Vér, verejték és szenvedés a Budai Vár alatt

Hátborzongató, egyúttal végtelenül izgalmas és érdekfeszítő a Szent János Kórházhoz tartozó katonai kórház és bunker labirintusszerű folyosóin bolyongani, újonnan berendezett helyiségeit bejárni. A Budai Vár alatti sziklában két ütemben (1939-1944-ig, majd 1950-1962-ig) kialakított titkos katonai kórház és bunker eddig jórészt zárva volt a nagyközönség előtt, de a március 11-én megnyitott polgári védelmi kiállításra már bárki jegyet válthat - a sziklakórház ezzel múzeummá válik.

A hegy gyomrában két nagy területet barangolhatnak be a látogatók. Az összesen kétezer négyzetméternyi zegzugos terület nagyobbik részén a háborús orvoslást mutatják be, az 1848-as szabadságharctól a hidegháborús időkig bezárólag - erre egyébként már a tavaly júniusi múzeumok éjszakáján is adódott egyszeri alkalom -, a kisebbik területen pedig az új, most megnyitott kiállítás keretében a hidegháborús évek polgári védelmi eszközeit lehet szemügyre venni, a gázálarcoktól, vegyi mentesítő készletektől a sugárbetegség kezelésére szolgáló készítményekig.

Vér és genny

A kiállítás szervezői a termeket korhű tárgyakkal rendezték be, persze nem volt túl nehéz dolguk, hiszen a hatvanas években abbamaradt a fejlesztés, és minden akkor meglévő - és akkor még korszerűnek számító - felszerelés viszonylagos épségben, eredeti állapotban megmaradt. Az önkormányzati tulajdonú sziklakórházat, azaz tavasztól már múzeumot, a Pannónia Panoptikum Kulturális Kft. működteti - a cég nyolcvan élethű viaszfigurával népesítette be és keltette "életre" a helyiségeket, létrehozva ezzel Közép-Európa legnagyobb panoptikumát.

A haldokló szabadságharcos honvédtól az amputált első világháborús bakán és a kíntól üvöltő német katonán át a sebesült magyar forradalmárig bezárólag a szenvedés és háborús gyógyítás mindenféle arca erőteljesen megjelenik az életnagyságú diorámák drámai fényviszonyai közt. A sérüléseket fedő átvérzett kötések, a műtőasztalok melletti kosarakban a koszos, gennyes gézcsomók élethűségére láthatóan nagy gondot fordítottak a preparátorok, a korhű orvosi szerszámok is kellően rémisztőek, így kis túlzással azt lehet mondani, hogy akinek nem bírja a gyomra, az inkább kerülje el a durva kórházi részeket.

Marad így is elég látnivaló: a telefonközpont és a konyha az ötvenes-hatvanas éveket idézi fel, a polgári védelem soha fel nem használt készleteit, a bunker mindennapi életét és működését, a műszaki kuriózumokat bemutató szobák önmagukban is megérik a belépő kissé borsos árát. Egy dologra kell vigyázni - mint arra Dégi Tamás, a Szent János kórház főmérnöke a bejárás közben felhívta a figyelmet - a 40-50 éves elektromos berendezések kapcsolóihoz nem szabad nyúlni, mert legutóbb is egy látogató jóvoltából meglehetősen kellemetlen sötétség borult a folyosókra és termekre.

Rendes múzeum lesz

A múzeummá válás folyamata egyébként a tavalyi múzeumok éjszakáján kezdődött, a sikeres, sokakat vonzó éjszakai túrákat látva kezdtek gondolkodni az illetékesek a folytatás lehetőségén és módján, mondta az Indexnek Dégi Tamás. A Pannónia Panoptikum átvette a fiókkórház működtetést a jókora rezsit kifizetni már nem képes Szent János kórháztól, és eddig körülbelül 80 milliót fordítottak a kiállítások berendezésére - tulajdonképpen megmentve ezzel az enyészettől a komplexumot.

Hónapok óta próbaüzemben működik a létesítmény, azaz az utóbbi időben, előzetes bejelentkezés után, már csoportosan, vezetéssel látogatható a különleges hely. A teljes túrára befizetők tehát megnézhetik a műtőktől kezdve a kórtermeken át a működőképes gépészetig (elektromos kapcsolórendszer, harcigázszűrő-rendszer, víztározó és szűrőrendszer) a létesítményt. Eddig főként iskoláscsoportok jöttek alternatív történelemórákra a föld alatti termekbe, de a tervek szerint április 1-től - azaz körülbelül az idegenforgalmi szezon beindulásától - megnyitnak a pénztárak, és bárki bemehet nyitva tartási időben a sziklakórház-múzeumba.