Vendel
7 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Furcsányi menjen vissza Pápára!

2006.07.08. 14:36
Furcsányi menjen vissza Pápára és ott élősködjön, Gyurcsánynak el lehet menni Szlovákiába – csak kettő abból a számtalan programjavaslatból, amelyet szombat délelőt ajánlottak fel a miniszterelnöknek a kormányzati megszorítások ellen síppal, dobbal, sárga lappal, Népszavával, papírzászlókkal és Wass Albert-könyvekkel demonstrálók. Bár a szervezők több tízezer embert vártak, végül öt-hatezren tüntettek a megszorítások ellen.

Hat szakszervezeti konföderáció – Autonómok, Liga, Munkástanácsok, Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és MSZOSZ – hívta össze tagjait, szimptizánsait, mondván: az Országos Érdekegyeztető Tanácson a kormány merev, formális egyeztetésekben kimerülő magatartása miatt a tárgyalások eredményetelen voltak. A munkavállalói érdekképviseletek főleg azt nehezményezték, hogy az Új Egyensúly programnak nevezett megszorítócsomag főleg a munkavállalói közterheket növelné.

Térkép szexbolttal

Nézegessen tüntetőket! Klikk a képre
Nézegessen tüntetőket! Klikk a képre

"Előbb az ember, aztán a profit" - hirdették a molinók és a tiltakozók, akikhez több mint harminc civil szervezet is csatlakozott. A téren már egy órával a tüntetés kezdete előtt ezres nagyságrendű tömeg volt, a létszám azonban 11-re sem duzzadt fel jelentősen, bár a szervezők állítólag tízezreket vártak a helyszínre. Talán figyelmetlenségből, talán csábításként a helyszínt jelző térképen még egy erotikcentert is feltüntettek, de hiába.

Mi öt-hatezerre tippeltük a megjelentek számát; közülük sokan vidékről, Szegedről, Gyuláról, Békéscsabáról, Debrecenből, Székesfehérvárról, Győrből, Dunaújvárosból jöttek (és a tűző napon állva azt vizionáltuk, hogy a buszon hazafelé kibontanak néhány doboz jéghideg sört, hozzá egy kis házi kisüstit). Mondjuk Rákay Philippnek biztos kijött volna a másfél-kétmillió, de őt sajnos nem láttuk.

Ahogyan más jeles ellenzéki közéleti személyiségeket és politikusokat sem – a szervezők előre felhívták a figyelmet, hogy pártsemleges lesz a demonstráció. Egy MIÉP-es póló, a Magyar Kommunista Munkáspárt néhány aktivistája, továbbá a tömegben civiben felbukkanó két bukott fideszes képviselőjelölt jelentett kivételt. Róluk nem is akarunk megemlékezni, de az egyikük annyira elképesztő, a boldog hetvenes-nyolcvanas éveket idéző gigantikus napszemüvegben pompázott, hogy ennyiben mégis.

Papírzászlók igen, ingyen sör nem

Bár retrofílingből egyébként sem volt hiány. A szakszervezetek annyi papírzászlóval halmozták el az Olimpiai Parkot, amennyire utoljára az 1984-es május elsejei felvonulásról emlékszünk; igaz, a mostani szín- és formabőséggel szemben akkorról szigorúan csak a vörös és itt-ott a nemzeti színű zászlóra emlékszünk. Jah, és most nem volt sem kolbász, sem ingyen sör (bár a közeli Borharapóban csak 180 forint volt a pohár Dreher).

A demonstráció előtt bömbölő hangszórók is fiatalabb éveinkre emlékeztettek, amikor a kultúrházi diszkókban azon gondolkodtunk, miért szól négymillió decibellel a zene, mert ilyen zajban beszélgetni nem lehet, táncolni viszont senki nem táncol. Ez volt a helyzet most is: a zene dübörgött, ami minden értelmes beszélgetés – és különösen sajnos a beszélgetésbe belehallgatás – lehetőségét elnyomta, viszont táncolni most sem táncolt senki.

Tolvajok, csalók

Aztán a Republic húzd barom, húzd barom, húzd refrénű számánál eszmélünk, hogy ez bizony milyen jól rímelne az áprilisi választások szoci szlogenjére, hogy húzzunk bele, húzzunk bele.

Az is lehet egyébként, hogy a szervezők egyszerűen csak egyfajta tudathasadásos állapot miatt nem akartak nagyon kekeckedni a szocikkal. Elvégre szakszervezetiseknek egy baloldali kormány ellen tüntetni legalább olyan kínos dolog, mint kiscserkészeknek a papi pedofília ellen. Ezt aztán egy elegáns húzással úgy oldották meg, hogy Gyurcsány mellett más szocialista politikust nagyon nem emlegettek, annál többet szidták viszont a nagytőkét, a multikat, az extraprofitot, a kormányba beszivárgott kőgazdag üzletembereket és az egykulcsos adót.

Persze voltak olyan politikusok, akik azért kaptak. "Gordon, a tolvaj, Gordon, a tolvaj" - emlegette mantraszerűen egy ötvenes hölgy a tér közepén, Bajnai Gordonra, az új fejlesztéspolitikai kormánybiztosra gondolva. "A Kassait is elhallgattatták miatta, pedig ő közülünk jött", kaptunk el később egy, a szocialista Karsai Józsefre utaló mondatot a szavaiból, míg máshol azt a fejtegetést hallottuk, hogy "aki egyszer lopott, az mindig is lopni fog, és négy-ötmilliárdja senkinek nem lehet, aki nem lopott".

Ennyi pénz, annyi pénz

Sárgalapos tüntetők!
Sárgalapos tüntetők!
fotók: Huszti István

A Cirko-Gejzírrel szemben négy-öttagú nőkaraván panaszkodik az egyik tévés stábnak. "Ne is kérdezze, mennyi a gyógyszerár, hát már most is egy vagyont hordok a patikába" - mondja az egyik, de nem maradhat el a kontrázás sem: "csak egy hónapra cserélnék én azok közül bárkivel, meglátnám, hogyan élne meg ennyiből". Persze addig valószínűleg az asszonyság is szeretne annyiból élni, de erről nem szól a fáma. Egy másik azt nyilatkozza, hogy ők a fiatalokért vannak itt elsősorban, és a munkásokért és a munkanélküliekért és a nyugdíjasokért; hát akkor mindenkiért, konstatáljuk.

Mögöttük egy magányos ember, a hetvenes években felvett szélesgallérú és -mandzsettájú kék selyemingében egy sörösdobozt rázogat. Néha bele-belenéz, hátha valahol megbújt még egy csepp, de nem. Kemény időket élünk, igen. Későb azért a táskája mellett, egy, a tüntetésen ingyen osztogatott Népszava árnyékában még további három dobozt látunk, megnyugszunk.

Sárga lapok, kiállítás, monnyon le

A tüntetők viszont nem, sőt, egyre jobban belehergelik magukat. Ekkor a színpadi vetésforgó logikája szerint már körülbelül a hatodik vagy hetedik beszédet halljuk. Kicsit már kezdenénk unni, mert mindegyik ugyanarról szól, de a sűrű, sípoló, táblákakat és zászlókat lengető, bekiabáló tömegbe előrenyomulva percek alatt úgy érezzük magunkat, mintha készen állnánk akár meg is rohamozni a parlamentet a nemzet érdekében. Szerencsére időben kijövünk, és a beszédek elkezdenek ismét unalmasnak tűnni.

A szónokok elutasítják a munkásokat "sarcoló" kiigazítócsomagot, és annak visszavonására szólították fel a kormányt (a parlamentben hétfőn lesz a csomagot tartalmazó törvények végszavazása). Szerintük sokkal nagyobb terheket kellene fizetteteni a gazdagokkal, a tőkésekkel, a cégekkel, és kevesebbet a munkásokkal. Sárga lapot adtak a kormánynak, emlékeztetve arra, hogy a következő ilyen figyelmeztetés már kiállításhoz vezet (kivéve persze Graham Pollnál, de ekkor még nem jön elő a focivébé).

A beszédekben itt-ott azért érzünk némi ellentmondást. Van, aki a bankokkal fizettetne több adót, mások szerint a banki adókat úgyis tovább terhelnék a lakosokra. Vannak, akik sérelmezik a minimálbér megadóztatását, mások meg azt, hogy "budai milliomosok százezrei" nem járulnak hozzá a közterhekből, mert papíron minimálbérből élnek.

A szakszervezetek nem fogadják el a munkavállalói járulék 0,5 százalékpontos emelését, az egészségbiztosítási járulék szeptembertől két-, majd jövő januártól további egyszázalékos emelését, a természetbeni juttatások közterheinek 10 százalékos növelését, a 30 százalékos gáz- és 10-14 százalékos áramár-emelést, az áfakulcs növelését és az eho megőrzését. Kifogásolják azt is, hogy a tervezett megszorítások nem segítik a feketegazdaság felszámolását, hanem a munkabér terheinek növekedése miatt inkább ösztönzik azt.

Tiltakozás meccskezdésig

A tüntetők közben továbbra is felváltva szakítják meg a szónoklatokat a "kormány monnyon le", "Gyurcsány, takarodj", "sztrájkolunk, sztrájkolunk" bekiabálásokkal és sípszavakkal; egy békésebb negyvenes hölgy – elbocsátott könyvtárosnak nézzük – épp az orrunk előtt kéri meg az egyik tüntetőtársát, hogy "kicsit odébb ricsajozzon". Mi is odébb állunk, a molinókban gyönyörködve, kedvencünk a "A KISZipolyozás folytatódik?", de nem volt rossz a "Kóka – sarccal a vasút felé", a "Dübörög a nyomor" sem. Aztán egy kis kézzel írott táblát látunk, "Ma 18 óra, Kossuth tér. Mi, civilek".

Felcsillan a szemünk, ez az igazi civil kurázsi. Magára hagyjuk az időközben az utolsó sörösdobozát is kiürítő bácsikát – szívet facsaró a rázogatás, reméljük, felfedezte a Borharapót –, és megyünk, belehallgatni a civilek beszélgetésébe. "Jól van, akkor hatkor ott leszek, de ne maradjunk sokáig. Tudod, nyolctól meccs". Kicsit elszorul a szívünk; hát egy német-portugál fontosabb a nemzeti sorskérdéseknél?

Ezek után nem csodáltuk, hogy a tüntetők egy kisebb csoportjától is azt hallottuk: szerintük nem lesz foganatja a demonstrációnak. Lemondóan legyintettek – lélekben mi is velük –, és elindultak a busz felé. Gondolom, az esti meccsre ők is otthon akarnak lenni.