A hisztis lakók sem tiporták el Budapest dizájnhotelét

A tavasszal megnyílt Bohém hotel a kreativitás legmagasabb szintjét valósítja meg, egyszerre hotel, múzeum, sőt, formatervezett szemfedél. A sokoldalúság érthető, hiszen dizájnhotelről van szó, amely a formakultúra mellett még a nyelvet is átformálja. Itt van mindjárt a név: bohém.

Miért kellene a bohém életmódnak egyet jelentenie a léhasággal, a felelőtlen szexuális magatartással és a tudatmódosítók használatával? Amúgy is a bátor átnevezések korát éljük, és ha a magán megtakarításának államosítását hívhatjuk nyugdíjmentésnek, akkor miért ne nevezhetnénk a pedáns és takarékos mentalitást például bohémnek?

Kattintson a létrára!

Az épületet dizájnhotelként harangozták be, de már a lobbiban nyilvánvaló volt, hogy nem a botrányos rockzenészek, extravagáns sztárképzőművészek vagy Charlie Sheen budapesti főhadiszállását akarták megteremteni. A lobbiban a szó nyugdíjmentéses értelmében vett bohémok nyüzsögtek: kompromisszumokat nem ismerő német párok, vad amerikai nyugdíjasok, és a kicsapongóan költségtudatos holland egyetemisták vonultak el a recepciós pult előtt, hogy aztán ész nélkül vessék bele magukat a közeli Váci utca eksztatikus forgatagába.

A bohémek e tarkabarka serege egyébként nem fog csalódni a hotelben, ők ugyanis nem olvasták a magyar képzőművészet felvirágoztatását ígérő PR-anyagokat, viszont a konszolidált és szerényen ízléses szobákat kapnak a pénzükért. (A szobák a gazdaságosnak számító, 70-100 euró közti áron mozognak, hagyományos dizájnhotelek általában kétszer ennyitől indulnak.) A Bohém hotel mégsem egy átlagos négycsillagos turistaszálló. Nélkülözi ugyan a már megunt ötletburjánzást, nincs sem üvegfala, ami a szél mozgásával hullámzik, mint a Lánchíd 19-nél, és tereit nem borítja olyan túláradó pompa, mint a Rác hotelét.

A dizájn az őslakosok szemszögéből

A Bohém hotelben ésszerűen kitalált terek, és tüchtig szobák vannak, azok falán pedig magyar festők munkáinak kinagyított változatai. Ez utóbbiak teszik a szállót arthotellé, mégpedig nem az elcsépelt módon, a háromdimenziós valóságban. Aranyfüsttel végül is minden hülye képes beborítani egy falat, ha adnak neki elég aranyat, meg ragasztót. Nem, a képek elsősorban a virtuális valóságot díszítették: már jóval azelőtt, hogy a hotel egyáltalán felépült volna, tudható volt, hogy a Bohém több lesz, mint szálloda. Tereiben kortárs magyar festők munkái lógnak, és így a beruházás sokkal inkább a magyar kultúra terjesztője, egyfajta rendhagyó múzeum, mint sem valami profitorientált vállalkozás. Érthető, ha Szy Sándor vállalkozó az ötödik kerületi önkormányzat baráti támogatása mellett húzhatta fel ezt a virtuális tárlatot.

Inkább múzeum ez, ahol aludni is lehet

Virtuálisnak csak azért nevezzük, mert a szobákba végül mégsem festmények, csak reprodukciók kerültek, azoknak is csupán kinagyított részletei. Márpedig festménymásolatokat bárki felragaszthat a falra, ez a PR-brossúrák világán túli valóságban még nem tesz múzeummá egy épületet. A festményekről amúgy sem állítottak össze semmilyen tájékoztató anyagot, tehát ha történetesen nem Rogán Antal polgármester és Puskás András alpolgármester vesznek itt ki szobát, hanem egy gyanútlan turista, akkor fogalma sem lesz, hogy ő tulajdonképpen a kortárs magyar képzőművészettel találkozik, miközben esténként a minibárt fosztogatja.

A gyanútlan turista azt fogja gondolni, hogy egy barátságos hangulatú hotelben van, aminek legizgalmasabb része egyébként a bejárat körüli térség. A barnás tónusú lobbi, az egyik falat beborító, térképet imitáló képpel, és a valódi festményekkel, meg a dizájnfotelekkel tökéletes tér is lehetne, ha amúgy nem átjáróként működne a bejárat és a recepció közt.

Izgalmas a reggeliző átrium, ami egy kissé lichthof szerű, szűk akna mélyén van, és egy felső bevilágítón keresztül kap fényt. De ez, a fölötte elhelyezett függőfolyosóval valójában fontos dizájnelem. A hotel ezen részletei rímelnek a környező bérházakra, amelyek szövetébe ékelődik az épület. Szerencsére a felső bevilágító okos kialakításának köszönhetően nem látszik a hotel körüli körfolyosós ház, amelynek lakói sajnos az építkezés után is a helyükön maradtak, kissé lerontva a hotelben rejlő lehetőségeket.

Klikkeljen

A Bohém hotel kreatív módon ugyanis egy bérház udvarába épült bele, olyan módon, hogy ott korábban állt egy alacsony épület, amit megvett Szy Sándor, és a helyére megépítette nyolcemeletes szállodáját. A vállalkozó azonban hiába ötvözte a belvárosi házak hangulatát a kortárs formavilággal, a lakók megdöbbentő rövidlátással azért kezdtek lázongani, mert ablakaiktól másfél-két méterre nyolcemeletes falat húztak fel, és állítólag így többet nem látják a napot.

A kerület szerencsére felismerte az ötletben a rációt. Miután Rogánék bejelentették, hogy keményen fellépnek az immár eladhatatlanná vált lakásokban élők jogaiért, sőt, szóba került, hogy a hotelt vissza is bontják, mert nagyobb lett az engedélyezettnél, a bohém ötletekre mindig nyitott ötödik kerület végül mégis kiadta a hotelnyitáshoz szükséges engedélyeket.

Sajnálatos, hogy ez a fajta könnyedség és nyitottság csak az önkormányzat vezetőire jellemző, a belvárosi lakók megmaradtak unalmas, földhözragadt alakoknak, akiknek semmit sem jelent az artisztikum és az országimázs. Pedig ők is részt vehetnének a nagyszerű kezdeményezésben, lakásaikban a vállalkozó kialakíthatna témaparkot, ahol a külföldiek megnézhetik, hogy élnek a magyarok, kapcsolgathatnák a tévéjüket, belenyalhatnának a nagymama szilvalekvárjába. De a belvárosiak persze csak nyavalyogni tudnak, hogy sötét lakásaikra még vevőt sem találnak.

A vállalkozó monogramja a homlokzaton

Szy Sándor azonban tudja, hogy jó úton jár, amit jelez, hogy az úgy nevezett műemléki felújítás keretében helyreállított homlokzaton az eredeti tulajdonos monogramját (Szénási Béla - SzB) diszkréten a sajátjára (SzS) cserélte le.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!