Gyűlölöm a bozótharcot

Sokak szerint, ha demokrata lenne, lemondana. Miért nem mond le?

A demokrata arra vigyáz, hogy ne nyisson utat olyan iránynak, amelyben benne van a nem demokratikus választás lehetősége.

Miért, most hol van a nem demokratikus választás lehetősége?

Ma lényegében egy olyan választható politikai erő van, amelynek a programja ismert.

Ez az MSZP lenne?

Igen. Nem tudni ugyanis, mi lenne az adó-, családtámogatási-, nyugdíjrendszerbeli programjuk azoknak, akik az elmúlt két évben a népszerűségüket abból építették, hogy egy erős reformellenes tábort hoztak össze.

Mi van akkor, ha a Fidesz is csak hazudik most, és nem bontja ki az igazság minden részletét, hogy majd megválasszák őket, és akkor megvalósíthassák a programjukat?

Meg fogják büntetni a választók, mint ahogy bennünket is megbüntettek.

Egyébként mi a leendő új kormány programja?

Ezt eddig úgy foglaltam össze, hogy reformpolitika marad, de bársonyosabb lesz. Fontos hangsúlyait a februárban meghirdetett Munka, Tudás, Tulajdon programjának kiegészítésével, bővítésével fogjuk megalkotni.

Azt hallottuk, hogy anyósa, Apró Piroska és egykori kampányfőnöke, Szigetvári Viktor is azt tanácsolta, mondjon le.

Badarság.

Ha egyszer mégis úgy alakulna, hogy távoznia kell a kormányfői posztról, a lemondást vagy a konstruktív bizalmatlanságot választaná?

Eddig azon gondolkodtam, hogy a következő két évben mit fogunk csinálni. Egy napirenden nem lévő forgatókönyv részleteivel nem tölteném az időmet, és az energiámat sem.

A koalíciós szakítás háttere furcsa helyzetet eredményezett. Kóka János azt mondta, hogy váratlanul érte Horváth Ágnes menesztése, ön viszont azt mondta, hogy már korábban, a múlt szombati bejelentés előtt beszélt erről az SZDSZ elnökével. Kóka János hazudik?

Kóka János és mellette Horn Gábor a pártértekezlet előtti szerdán, késő délután, este azokban a székekben ültek, mint most önök. Nagyjából világos volt, hogy a pénztártörvény átalakítása az MSZP szerint elengedhetetlen, és ennek tartalmában jelentős vita van a két párt között. Miután a koalíciós egyeztetést erről befejeztük, bejöttünk ebbe a szobába négyen, Lendvai Ildikó volt a negyedik. Itt nem a mi szánkból, hanem a tárgyalópartnereink szájából hangzott el, hogy ebben a helyzetben az a legkevesebb, hogy Horváth Ágnesnek minden bizonnyal mennie kell. Sőt, azt is mondták, hogy egy ilyen helyzetben az SZDSZ-nek valószínűleg bele kell mennie egy tárcacserébe is. Ez többedszer jött elő, és reális alternatívaként emlegették, hogy inkább a koalíción kívül kell lenniük. Azt gondolom, ez világos beszéd.

Tehát már a pártértekezlet előtti szerdán felmerült a koalíciós szakítás lehetősége?

Belső körökben az SZDSZ vezetői beszéltek már erről. De ez nem ördögtől való.

Hogy reagált erre, amikor először hallotta? Azt lehet tudni, hogy pontosan kik beszéltek a koalícióból való kilépésről?

Ahogy az előbb mondtam, ketten voltak jelen. Az SZDSZ vezetői ilyen-olyan beszélgetéseken az elmúlt hetekben-hónapokban többször szóba hozták, hogy nem teljesen lehetetlen egy ilyen forgatókönyv. A megszólalásaikból is sokszor ezt hallottuk ki. Sokaknak volt az az érzésük, hogy ez 2009-ben valóságos alternatívaként fog felvetődni. Az elmúlt hetekben-hónapokban inkább úgy tűnt, a pénztártörvény körüli viták vezethetnek el ehhez. Szerintem legitim dolog így döntetni, és az SZDSZ-nek ehhez joga van. Bár sajnálom, hogy így döntöttek, egy ponton túl nekem nincs okom ezt kommentálni.

Nem bánta meg, hogy múlt szombaton azt mondta, amit, és úgy, ahogy? Horváth Ágnes menesztésére gondolunk.

Mindig távol állt tőlem, hogy a koalíciós partneren köszörüljem a nyelvemet. Ezt olcsó népszerűségnek gondolom. Az ilyen fajta igényekkel mindig szembe mentem az MSZP-n belül is. A mondataimmal, amelyekkel lényegesen csípősebb és élesebb voltam önmagunkkal és önmagammal szemben, mint az SZDSZ-szel szemben, nem akartam bántani, sérteni akoalíciós partnert. A beszéd egész kontextusában azok a megjegyzések helyénvalók voltak. Sajnálom, hogy az SZDSZ végül így döntött. A végeredmény nem lep meg, de azt nem tudtam, hogy melyik lesz az a pillanat, amikor ők erre jutnak.

Ezek szerint lelkiekben már hónapok óta készült a kisebbségi kormányzásra?

Ugyan, dehogy. Ezt nem mondtam.

Akkor ez egy túlzó következtetés volt. Kik lesznek az új miniszterek?

Ha tudnám, se mondanám meg. Személyi kérdésekben a bejelentés pillanatáig mindig tartózkodom attól, hogy jósoljak. Ezért, ha kormányátalakításról, új személyekről kérdeznek, azt az utolsó pillanatig tagadom.

Hitelesség szempontjából nem probléma, hogy a parlamentben megnyugtatta a saját minisztereit, hogy a helyükön maradnak, aztán mégis leváltotta egyiküket?

Személyi kérdésekben nagyjából ahhoz fogom magam tartani, amihez a jegybank kamatkérdésekben. A döntés pillanatáig minden spekulációt cáfolni kell.

Változik-e az új kormány szerkezete? Több vagy kevesebb miniszter, tárca lesz?

Ha változni fog, a döntéskor meg fogják tudni, kérem nézze el, hogy ezt kell mondanom

Próbálják megosztani az SZDSZ-t?

Ilyen politikája az MSZP-nek nincs, és személy szerint nekem sincsen. Gyűlölöm azt a politikát, ami bozótharcban akar jeleskedni. Sohasem voltam ebben jó, soha nem is űztem. Nem tanácsolnám a szocialista pártnak, hogy beavatkozzon az SZDSZ dolgaiba. Ez nem a mi ügyünk. És elfogadhatatlanak tartanám ugyanezt az SZDSZ részéről is.

Sportminiszter korában azt nyilatkozta, hogy azért nehezebb a politika, mint az üzlet, mert a politikában sohasem tudhatja az ember, kik a szövetségesei. Most ki biztosan a szövetségese?

Most is ezt gondolom. Amúgy 16 százaléknyi szavazó támogatja az MSZP-t. Sok mérésből és jelből tudni lehet, hogy az MSZP bázisa és tagsága nagyon markánsan támogatja a személyemet és a politikámat. Jelenős, markáns többségem van a frakcióban és az elnökségben is. A frakcióban Lendvai Ildikóra támaszkodom, a kormányzásban Kiss Péterre. A velük való szakmai, politikai együttműködés nagyon fontos feltétele a kormányzásnak.

Az MSZP vasárnapi frakcióülésén tisztújítást javasolt, és állítólag az is felmerült, hogy összekötné a mindenkori pártelnöki és miniszterelnöki posztot.

Utóbbit határozottan cáfolom. Én ilyet nem hallottam. Azt mondtam, hogy ha koalíciós kormányzásra kaptunk felhatalmazást a kongresszustól, akkor, ha a koalíciónak vége van, érdemes megfontolni, hogy felajánljuk a lemondásunkat. Az elnökség többsége nagyon normális és színvonalas vitában azt mondta, hogy a legitimáció hirtelen keresésének még a látszatát is kerülni kell, mert nincs ilyen igény, és csak bizonytalankodást mutatna. Ha nincs belső feszültség személyi ügyekben, akkor nem érdemes ezekre koncentrálni a tartalmi ügyek helyett. Elfogadtam az elnökség többségi érveit, mert ezeket valóságosaknak tartom. Egy dologra kell ügyelnem: még a látszatát is kerülni annak, hogy én vagyok az akadálya bármilyen személyi kérdés megnyitásának. Személyi kérdések nem lehetnek tabukérdések.

A kedd esti tv2-s interjú állítólag nagy viharokat kavart az elnökségben. Többen úgy értelmezték, hogy megint szóba hozta és feszegette az elnökség lemondását.

Mit tehetnék, ha megkérdeznek erről, miután egy nappal korábban ez megjelent egy újságban? Nem mondhatom azt, hogy nem volt ilyen vita.

De azt érezték, hogy valamiféle üzengetés kezdődött. Hogy a harc, amit vasárnap megvívtak, most újra előkerült.

Ez ennél sokkal egyszerűbb. Ez nem üzenet, normálisan viselkedünk. Kevés szórakoztatóbb dolog van a politikai konstrukciók gyártásánál, de mi lenne, ha normálisak maradnánk, és nyugodtan mernénk ezekről beszélgetni anélkül, hogy bármelyikünk különösebb szándékot feltételezne. Tudomásul vettem az elnökség döntését, én nem fogom újra megnyitni ezt a vitát.