Ábrahám
17 °C
29 °C

A 18-as villamos legendája

2008.04.07. 14:19
Olyan mindent maga alá gyűrő közlekedési sztrájk volt hétfőn Budapesten, amilyen még tán soha, de ha valamire igazán emlékezni fognak a jövő nemzedékek, akkor meggyőződésünk, hogy arra a pár sztrájktörő járművezetőre, akik reggel mégis felvették a munkát, és dacolva közlekedési káosszal, szakszervezeti kitagadással és esetleg kollégáik megvetésével, vitték az utasokat a megszokott vonalaikon.

Nem sokkal a reggeli sztrájk kezdete után már több helyről is tudni lehetett olyasmit, hogy Budán például járnak a 18-as villamosok. A Déli pályaudvarnál lévő megállóban - ahol a járat a Krisztina körútról a Moszkva tér felé fordul - öt utas várta is a mentőangyalt. "Én a rádióban hallottam, hogy jár a villamos" - mondta egy középkorú nő. "Kábé negyedórája ment el a Hűvösvölgy felé egy" - teszi hozzá egy férfi. Együtt álltunk egy darabig. Nyolc óra elmúlt, az eső egyre szaporább lett, a remény egyre zsugorodott, hogy majd csak jön valami.

Nem is jött, legalábbis nem azonnal, így gyalog indultunk tovább. A Moszkva térnél felszállva a János kórház felől becsikorduló villamosra kiderült: egyetlen 18-as villamos ingázik a Hűvösvölgy és a Bocskai út között, így nem volt csoda, ha sokat kellett rá várni. Ezt persze már a villamosvezetőtől - egy huszonöt, harminc év körüli nőtől - tudtuk meg, aki két megálló közt készségesen mesélt a hétfő reggeli történésekről.

Legenda lesz

"Szerintem nem sok értelme van ennek a sztrájknak. Ha leépítések lesznek, akkor úgyis kirúgják azokat, akikre nincs szükség. Annak meg nem láttam sok értelmét hogy bejöjjek reggel és elkávézgassak egyig." A cégvezetők egyébként pár nappal ezelőtt tájékoztatták a dolgozókat, hogy nem kötelesek sztrájkolni, aki akar dolgozhat, és ebben a szakszervezet nem akadályozhatja meg őket. A fiatal nő így fogta magát, nyeregbe ült, és magányos és renitens sofőrként elindította az egyetlen villamost Budán. Utasa nem volt sok, a többség vagy nem hallott róla, hogy közlekedik egy 18-as, vagy nem volt türelme kivárni, míg a hosszú vonalon épp arra fordul a "különjárat".

"Úgy hallottam az 1-es vonalán is jár pár kolléga" - tette hozzá, de ezzel nem másokra áthárítani akarta a sztrájktörőség felelősségét. "Én úgy gondolom, ahogy én viselkedek másokkal, azok is úgy viselkednek velem." Az utas utálja a BKV-st, a BKV-s utálja a főnökét, a BKV-s vezéreket a média ugatja, és ez nem jól van így, állapítottuk meg közösen, már-már felebaráti hangulatban.

Klikk a képre!

Közben elértük a Bocskai úti fordulópontot. "Nekem kell váltót állítani, nincs aki segítsen, de ha lerobban a villamos, akkor is meg vagyok lőve" - utalt arra, hogy a kollégái nagy része nem vette fel reggel a munkát, így csak ő, meg a villamos van. A megállóban többnyire csodálkozó utasok, többük meg is köszönte a villamosvezetőnek, hogy felszállhatott a nem várt járatra.

"Nem vagyok én messiás vagy irgalmas nővér" - mondta nevetve viccelődésünkre, hogy mekkora örömöt okozott a jókora városi távolságok megtételére kényszerített utasoknak. "Nem hiszem egyébként, hogy kiutálnának a szakszervezetből. Tag vagyok és szerintem a szakszervezet dolga, hogy az érdekeimet megvédje. De most valahogy nem látom, hogy kinek volt érdekében ez a sztrájk. Ezért vagyok most itt."