Máris eldőlt: Elon Musk szabadságharca kudarcra van ítélve

Április 25-én jelentette be a Twitter, hogy új tulajdonosa lett Elon Musk személyében. A Tesla-vezér nem kevesebbet vállalt legújabb gigabefektetésével, mint a szólásszabadság reneszánszát; saját szavai szerint ugyanis a Twitter egy olyan digitális főtér, ahol az emberiség jövőjéről szóló kulcsfontosságú viták zajlanak. A milliárdos korábban többször bírálta már a világszerte népszerű közösségimédia-platform cenzúrázási gyakorlatát, melyet most személyesen törölne el.

Elon Musk már be is jelentette három konkrét termékfejlesztési tervét.

• Kiszűrné a chatbotokat, vagyis az önmagukat hús-vér embereknek kiadó robotok spamjeit. A mesterséges intelligencia segítségével játékba hozott, motorikusan rosszindulatú tartalmak erélyes ritkításától a vitakultúra fejlődését reméli.
• A tényleges felhasználók mindegyikének igazoltatná a személyazonosságát, vagyis megszüntetné az anonimitást e felületen. Ezt praktikusan úgy kell elképzelni, hogy idővel kék pipa kerülne mindenki neve mellé, így nem lehetne többé csak úgy, felelőtlenül írogatni mindenfélét.
• Végezetül pedig nyílt forráskódú algoritmust vezetne be, melynek segítségével bárki láthatná, hogy egy adott közlést milyen szempontok alapján rangsorol és juttat el más felhasználókhoz a rendszer. Ma ugyanis csak találgatni lehet, hogy mitől kap szárnyra egy Twitter-bejegyzés szerte a világon, míg egy másik észrevétlenül tűnik el a kibertérben örökre.

Az ujjongáslavina persze rögtön megindult, van, aki egyenesen a „szólásszabadság Jézusát” (Free Speech Jesus) emlegeti máris. Noha stratégiai nyugalom volna inkább indokolt. 

Tiltani vagy engedni?

A dilemma egyidős az emberiséggel: vannak-e a szólásszabadságnak határai? Nagyon leegyszerűsítve kétféle iskola létezik.

Az egyik szerint szabad szólás nélkül semmi sincsen, hiszen a különutas, szokatlan vagy provokatív gondolatokból születik mindig minden civilizatorikus újítás, ezeket elnémítani tehát ostobaság, sőt, önsorsrontás. Csekély erőfeszítéssel ráadásul bármibe bele lehet magyarázni valami sértőt, a gondolatrendőrködés már csak ezért is badarság. És mindezek tetejébe: nem csak a közlőnek van joga beszélni, de a hallgatóságnak is joga van megtudni, hogy mit gondolnak mások. A tolerancia lényege pedig pontosan az, hogy olyasmit is türelmesen el kell viselnünk, amivel egyáltalán nem értünk egyet.

Összegezve: mindenki azt mond, amit akar, majd a közönség bölcsen szelektál a sokféle inger közt. (Az igazán lelkesek szerint az online moderálás felszámolásával akár vége lehetne a véleménybuborékok sokat kárhoztatott világának is.)

A másik oldalon hasonlóan feszes logikát találunk: a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a verbális agresszióból előbb-utóbb ártó tettek lesznek mindig, ezért is léteznek erre a jelenségvilágra büntetőjogi tényállások (felbujtás, rágalmazás, gyűlöletbeszéd, stb.) szerte a világon. Ebben az érvelésben a szabályozatlan internet nem más, mint egy globális klotyófal, amire suttyomban bárki felskiccelheti a maga alpári, hazug vagy gyűlölködő agymenéseit. Így szabadult el a neonácikkal tarkított konteópokol a jelenleg moderálatlan platformokon (Telegram, Parler), amelyek egyébként láthatóan tömegeket taszítanak, hiszen felhasználóik száma meg sem közelíti a zabolázott nyilvánosságokét.

Az álhírek szabad terjedése miatt ráadásul egy átlagember ma már körülbelül sem tudja eldönteni, hogy mi igaz és mi nem. Összegezve: házirend még egy lepukkant motelben is van, miért pont a bolygó legnagyobb virtuális főterein ne volna?

Felemás szabadságharc

Akkor most örüljünk vagy rettegjünk? Ahogy az már csak lenni szokott, Elon Musk friss nagybevásárlása miatt speciel egyikre sincs okunk. Elsősorban azért, mert az Európai Unióban nemrégiben fogadták el azt a törvényt, amely 2023-tól kötelezővé teszi a közösségi tartalmak folyamatos moderálását, így a gyűlöletbeszéd, a chatbotok és az álhírek szűrését is.

A teljesen szabadjára engedett posztolgatás tehát egész egyszerűen tilos lesz. Az Egyesült Államok kormánya is lépett: alig pár órával ezelőtt (alig három nappal Elon Musk nagy bejelentése után) létrehoztak egy testületet, amely a dezinformáció online terjedését lesz hivatott megakadályozni. Elizabeth Warren demokrata szenátor indoklása szerint ha már úgyis kellenek szabályok az interneten, akkor ugyan miért magáncégek senki által nem választott vezetői hoznák meg azokat, miért nem azok, akik az összes többi törvényt is? (A republikánus ellenzék persze máris hevesen tiltakozik, orwelli Igazságminisztériumot emlegetve.)

Ma tehát úgy áll a helyzet, hogy a nyugati világban a központi/állami internetszabályozás felé haladnak a folyamatok, a közösségi oldalak tulajdonosainak mozgástere pedig ebben a tekintetben egyre csökken. Az Európai Unió mindezek mellett bevezeti az indoklási kötelezettséget és a fellebbezés jogát is, amikor valamely tartalmat egy szolgáltató eltávolít vagy letilt. A tartalomajánló algoritmusok nyilvánossá tétele szintén uniós előírás lesz jövő évtől. Az európai szabályozás nem titkolt célja, hogy mintául szolgáljon a fejlett világban. 

Amiként azt az alapígéretet is, hogy a Twitteren nem lesz érdemi moderálás, hiszen az is törvényben előírt kötelessége lesz minden nagy szolgáltatónak, így természetesen Musknak is. Európában már biztos ez, az Egyesült Államokban – az elmúlt napok fejleményei alapján – pedig nagyon valószínű.

A legérdekesebb társadalmi kísérletnek az online anonimitás felszámolása tűnik Musk víziójából, csakhogy ott is van egy komoly bökkenő: nem világos, hogy pontosan miként is történne ez. Ha csupán egy bevett biztonsági teszttel (Captcha), akkor íme a rossz hír: azt már az okosabb robotok is simán kitöltik. A felhasználók kötelező és tényleges igazoltatása viszont olyan adatkezelési dilemmákat vetne fel, amelyekhez – jelentőségében és komplexitásában – csak a tiltani vagy engedni ősi vitája fogható.