Zárnak? Akkor igyunk még valamit!

Ferencváros vezetése titkos bevetésre invitált minket, amit annyira komolyan vettek, hogy Bácskai János, a kerület fideszes polgármestere a civil ruhás rendőrök bevett egyenruháját felöltve, francia felügyelőnek öltözve, fehér ingben és barna bőrdzsekiben jelent meg a péntek esti sajtónyilvános razzián. Eleinte úgy téblábolt, mint aki nem is igazán érti, hogy mit keres ott, de aztán belejött a szerepbe.

Megkérdeztük Bácskait, hogy kinek az érdekeit kell itt képviselni: az önkormányzatnak tízmilliós összeget hozó vendéglátósokét vagy a lakóközösségekét? A polgármester visszakérdezett, hogy melyik az erősebb alkotmányos alapjog: a vásározáshoz vagy az élethez való jog? Már azelőtt megadóan feltettük a kezünket, hogy hozzátette volna a lehető legegyszerűbb magyarázatot: "a vendéglátósok nem szavaznak, a lakók meg szavaznak".

A Tompa utcán egy kicsit még döcögve ment a rajtaütés (amiről valószínűleg előre értesültek a helyek), Bácskai meg is kérdezte, hogy a szállodára a rendelet mennyire vonatkozik. Amikor a körút felé a No Name sörözőnél – ahol egyébként ötezer forintba kerül a Mocsok 1 vödör! – intézkedtek a közterület-fenntartók, még kicsit úgy festett, mint aki nem is igazán érti, hogy mi szükség van ehhez rá, de nem kellett sokáig várni arra, hogy feloldódjon, és üstökén ragadja az éjszakai életet.

A Nagykörúton Bácskai János olyat tett, amiért egy átlagos polgármester a fél karját odaadná: a villamos érkezése előtti utolsó pillanatban figyelmeztette a fotósunkat, hogy álljon egy kicsit távolabb a síntől, úgyhogy gyakorlatilag megmentette az épségét. Bácskai elmondta, hogy nem ez volt az első eset, hogy életet mentett: egyszer a Ráday utcában egy férfi részegen levert három vízipipát, ezért be kellett menekülnie a WC-re, mert a feldühödött perzsák meg akarták késelni. Kétségbeesésében felhívta a polgármestert, hogy csináljon valamit, aki a rendőrségre nyomást gyakorolt, hogy érkezzenek a helyszínre, és mentsék meg a szavazópolgárt. (Aztán végül ellene indult eljárás garázdaság miatt.)

A Rádayban szabadult el igazán az államférfiúi tetterő, és most nem arról van szó, amikor az egyik helynél Bácskai gyorsan, öles léptekkel a rendőrök nyomában megindult egy terasz felé, aztán kiderült, hogy nem intézkedni ment, hanem csak az orosz-svéd hokimeccs eredményét olvasta le. Bácskai sokat hangoztatta előzőleg, hogy "igyunk már valahol valamit addig, amíg kiszolgálnak", aztán egy helyen megállt, és felkiáltott, hogy "Itt iszunk!". Ekkor champagne for everyone jeligére bort, szódát és hidegtálat hozatott, és így várta, hogy fél tizenkettőt üssön az óra, amikor az utolsó kör után odébb kellett állni. Itt csatlakozott a Lázár Jánoshoz közel álló háromfős kommunikációs stáb is.

Mivel maga az esemény nem volt egy fotóscsemege, Bácskait arra kérték, hogy bohóckodjon valamit a szódásüveggel az utcán, ő pedig eleget tett a kérésnek, és a sorompón ülve fröcskölte a vizet. Ha igaz, amit tavaly augusztusban írtunk a ferencvárosi zebrafestésnél, hogy senki sem fúj úgy port, mint Bácskai, akkor azt is el kell ismernünk, hogy senki sem locsolja így a szódát.

Ezen kívül még egy klasszikus vicc is megelevenedett a szemünk előtt: egy BMW az egyirányú utcában a forgalommal szemben parkolt a járda mellé, és amikor a rendőrök szofisztikáltan megkérdezték, hogy "ezt így hogy", akkor valaki azt a választ adta, hogy itt szerelték össze. Annál a jelenetnél pedig még Kocsis Máté is ágynak esett volna, amikor a rendőrök egy hajléktalant a padról a tolószékébe segítettek, és jó utat kívántak neki hazáig.

Továbbra sem értjük, hogy mi értelme van az ilyen sajtóeseményeknek, de ahol értelmetlen politikai PR-riportoznak, ott értelmetlen politikai riporterek vagyunk.