Gyurcsány Ferenc az EU terhére volt nagyvonalú
További Belföld cikkek
- Betiltották a szilveszteri tűzijátékozást a III. kerületben
- A dolgozók váratlan élethelyzetei miatt szünetel a fül-orr-gégészeti ügyelet a szekszárdi kórházban
- Tízmillió forintos büntetést kapott a Magyar Vízilabda Szövetség
- A pécsi püspök is bocsánatot kért az egyház által elkövetett bűnökért
- Kövér László szerint a „vérfagyasztó” romániai fejlemények Magyarországon is megismétlődhetnek
A miniszterelnök 18 ígéretet tett hétfői évértékelő beszédében, ezeket három nagy csoportban - zászlóshajóprogramok, konkrét ígéretek, általános ígéretek - elemezzük. Mint látni fogják, a bejelentések többségében semmi újdonság nincs.
ZÁSZLÓSHAJÓPROGRAMOK
Gyurcsány Ferenc egyik vesszőparipája a gyermekszegénység felszámolása. Könyvében egy fejezetet szentel a témának, míg a nyolcvanas években a szegénység elleni küzdelemben látta a politikusi pálya egyik értelmét - legalábbis egy 2003-as Mozgó Világ-interjúban így emlékezett KISZ-es pályafutására. Miniszterelnökké választása utáni beszédeiben szinte mindig ejt szót a gyermekszegénységről, sőt másfél évvel ezelőtt Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Programot indított.
A gyermekszegénység mértékéről a szakirodalomban eltérő számokat olvashatunk, így a definíció megváltoztatása esetén 15 százalékos éppúgy lehet, mint 35 százalékos. Az előbbi szám az átlag fele alatt élőket, az utóbbi a létminimum alatt élőket jelenti. Az óvodai korhatár leszállítása, illetve a bölcsődék számának növelése jó megoldás, hiszen a gyermekszegénység éppen a legkisebbeket sújtja, akikről a szülők nem tudnak megfelelően gondoskodni. A bölcsődében vagy az óvodában ezek a gyerekek legalább jóllakhatnak. Igaz, a szegénységük ettől nem szűnik meg, ahhoz a szülőknek kell kitörniük a szegénységből.
Néhány hazai iskolában már most is használnak digitális táblákat: a budapesti Radnóti gimnázium például pályázati pénzből szerzett öt darab SMART Board táblát, tartozékokkal együtt egyenként úgy egymillió forintért. Kővári Árpád, az egyik hazai forgalmazó termékmenedzsere elmondta, hogy a digitális táblát általában csomagban árulják a hozzá való projektorral és számítógéppel együtt. A korábbi HEFOP-pályázatokon az iskolák maguk dönthették el, mekkora táblát, milyen projektort és gépet igényelnek: egy átlagos csomag 162 cm átmérőjű táblával, közepes minőségű projektorral és notebook-kal nettó 700 ezer forintba kerül úgy, hogy ebben már benne van az az általában 20 százalékos edukációs kedvezmény, amelyet a gyártó az oktatási intézményeknek nyújt.
Ezeket az árakat alapul véve 30 ezer tanterem felszerelése körülbelül bruttó 30 milliárd forintba kerülne Magyarországon.
Azok a tanárok, akik használják a táblát, általában szeretik is: Eich László, a Radnóti magyartanára hagyományos órák helyett digitális prezentációkat tart a tábla segítségével, és ezt láthatóan a diákok is élvezik. Bár a Gyurcsány által példaként emlegetett Nagy-Britannia iskoláinak több mint 80 százalékában használnak digitális táblákat, a szakértők nem feltétlenül támogatják a technikát. A brit Guardian egyik szakírója szerint az a mód, ahogyan az iskolák használják a modern technikai eszközöket, egyszerűen "siralmas, a négyzeten": a prezentációk gyakran csak a tanárok fásultságát igyekeznek feledtetni.
Gyurcsány a beszédében nem említette ugyan, de ez a 120 milliárd forint nem a kormány jólelkűsége miatt érkezhet a hátrányos helyzetű kistérségekbe, és a tervet már január elején bejelentették. A pénzt 2007 és 2013 között, a II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében az Európai Uniótól kaphatjuk. A 120 milliárd fix összeg, a hátrányos helyzetű kistérségeket a kormány nem akarja versenyre kényszeríteni.
Gyurcsány Ferenc elmulasztotta említeni, hogy a hét pólusvárosnak (Budapest és az agglomeráció, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged, Veszprém-Székesfehérvár) szánt pénzt sem a kormány, hanem az Európai Unió adja. A fejlesztési pólusoknál nincs előzetesen rögzítve a rendelkezésre álló források nagysága, így az nincs előre elosztva az egyes pólusok (városok) között sem. Hogy egy-egy pólus milyen nagyságrendű fejlesztési forráshoz juthat hozzá majd, az mindenekelőtt attól függ, hogy mennyire jó és támogatható programokat, projekteket dolgoznak ki. Ebben az értelemben a pólusok egymással is versengenek. Ezek a projektek az európai uniós forrásokból finanszírozott gazdaságfejlesztési program, a társadalmi infrastruktúra fejlesztési program, a társadalmi megújulás programja és a regionális operatív programok keretében lesznek támogathatók. Ezekből együttesen mintegy 6-800 milliárd forinttal lehet számolni a pólus program céljaira. Mellesleg erről már decemberben nyilvános eseményen tájékoztatta a pólusvárosok vezetőit, vagyis ebben a bejelentésben sincs semmi újdonság.
Az előző EU-s költségvetési ciklusban Svédország járt az élen a források megközelítően 80 százalékos felhasználásával. Átlagban elmondható, hogy a régi EU-tagországok többsége 60 százalékos felhasználási arányt produkál.
Akárcsak a tavaszi választási kampányban, Gyurcsány most is könnyű szívvel ígérgeti más pénzét. Akárcsak akkor, most is a brüsszeli kassza terhére nagyvonalúskodik , de a dologba most újabb trükk került. Ugyanis a 3000 milliárdról, ha figyelmesen olvassuk, kiderül, hogy valójában csak 200 milliárd - legalábbis ennyi a vissza nem térítendő támogatás -, az is csak uniós támogatás. Ehhez jöhet még 170 milliárd a kockázati és hitelprogramoknak - feltehetően állami garanciavállalás formájában -, míg a további több mint 2000 milliárd majd jön a külső forrásokból. Tehát úgy ígért 3000-et, hogy az valójában, ha minden hitel megbukik, akkor is csak töredéke annak. És persze az a megfogalmazás is érdekes, hogy "megkapaszkodó győztes" - ha ez azt jelenti, hogy Gyurcsány szerint már az is nyer, aki nem omlik össze, hanem sikeresen elvegetál, akkor úgy tűnik, hogy a kormányfő nem sokat vár a hazai kkv-któl.