Tarlós István kilépett a Mátrixból

Még csak nem is a 21., hanem egyből a 22. századba repítette a várost a BKK és a BKV a 2-es metró új kocsijainak az átadásán. A főpolgármester a Puskás Ferenc Stadionnál nyomorgó tömegben vette át a 2-es metró új Alstom-szerelvényeinek a kulcsát. A nagyon retrofuturisztikusnak szánt Metropolis első útjára elkísérte Németh Lászlóné is, akivel együtt robogtak el a Deákig és mozgólépcsőztek ki a fényre. A kocsit egy bohóc vezette.

A tömegtől mozdulni sem bírtam, ezért – ahogy a dögmelegben egy fekete üzletember cipőbe tűrt öltönynadrágját néztem – arról ábrándoztam, ahogy Tarlós István majd az új Alstom-kocsin utazva mereven áll, mögötte pedig gyorsan villognak az alagút falán a fények, és a hangszórókból Madonna Ray of Lightja szól. Az álmodozásomnak Vitézy Dávid szamárnyerítésre emlékeztető nevetése vetett véget.

Egy szabadkőműves nyakkendős bajszos mérnökember rövid ujjú inge és egy felhajtott galléros ál-Bill Gates között éreztem meg, hogy a Puskás Ferenc Stadion metrómegállójában a sajtónak elkerített részen talán azért is volt olyan elviselhetetlenül meleg, mert végig karnyújtásnyira volt az új légkondicionált metrókocsi.

A főpolgármester 15 perces késéssel ballagott be Németh Lászlóné fejlesztési miniszter mögött. Ugyan a fejlesztés klasszikus értelemben véve nem azt jelenti, hogy vesznek valami újat, az mégis nagy fejlődés egy város történetében, hogy 40 év után lecserélik a metró szovjet kocsijait. A még az 1927-es sci-fire utaló nevével is a modern jövőbe mutató Metropolis előtt állva igazán szívszaggató volt látni a mindenhol rozsdás, szinte minden oldalról rohadó régi szovjet kocsikat és az azokból tátott szájjal néző embereket.

Ezzel együtt megállapíthatjuk, hogy azért nincs akkora újdonságról szó, hogy úgy kelljen körbeugrálni a Metropolist, mint a 2001: Űrodüsszeiában az ősembereknek a monolitot. Például azért, mert a 22 darab új, egyenként 5 kocsiból álló 100 méteres vonat a régieknél 78 emberrel többet tud szállítani, és egy kicsivel lassabban gyorsul, viszont egy kicsivel gyorsabban lassul.

Patrick Kron, az Alstom Csoport elnök-vezérigazgatója a beszédében elmondta, hogy mindkét oldalon voltak félreértések a projekt során, amelyek majdnem meg is hiúsították a beruházást, de örül, hogy végül sikerült átadni a Metropolist. (A tolmács egyébként annyira rossz, exkluzívnak szánt hanglejtéssel és veretes, önmagát megzavaró mondatokkal operált, hogy még Medgyessy Péter is elbújhatott volna mögötte.) Kron ezután egy mátrixos fordulattal átadta Tarlósnak a dobozt, amiben két kulcs volt: az egyik a Tarlósnak szánt mementó a megállapodásról, a másik meg egy másik.

Tarlós István arról beszélt, hogy az ember soha sem tudhatja, a sors mit tartogat: két éve még nem hitte volna, hogy 2012-ben „annyi ember előtt, mint egy Fradi-meccsen” metrókocsit fog avatni, most pedig itt áll. Egy kicsit oda is szúrt az Alstomnak, amikor elmondta, hogy a kocsikkal való szöszmötölésnek könyvtári története van, de a városnak előnytelen megállapodáson az ellenzék támogatásával sikerült javítani, illetve megemlítette a 4-es metró ügyét is. Ezt a projektet szinte a sírból sikerült visszahozni – mondta Tarlós a zombikocsi előtt állva.

Tarlós a beszédében a világ legkommunistább szavát, a „korszerűt” ügyesen megkerülve jegyezte meg, hogy „a kor követelményeinek megfelelően” a Metropolis 98 százalékban újrahasznosítható anyagból készül. Ezt az információt a korábbi fékproblémákkal összekapcsolva nem volt nehéz megállapítani, hogy ha valaki – mondjuk Demszky Gábor korábbi főpolgármester – puccsot akarna végrehajtani, akkor a megbabrált fékrendszer hibája esetén az elszabadult ökobiokocsi a Runaway Train dallamaira ismételné meg a lengyel vezérkar repülőgép-tragédiáját a föld alatt. Szerencsére a vezető, egy erős markú nő – aki valamiért bohóckalauz-jelmezben jelent meg – jól kormányozta a polgármester különvonatát.

Első ránézésre utasként ki lehet jelenteni, hogy nincs baj a Metropolissal, különösen a szovjet tragacsokhoz képest. Jó pont, hogy a kocsik között van átjárás, és az ajtók előtti téren középen függőleges rúdba lehet kapaszkodni. De még a talán valamilyen retrósítási megfontolásból a kisföldalattiét idéző piros-fekete kockás ülések is aranyosak, bár nem biztos, hogy lehet nosztalgiáról beszélni egy olyan vonalon, amin negyven évig ugyanazok a ronda szovjet kocsik csikorogtak.

Miután a kocsi a Deák Ferenc téren megállt, a főpolgármester a mozgólépcsőn Németh Lászlónéval romantikusan kuncogva ért fel a csúcsra.

Tarlós István kivezetett minket a 40 éve épült Mátrixból, én pedig csak ültem a mostaninál sokkal halkabb metrón, és el sem hittem, hogy mennyivel jobb lesz ez így. Meg hogy mennyibe került.