentők B. J.-t a Nyírő Gyula kórházba vitték. Élettársa itt találta meg szombaton. A férfi ekkor már nehezen tudott beszélni, de ő mondta el röviden kálváriáját. Később azonban súlyosbodott az állapota, megbénul a nyelve és a nyelőcsöve, be kellett pelenkázni, és beszélni már alig tud.

B. J.-t két nappal később a Nyírő Gyula kórházból átszállították a János kórházba. Azóta is ott ápolják a stroke-őrzőben. Hozzátartozóit az orvosok nem sok jóval kecsegtetik.

Az ügyben - B. J. pontos adataival és a fenti történet időpontjaival - megkerestük az Állami Egészségügyi Központot. A kórház végül azt a választ adta, hogy mivel sem a betegtől, sem hozzátartozóitól nincs felhatalmazásuk információk kiadására, az esetet nem kívánják kommentálni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!