Megnyertük a gazdasági szabadságharcot

Az állítás: "Lezárult egy nagyon fontos vita, ami Magyarország és az Európai Unió között zajlott. [...] Mi a nyugdíjakat megvédtük, a béreket nem csökkentettük, hanem emeltük és megszorítás helyett inkább újraszerveztük az országot." - Orbán Viktor, 2012. július 13., Facebook.

A tények: A vita nem zárult le, bár az EU feszítőbb problémái miatt most tényleg nem törődik annyira Magyarországgal. A magánpénztári nyugdíjakat elvették, a bérek csökkentek, az újraszervezést megszorításokkal érték el.

Az értékelés: Csak nagyon kis részben igaz.

Orbán Viktor két héttel ezelőtt, az EU aktuális csúcstalálkozója után tartott parlamenti beszédében állította először, hogy Magyarország sikerrel vívta meg harcát az Európai Unióval, nemcsak lezárta, de meg is nyerte a magyar gazdaságpolitikáról folyó vitát. Mindezt arra alapozta, hogy az EU visszavonta a kohéziós alapokat felfüggesztő döntését.

De a kohéziós alapot nem a bankadóval, különadókkal és a jegybanktörvénnyel kapcsolatos viták, hanem a Magyarország ellen belépése óta folyó túlzottdeficit-eljárás miatt függesztették fel, és a döntést azért vonták vissza, mert a magyar kormány konvergenciaprogramja szerint - amelyben hatszázmilliárdos megszorítást vállalt - a hiány idén és jövőre is a három százalékos cél alatt marad. Ezt pedig az akkori számok alapján az EU reálisnak értékelte, bár a magyar kormány optimista becslésénél fél százalékponttal nagyobb hiánnyal számol.

A győzelmet pedig részben visszavonulással érte el a kormány. A jegybanktörvényt az EU és az Európai Központi Bank elvárásai szerint módosították. Az EU-nak és az IMF-nak is érzékeny jegybanki függetlenség biztosításával a tárgyalásokat a jövő héten megkezdhetjük, de ezeken sincs távolról sem lefutva semmi – még abban sincs egyetértés, milyen típusú hitelt kérnénk illetve kaphatunk. A költségvetési helyzet pedig néhány hét alatt. a kohéziós alapok felfüggesztésével való fenyegetés visszavonása óta is nagyott változott, a jövő évi büdzsén több százmilliárdos lyuk van.

És bár a jegybank ügyét végül rendezte a kormány, de a többi vitás kérdésben, például a telekomadó, a bírák nyugdíjazása és az adatvédelmi biztos miatt az európai bíróságon folytatódhat a kötelezettségszegési eljárás, és annak van nagyobb esélye, hogy Brüsszel nyeri az

Ez lenne a nyugdíjvédelem?

Tény, a kormány az elmúlt két évben egyetlen forintot sem vett ki a nyugdíjkorhatárt elérő öregségi nyugdíjasok zsebéből. A nyugdíjak minden évben - és várhatóan idén is - a törvényi előírásoknak megfelelően az éves infláció értékével emelkedtek.

A nyugdíjak értékállósága ugyanakkor rengeteg pénzébe kerül az országnak, miközben a járandóságokra évente már most is 3000 milliárd forintot fizetünk ki. Heim Péter, a kormányzati tanácsadó Századvég Gazdaságkutató alapítója ezért is mondta azt a héten, hogy a rendszer ebben a formájában nem fenntartható.

Orbán a nyugdíjvédelem kevésbé dicsőséges felvonásáról, a magánnyugdíjpénztári rendszer államosításáról is megfeledkezett. Az, hogy most ennyi nyugdíjat ki tud fizetni az ország, annak is köszönhető, hogy a kormány közel hárommillió munkavállaló több ezer milliárdos megtakarításait vonta el. A lépéssel a nyugdíjkassza legalább egyensúlyba került, most minden járulék az állami rendszerbe folyik, a költségvetésnek nem kell évről évre kipótolnia a nyugdíjkifizetésekhez szükséges pénzt.

Az utóbbi évek lépéseiből tehát a nyugdíjasok tényleg semmit nem éreztek - Orbán ezt nevezheti védelemnek - de ennek az árát a jövő nyugdíjasai, a társadalom ma még aktív tagjaival fizettette meg.

A kabinet a rendszer hosszabb távú fenntarthatóságáért sem tett semmit. A korhatár előtti, rokkantsági, jellemzően szociális jellegű nyugdíjkiadásokat ugyan kivette a nyugdíjkasszából, ami papíron szintén javítja a rendszer egyensúlyát, ettől azonban a pénzeket még ugyanúgy ki kell fizetni, a rokkantak felülvizsgálatával elérhető megtakarítás nagysága pedig igencsak kérdéses. A nyugdíjreform is elmaradt, ahogy ennek az egyik legfontosabb eleme, a sokszor megígért egyéni nyugdíjszámlák sehol nincsenek, és még jó darabig nem is lesznek.

A reálbér csökkent, a bérkompenzáció döcög

A kormányfő béremelésre vonatkozó megállapítása legfeljebb csak az egészségügyi dolgozókra lehet igaz. A KSH júniusi jelentése szerint idén az első négy hónapban 219 400 forint volt a bruttó, míg 141 900 forint a nettó átlagkereset az országban, ez tavalyhoz képest egyszázalékos növekedés. Mivel az infláció tartósan 5 százalék fölött van, ez azt jelenti, hogy a fizetésünk nagyjából 4 százalékkal kevesebbet ér most, mint egy évvel ezelőtt.

A közszolgák több mint fele rosszul járt az idei szja-változással, és csak 57 százalékuk kapott bérkompenzációt. Megírtuk, hogy különösen az alacsony keresetű, gyermeket nem nevelők járnak rosszul az adóváltozásokkal, itt a visszaesés jóval meghaladhatja a tíz százalékot is (és még nagyobb arányú az inflációs hatást is figyelembe vevő reálértéken számolva). Eközben a foglalkoztatási adatok a közmunka felfutása ellenére elmaradnak a tavalyitól, a kiscégek 27 ezerrel kevesebb embernek adnak munkát, mint tavaly.

Orbán inkább csak a minimálbér emelésével büszkélkedhetne. Ez tavaly 78 000 forintra emelkedett a 2010-es 73 500-ról, idén pedig már 93 000 forint az összege.  Egy elemzésünkben azonban rámutattunk: a minimálbér emeléséről a többség azt gondolja, a szegényeknek jó, pedig valójában a kormánynak segít. De nekik is inkább politikailag, a költségvetési hatás bizonytalan, az emelés pedig munkahelyeket tüntethet el.

Újjászervezés = megszorítás?

Orbán és kormánya láthatóan retteg attól, hogy megszorításnak nevezze intézkedéseit. A polkorrekt kifejezés a megszorításokra a nemzeti együttműködés rendszerében az át-, illetve újraszervezés. Kórházat nem zárnak be, csak átszerveznek. Közalkalmazottakat sem bocsájtanak el, csak átszervezéssel megszűnik a munkahelyük, esetleg nyugdíjba küldik őket.

Tény, ráadásul nagyon fontos tény, hogy ezek a, mondjuk ki, megszorítások régóta szükséges intézkedések voltak. A szocialista kormányok ugyanúgy a közalkalmazotti létszám csökkentését és a korengedményes nyugdíjak rendezését ígérték, csak ezt nem váltották be. Ugyanígy csak dicsérni lehet a már említett hétfői beszédben bejelentett célzott járulékcsökkentéseket, amivel a legalacsonyabb jövedelmű és a legveszélyeztetettebb munkavállalók foglalkoztatását serkentenék.

De voltak más, újraszervezésként értékelhetetlen megszorítások is. Mint például az áfakulcs 27 százalékosra emelése, a tranzakciós illeték és a biztosítási adó bevezetése – ezekre ráadásul döntően azért volt szükség, mert a 16 százalékosra csökkentett szja-kulccsal kiesett a költségvetésből 400 milliárd, miközben az ettől – sokak szerinte eleve hiába – várt fogyasztás- és gazdasági növekedésnek nyoma sincs.

Összességében igaznak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetnénk a miniszterelnök állításait, még ha nyomokban tartalmazott is igaz elemeket.