Pesten ledarálták az újbudai politikusokat

A XI. kerület Budapest legnépesebb kerülete, a város "nyugati kapuja". Nem véletlen, hogy itt a legalacsonyabb a munkanélküliség a fővárosban, itt épül az egyik legtöbb új lakás, és a lakosság képzettsége is magasabb az átlagosnál.

Egy különleges kerület

Újbuda különlegessége azonban az is, hogy itt általában a lehető legszorosabbak a választási eredmények, és általában hajszálon múlik az önkormányzat kormányozhatósága vagy az egyéni országgyűlési választókerületekben a szavazás eredménye. Ennek oka, hogy a hegyvidéki (gellérthegyi, sas-hegyi, sasadi) választókörzetek (a XII. vagy a II. kerülethez hasonlóan) többnyire jobboldaliak, az albertfalvai és kelenföldi lakótelepek pedig a szocialistákra szavaznak inkább.

A kiélezett helyzet sokszor kompromisszumokra kényszeríti az itteni politikusokat, akik más politikai kultúrát képviselnek, mint a többi kerületben, ahol egy-egy párt szinte bebetonozta az uralmát a rendszerváltás illetve 1994 óta.

Kupper és Bőhm félreállítása

A megegyezéses, konszenzusos kormányzás nem mindig jellemző a XI. kerületre - például Bőhm és Kupper durva vitákat folytattak az egyik kapmpányban -, de többnyire azért igyekeznek az itteniek a konfliktusokat egyeztetéssel megoldani. A polgármesterjelöltek kampányában is visszafogott volt tavaly Kupper és Molnár fellépése is. Molnár győzött, Kupper tehát lemaradt a kerületi polgármesterségről, és csak azzal vigasztalódhat, hogy időközben megnyert egy nácivédős precedenspert az OVB elnökével szemben.

Az effajta politizálás - úgy tűnik - Budapesten visszaszorulóban van: előbb Kupper Andrásról derült ki, hogy nem lesz pártja budapesti főpolgármester-jelöltje, majd a frakcióvezetéstől is kénytelen volt búcsúzni. Csak fővárosi pártelnöki pozícióját tudta megtartani, illetve a XI. kerületi frakcióvezetéssel kellett megelégednie, a számára vesztes ottani választás után.

Időközben Bőhm András SZDSZ-es fővárosi frakcióvezető bírálta Demszky Gábort, miután ellentétbe került a főpolgármester egyik tanácsadójával. Bőhm bukása ezek után elkerülhetetlen volt.

Molnár és Lakos bukása

Csakhamar elvérzett a párton belüli konfliktusok kezelésében Molnár Gyula is. Ő a feltörekvő budai MSZP-sek (Hagyó Miklós, Tüttő Kata, Horváth Csaba) és a Fővárosi Közgyűlésben régebben üldögélő szocialisták között nem tudott kompromisszumot teremteni. Így végül Gy. Németh Erzsébet nem lehetett főpolgármester-helyettes. Gy. Németh Demszky általi megbuktatása után Molnár lemondott fővárosi frakcióvezetőségéről, amit rövid ideig töltött be, aztán Burány Sándort választották helyette budapesti pártelnöknek. Végül Molnár lemondott fővárosi képviselőségéről is.

Az utolsó koalíciós XI. kerületi politikus, aki még komolyabb pozícióval rendelkezett a fővárosban, Lakos Imre volt, aki hosszú évek, évtizedek óta többnyire alpolgármester a XI. kerületben. Lakos azonban most pénteken minimális különbséggel veszített az SZDSZ budapesti választmányának elnökválasztásán.

John Emese a XI. kerületből indult

A XI. kerületiek helyett ma már a fővárost inkább a II., az V. és XII. kerületből érkezett szocialisták irányítják, Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes a XII. kerületből érkezett, ahonnan Tüttő Kata - aki sosem hagyja otthon a BKV-bérletét - pályája is elindult. Leisztinger Tamás nagyvállalkozó élettársa, Tüttő most a kulcsfontosságú pénzügyi és közbeszerzési bizottságot irányítja. A II. kerületből jött Horváth Csaba főpolgármester-helyettes, aki nemrég bukott el az ottani választásokon. Őket egészíti ki Steiner Pál, aki az V. kerületi vesztes polgármester-választás után lett frakcióvezető a Fővárosi Közgyűlésben.

Az SZDSZ-en belül az új budapesti elnök, Szabadai Viktor, a XIII. kerületben frakcióvezető, ő váltotta tehát Lakos Imrét. Az új frakcióvezető pedig John Emese, akiről azért tudni érdemes, hogy a XI. kerületben kezdett politizálni, tehát a koalíció vezetői közül most egyedül ő képviseli a legnépesebb kerületet.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!