Medgyessyt ennél kevesebbért már elkergették

Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy miközben a szocialisták a reformokkal magyarázzák a népszerűségvesztést, érdemi reformokról még alig beszélhetünk, rögtönzésekről annál inkább (nemcsak mi mondjuk ezt, a gazdasági elemzők is ). Miután tavaly a választások után nyilvánosan is elismerték, hogy a költségvetés hiánya 1000 milliárddal több lesz annál, mint amiről a választások előtt beszéltek – ezt egyébként a piacokon mindenki sejtette –, a nyár a költségvetési szigor jegyében telt.

Júniusban a kormány gyorsan új törvényekkel írta felül az előző évben elfogadott – akkor még öt évre szólónak mondott – választási adócsomagot. Adóreformról nem volt szó, megszorításokról azonban igen: több új adót is bevezettek, a felső áfakulcs év eleji csökkentése után szeptemberben megemelték a középső kulcsot, októbertől az evát, de emelkedtek a járulékok, valamint nem szűntek meg olyan közterhek, amelyek megszüntetését „beígérték” a korábbi adótörvényekben.

Harc az alkotmánnyal

Ez a gyurcsányi adócsomag kicsapta a biztosítékot számos szakmai és érdekvédelmi szervezetnél, így több tucat alkotmánybírósági beadvány kísérte a törvényeket. Az Ab eddig három jogszabályt minősített alkotmányellenesnek, amivel összesen 55 milliárd forinttól fosztotta meg a költségvetést (igaz, az alkotmányellenes elvárt adót júliustól mással pótolják, így a kiesés végül csak néhány tízmilliárd forint lesz).

A büdzsé egyenlege így is minden hónapban jobb volt eddig, mint amit a kormány előzetesen jelzett (igaz, még mindig hazánk a deficitrekord az unióban). Ez részben a megnövelt bevételekkel, részben a visszafogott kiadásokkal magyarázható. A közszférában dolgozók száma idén márciusban már csaknem 6 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel ezelőtt, és csak az előző hónaphoz képest is ötezerrel lett kevesebb a közpénzből alkalmazottak száma (és a reálbéreik is több mint 4 százalékkal csökkentek).

Bukta és javítás Brüsszelben

Némi szerénység persze nem ártott az előző évi tapasztalatok fényében. Történelmi tett volt például, hogy tavalyelőtt olyan konvergenciaprogramot adtunk be, amit tavaly januárban Brüsszel visszadobott (aztán, a választások után be is ismerte a kormány annak tarthatatlanságát). Az államháztartást rendbetételére szeptember 1-jéig kapott időt Gyurcsány, és második nekifutásra már sikerült is egy, a szakértők szerint reális, és ha nehezen is, de teljesíthető tervet készíteni, bár ezért kemény árat kell fizetni: a gazdaság idén legfeljebb 3 százalékkal fog bővülni, míg a környező felzárkózó országokban már a 6 százalék alatti növekedés miatt is pironkodnia kell egy magára valamit is adó gazdasági miniszternek.

Felhívták azonban arra is a figyelmet az elemzők, hogy az idei eredmények a megszorításoknak köszönhetők, és csak átmenetiek lesznek, ha nem követik a szigort érdemi reformintézkedések. Márpedig eddig nem úgy tűnik, mintha követnék.

Azt nem lehet mondani, hogy az egészségügyben ne történt volna semmi az elmúlt egy évben: Molnár Lajos miniszter szelet vetett és vihart aratott. Az áprilisban lemondott orvos tízhónapos hivatali ideje alatt öt nagy törvényjavaslatot fogadott el az országgyűlés. Bár a választási kampányban kormánypárti politikusok tagadták, hogy fizetőssé tennék az egészségügyet, idén februárban bevezették a vizitdíjat és a kórházi napidíjat.

A kormány érvelése szerint eddig is fizetős volt az egészségügy, a most bevezetett 300-600-1000 forintos díj legalább ellenőrzött, s – mint azóta beigazolódott – valamelyest csökkenti az orvosok fölösleges terhelését.

Ugyancsak tagadták a gyógyszerfelírási díj bevezetését a választások előtt, ezt végül csak a nagyon drága gyógyszerek kiváltása esetén vezették be. Nagy viták árán viszont ma lehet gyógyszert venni patikán kívül is, működik és bírságol a kórházakat és orvosokat regulázó Egészségbiztosítási Felügyelet, a gyógyszergyártókat nyilvános árversenyre késztették, az orvosok és gyógyszerészek kötelező kamarai tagságának eltörlésével pedig megpróbálták meggyengíteni a harcos érdekképviseleteket.

Reformzűrzavar az egészségügyben

A polgárokat közvetlenül érintő ügyek közül a legnagyobb zűrzavart a jelek szerint a kórházi intézményrendszer racionalizálása okozza, amely jelenleg is zajlik: ebből egyelőre csak a káosz látszik. A nagy kérdés, sikerül-e egyezségre jutni az SZDSZ-nek és az MSZP-nek az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról. Két fontos eredményt szívesen emlegetnek kormánypárti politikusok: a gyártóknak hirdetett árverseny hatására májustól több száz gyógyszer ára csökkent, s az év első négy hónapjában 24 milliárdos többlettel zárt az Egészségbiztosítási Alap, amelyre több mint tíz éve nem volt példa.

Más területeken rosszabb a helyzet. Az önkormányzati rendszer átalakításához szükséges jogszabályokat csak kétharmados többséggel lehetne módosítani, így ott maradnak a lopakodó reformok, mint például a kormányzati intézményrendszer – többek között az adóhivatal, a zöldhatóságok, az illetékhivatali hálózat – átszervezése regionálissá, vagy az a költségvetési eszköz, hogy több pénzt adnak a kistérségi társulások által fenntartott intézményekre, mint a települési önkormányzatok által működtetettekre. Változás a jelenleg politikai környezetben nem is várható.

Hol az önkormányzati, nyugdíj- és adóreform?

Egyelőre nem látszik, hogy érdemi megtakarításokat hoznának a nyugdíjreformhoz kapcsolódó első intézkedések, ráadásul még maga az államreformer Draskovics is azt mondta tavaly októberben: egy tabu van, a nyugdíjasok. Az adóreform kilátástalanságát jól jelzi a Brüsszelnek egyébként 2008-ra beígért – és egyelőre úgy tűnik, a nem teljesített vállalások listáját gyarapító – ingatlanadó ügye: nemhogy a koalícióban, de a két kormánypárton és a kormányon belül sincs egységes koncepció sem az új vagyonadóról, sem az adórendszer ehhez kapcsolódó, főleg az SZDSZ által forszírozott átalakításáról.

Nincs jele a szociális ellátások és a foglalkoztatás területén jele sem a reform elkezdésének. Persze itt rövid távon nem várható több száz milliárdos megtakarítás – családtámogatásokra összesen 600 milliárdot költenek egy évben –, így bármilyen elvonás több társadalmi-politikai veszteséget eredményezne, mint amennyi pénzbeli megtakarítást hozna.