Felhatalmazásunk van minden változtatásra

Budapest vezetése felhatalmazást kapott a választóktól, hogy változásokat vigyen végbe, valóságosakat és szimbolikusakat egyaránt, mondja Németh Zoltán, a fővárosi közgyűlés Fidesz–KDNP-frakciójának vezetője. A politikus szerint Tarlós Istvánnak erős a pozíciója. Interjúsorozatunkban a fővárosi közgyűlés frakcióvezetői értékelik Budapest elmúlt szűk egy évét.

Úgy alakult ez az év, ahogy várták?

Nem egészen. Azt sejtettük, hogy sok csontváz lesz a szekrényekben, de hogy ennyi, az még az elképzeléseinket is felülmúlta. De amit a programunkban megígértünk, azt elkezdtük: a Budapesti Városüzemeltetési Központ és a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) kialakítása jól halad.

Mégis azt hallani a BKK-val kapcsolatban például, hogy döntik bele a pénzt, de előrelépés nincs.

Ha a BKK-nak forrásokat szavaz meg a közgyűlés, akkor ezek forrásátcsoportosításokat jelentenek a közlekedési ágazaton belül, és nem pluszpénzt. Az elmúlt hónapokban számos olyan projektet hagyott jóvá a városvezetés a BKK javaslata alapján, ami meghatározza a következő években a városlakók életét.

Mint például a visszavont budaörsi buszsávprojekt?

Nem, de arra is kitérek. Itt van például az a százmilliárdos projekt, amelyben a következő 3-4 évben a villamosok nagy részét alacsony padlósra cseréljük, és a teljes troliállományt felfrissítjük új buszokkal.

Csakhogy most egyelőre a metrókocsikkal van probléma. Miért nem azokkal foglalkoznak?

Hogyne foglalkoznánk. Viszont mindent egyszerre nem lehet, hiszen folynak az Alstom-tárgyalások, meglátjuk, mi lesz ezek végén. Az örökség itt is borzasztó: az előző városvezetés tétlenkedésének következtében a kötött pályás járművek túlnyomó része közel 40 éves. De csak ha a legutóbbi közgyűlést nézzük, számos BKK által előkészített ügyben döntöttünk, így a bérbringarendszerről, az 1-es és a 3-as villamos pályafelújítás-hosszabbításáról vagy a csepeli–budafoki komp újraindításáról. A budaörsi buszsávról annyit, hogy azt az előző városvezetéstől örököltük, 2008-ban fogadta el a közgyűlés.

Akkor ellenezte a Fidesz?

Nem mondhatom, mert az nem lenne igaz. Viszont az tényleg kérdés, hogy az előzetes hatásvizsgálat megtörtént-e.

Az ellenzéki kritika szerint a nagy ügyek, a BKV átalakítása, a 4-es metró építése, az Alstom-ügy állnak vagy csúsznak, miközben az olyan nem túl fontos dolgok, mint az utcaátnevezések vagy Budapest új zászlaja, gőzhengerszerűen átmennek a közgyűlésen.

Gőzhenger? Mi meghatalmazást kaptunk a választóktól, hogy Budapesten változások legyenek. Ez sokféle változást jelent, szimbolikust és valóságost is. A valóságosról az előbb beszéltünk.

A BKV helyzete is elég valóságos.

Ha a mostaninál gyorsabb lenne az átalakítás, azt mondanák, hogy kapkodunk, mint például a zászló lecserélésekor állították ellenfeleink  – egyébként igaztalanul. A cég átalakítása még tart, erre meg azt mondják, hogy lassú. Mindenkire rábízom, döntse el, melyik a bonyolultabb: egy zászlót megtervezni vagy a BKV-t átalakítani. A szimbolikus változtatásokra is megkaptuk a felhatalmazást a választóktól.

Ha valaki egy párt mellett szavaz, nem azt jelenti, hogy zászlóváltást akar.

Ez tény, de például az Index szavazásán mégis az új zászló volt a legnépszerűbb.

Éppen csak. Nagyon megosztott a közvélemény.

Megosztott, de az új zászló tetszett a legjobban az olvasóknak. Lehet, hogy nem pont zászlócserére hatalmaztak fel a választók, de látjuk, hogy az emberek cezúrát szeretnének. Szeretnék, ha alapvető változás lenne, és ebben szerepet kap a szimbolika is. A jövőbe vetett hit fontos, ezt fejezi ki az új szimbólumrendszer.

Nincs ennél fontosabb dolog?

Dehogy nincs. De ha ez nem olyan fontos, miért beszélünk róla most is? Vagy az emberek, az ellenzék? Mert erre épül minden. A lelkünkre. Homokra nem lehet várat építeni. Egyébként a zászló a legutóbbi közgyűlésen csak egy napirend volt a 104 közül.

Horváth Csaba szerint a városvezetést nem érdekli a humán szféra. Példa erre az autista gyerekek támogatásának csökkentése vagy az iskolabezárások.

Ezt visszautasítom. Horváth Csabáék 19 iskolát bezártak vagy összevontak. Ez a városvezetés, ha úgy tetszik, egyet: egy olyan gyermekotthoni iskolát, ahová már csak hat diák járt. Az autista gyerekek támogatásáról hoztunk egy olyan határozatot, hogy gondoljuk át még egyszer, és ezt a főpolgármester is támogatta.

A közgyűlésben Tarlós István és Horváth Csaba hangja hallatszik főleg, ők viszik a politikai show-t. Ön frakcióvezetőként nincs annyira a reflektorfényben, holott a parlamentben a frakcióvezetők főszereplők. Mennyire fakad ez a személyiségéből, vagy mennyire abból, hogy esetleg Tarlós István erős személyisége elnyomja?

Szerintem egyikből sem. A parlamenti működés teljesen más. A parlamenti frakcióvezetők valóban vitáznak egymással, de a közgyűlésben a főpolgármester az, aki megszólal a város ügyeiben, vele szemben az ellenzék legnagyobb frakciójának a vezetője nyilvánul meg. Demszky Gábor idejében is így volt Tarlós Istvánnal.

Tarlósnak van egy sajátos stílusa, lehetne sorolni az idézeteket. A Fidesz frakcióülésén elhangzik-e olyan kijelentés, mint például a közgyűlésen, hogy "ne pofázzon közbe"?

Frakcióülésen egész más a hangnem. Miért is hangoznék el ilyen? Ott baráti a hangnem. Horváth Csabával nyilván kevésbé baráti.

Mennyire folyik bele a frakció a rendeletgyártás előkészítésébe?

A kezdeményezés természetesen számos esetben a vezetéstől érkezik, hiszen azt a programot hajtjuk végre, amit ígértünk.

A fővárosi frakcióban számos országgyűlési képviselő ül. Vannak erős emberek a pártból. A frakció mennyire függ magától a párttól, és mennyire Tarlós Istvántól? Mert nem mindig esnek egybe az érdekek.

A frakció a frakció tagjaitól függ.

Nyilvánvaló. De az érdekelne, kinek van nagyobb befolyása, a főpolgármesternek vagy a pártnak?

Szerintem nem így vetődik fel a kérdés. A nemzet fővárosa programot valósítjuk meg. Ezért úgy gondolom, egy irányba kell húzzon a frakció. Támogatni kell a megvalósításban a városvezetést. Ilyen módon értelemszerűen Tarlós István mögött kell állnunk.

Sorolhatom a frakciótagok neveit: Rogán Antal, Pokorni Zoltán, Wintermantel Zsolt, Németh Szilárd. Önjáró emberek, saját elképzelésekkel. Frakcióvezetőként nehéz összefogni őket?

Akiket említett, sokat szerepelnek mint kerületi polgármesterek vagy fővárosi parlamenti képviselők. Ez jó is, mert vannak kapcsok az országgyűléshez.

Nem mindig volt olyan jó az a jó.

Valóban előfordult, hogy nem szerencsés módon alakultak a dolgok, mint például az idegenforgalmiadó-bevétel elvonásakor. Hiba történt, amit korrigálni kell. Ezeket a vitákat nem rejtjük véka alá. De attól, hogy van egy szeplő a testen, a test önmagában még szép.

Érthető, tehát a fővárosi frakció Tarlós István mögött van. De milyen a parlamentben a főváros képviselete? Van erős fővárosi lobbi?

Igyekszünk képviselni a főváros érdekeit. Mondok egy példát: fővárosi képviselőtársaimmal beterjesztettünk a tavalyi költségvetéshez egy javaslatot, ami a budapesti földutak aszfaltozásának évi 2 milliárd forintos normatív támogatásáról szólt. 2009-ig volt ilyen támogatás, 2010-ben az előző kormány kihúzta, mi 2011-re visszatetettük.

Szép, ha ilyen szépen összetalálkoznak az érdekek, de vegyünk egy képviselőt, például önt, aki egyszerre kerületi, fővárosi és országgyűlési képviselő is. Sokan vannak ilyen hármas pozícióban, ez három különböző érdekvonal lehet. Hogy tudja ezeket egyeztetni magában?

Néha nehéznek tűnik.

De mégis, melyik vonal a legerősebb?

Ezt így nem lehet megválaszolni. Az a fontos, hogy egy irányba hassanak. Tudom, hogy az egyik kerületnek ez az érdeke, a másiknak az. Csak ha a forrásmegosztásról beszélünk, számos olyan pont lehet, ami az egyik meg a másik kerületet szembeállítja egymással. Lehet, hogy egy-egy intézkedés igazságtalannak tűnik.

Meg lehet törni a fővárosi vagy parlamenti frakciófegyelmet, ha kerületi szinten igazságtalannak érez egy döntést?

Erről szólnak a viták és egyébként az önkormányzati átalakítás is. Arról, hogy lehetnek elképzelésbeli különbségek az egyik kerület meg a másik kerület, vagy a főváros között. Azért vitázunk, hogy optimalizáljunk.

Az önkormányzati átalakítást, hívják azt új fővárosi törvénynek vagy törvénymódosításnak, már 15 éve optimalizálják. Lesz most ebből valami?

Szerintem ez a kormányzat és ez a parlament eléggé elszánt, és persze meg is van hozzá a felhatalmazása, hogy véghezvigye. Az a kérdés, milyen mértékben, és erről folynak a viták.

Önnek melyik verzió tetszene, az erősebb kerület, gyengébb főváros, vagy a fordítottja?

Az a verzió tetszene, ha megmaradna a fővárosi szint és a kerületi szint, de bizonyos feladatokat átcsoportosítanának. Például a parkolásban kell egységesítés. De ez rendkívül nagy munka: négyezer feladat van, aminek az újraelosztását át kell gondolni. És akkor a hatósági kérdésekről még nem is beszéltünk.

Tarlós István maga is országgyűlési képviselő volt a ciklus elején, de meglepően hirtelen leadta parlamenti mandátumát. Nem volt ez korai?

Nem volt az annyira hirtelen.

Nem várta meg a költségvetési szavazást sem, pedig mintha úgy lett volna, hogy addig marad.

Ez az ő döntése volt.

Jó, akkor szakadjunk el a személyétől. Az, ha a főpolgármester egyben parlamenti képviselő is, elég erős pozíció.

Tarlós Istvánnak enélkül is elég erős a pozíciója. Nincs szüksége arra, hogy parlamenti képviselő legyen.

Van olyan vélemény is, hogy akinek Orbán Viktornál erős pozíciói vannak, annak nincs szüksége a parlamentre.

Erre is próbáltam utalni az előbb. De ez nemcsak a személyes nexuson múlik, hanem azon is, hogy ha valaki Budapest főpolgármestere, és az ország egyötödét képviseli, akkor tiszteletet, tekintélyt vív ki magának. Persze ehhez dolgozni is kell.

Mennyire érzékeli a fővárosi frakció azt, hogy egy Orbán–Tarlós-megbeszélés után gördülékenyebbé válnak az elakadt ügyek?

Egyes esetekben látjuk mi is.

A ciklus elején a városvezetés szerint egyes érdekkörök hitelteleníteni akarták az új városüzemeltetési modellt. Azóta a sajtóban azt pedzegették, hogy ezek az érdekkörök valójában a Fidesz gazdasági hátországához tartoznak, amelyek pozíciót próbáltak szerezni a fővárosi cégekben, de falakba ütköztek. Mennyire érzékelte ezeket a csatákat?

Nem feladatom, hogy akár György István főpolgármester-helyettes, akár mások nyilatkozatait kommentáljam. De tény, hogy amikor mi idejöttünk és megpróbáltunk ezekkel a csontvázakkal kezdeni valamit, akkor sérültek érdekek. Teljesen mindegy, hogy milyen érdekek. A főváros vagy cégei számára előnytelen szerződéseket nem hagytunk életben. Én úgy gondolom ugyanakkor, hogy ezek sejthetően inkább a másik oldalhoz tartozó érdekcsoportok voltak. De a lényeg, hogy a főváros számára előnytelen szerződésekkel végezni kell, kíméletlenül.

Hogyan értékeli az elmúlt közel egy évet?

A legkevésbé a saját lovát dicséri az ember, nem illik. Ha én kimondanám azt az értékelést, amit indokoltnak tartok, könnyen a szerénytelenség csapdájába esnék.