Melyik kommunistát tüntesse ki Sólyom László?

Belső bomlasztóként szerzett elévülhetetlen érdemeket a szocializmus kimúlásában. A Fidesz, a Szabad Kezdeményezések Hálózata (később SZDSZ) vagy az MDF egyes vezetőivel ellentétben harca nem jelentett rá nézve egzisztenciális fenyegetést. A rendszert 1960-ban az albertirsai községi tanács adóvégrehajtási előadójaként kezdte bontani, művét 1990-ben pénzügyminiszterként teljesítette ki. Az előző rendszer szétzúzásában tett erőfeszítéseit országgyűlési képviselőséggel honorálta újjáalakult, nevéből a rossz szájízű munkás szót törlő pártja, sőt egy rövid időre még pénzügyminiszterré is kinevezi 1994-ben Horn Gyula. Békesi a feleségével, Csehák Judittal a mai napig összejár a Gyurcsány házaspárral, a sajtóban másfél-két évente gazdasági összeomlást vizionál.

A Népszabadság egykori főszerkesztőjét, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát sokan Kádár János utódjának tartották. Végül mégsem ő, hanem Grósz Károly lett a befutó a nagy tülekedésben, bár mire ment vele. Bereczé volt hosszú évtizedek után az első politikai bulvár sztori, amikor 1988-ben feleségül vette a nála 18 évvel fiatalabb színésznő Sáfár Anikót, de a szocializmust már ez sem tudta megmenteni. Szerzőként is ismert. A 80-as évek végén publikált, az Ellenforradalom tollal és fegyverrel című kötet után hosszú hallgatás következett, mire 2004-ben megjelent Vállalom című önéletírása; a könyvben felfedezi református gyökereit.

Az ország széles közvéleménye előtt Kádár János földi maradványainak ellopása után vált ismertté, hogy az 1921-ben született keményvonalas kommunista még életben van, mivel nyilatkozott az ügyről. Kitüntetését nehéz lenne megindokolni, mert 1956-ben – Horn Gyulával ellentétben – nem szimpla kis karhatalmistaként állt a rossz oldalon, hanem az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága tagjaként. A hatvanas évek elején a konszolidáció jeleként Kádár leváltotta belügyminiszteri, majd a miniszterelnök-helyettesi tisztségéből. Idejét innentől kezdve teniszezéssel, úszással, olvasással múlatta, sőt még egy könyvet is írt, címe a nem éppen kalandos A párt és az állam a nép szolgálatában viseli.

A nómenklatúra álompára volt a Békesi–Csehák kettős. Csehák Judit faddi körzeti orvosból emelkedett szociális és egészségügyi miniszterré, a bomlás éveiben az MSZMP Központi és Politikai Bizottságának tagjának is megválasztják. A kitüntetésre különösen alkalmassá teszi, hogy 1987 és 1990 között az Állami- és Kossuth-díj Bizottság elnöki posztját is betöltötte. Pályafutása sok társához hasonlóan példa a békés átmenetre. Kommunista kormánytagtársa, Medgyessy Péter ugyanis a rendszerváltás után tizenkét évvel ugyanarra a pozícióra kérte fel, mint amit akkor töltött be, amikor a szovjet csizmák még édes anyaföldünket taposták.

Történelmi pillanat volt: a hatalom képviselője egy 1989-es Napzártában ült le a nyilvánosság előtt egy asztalhoz szamizdatos szerkesztőkkel. Mester Ákos műsorába a párt Csikós Józsefet, az MSZMP KB társadalompolitikai osztályának vezető munkatársát jelölte ki, hogy Kőszeg Ferenccel, a Beszélő és Nagy Jenővel, a Demokrata szerkesztőjével vitatkozzon a szamizdatról. Csikós József pályája később felfelé, majd lefelé ívelt. Még 1989-ben átkerült a Belügyminisztérium sajtóosztályára, majd a Horn-kormányig a BM Adatfeldolgozó Hivatalának vezetőjeként súlyos titkok tudója volt, innen igazolt át az olajügyben érintett Energol Rt. vezérigazgatói posztjára. 2003-ban emeltek ellene vádat.

Gondolta-e vajon az MSZMP Politikai Főiskolájának adjunktusa, hogy 1994 és 1998 között ő lesz az Országgyűlés elnöke? Már hogy a fenébe gondolta volna. A lehetőség nyilván az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának politikai munkatársaként sem vetődött fel. És belügyminiszter-helyettesként, államtitkárként, megbízott belügyminiszterként sem gondolta, csak amikor 1994-ben az MSZP megnyerte a választást, na, akkor gondolta. Állítólag többre vágyott ennél, azért ülte végig vörös, kicsit sértődött fejjel a négyéves ciklust. A neve 2007 tavaszán felvetődött lehetséges igazságügyi és rendészeti miniszterként, de végül nem ő lett a befutó. Nem, nem is Biszku Béla.

Tudjuk, szokatlan, hogy egy miniszterelnök saját magát tüntesse ki, nem szokatlanabb persze, mintha demokráciában egy 1956-ban a rendet védő kommunista mellére akasztanának plecsnit. Gyurcsány nagy érdeme volt, hogy 1989-ben annak a véleményének adott hangot, hogy a KISZ vagyonát nem szép dolog megőrizni, abból az ellenzéki ifjúsági szervezeteknek is adni kell. Nem hallgattak rá, egyik ellenlábasa éppen Kiss Péter volt, aki most Gyurcsány kancelláriaminisztere. Ferenc alámerült és kibekkelte, közben összeszedett néhány milliárdot. Közben kapcsolati tőkéje is kamatozott, különben is, ugyan milyen kapcsolatai legyenek egy volt kommunistának? Nyilván kommunisták.

Ha valaki, hát akkor ő feltétlenül kitüntetésre érett. Az előző rezsimben – bár MSZMP-tag volt, ipari miniszter, sőt, még a Központi Bizottságba is bekerült – valójában titkos szociáldemokrata volt. Helyét 1994-ben találta meg, amikor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökévé választották, de a pártba már 1989-ben belépett. A szociáldemokraták a vezetésével ugyan soha nem indultak választáson, sőt nemhogy honlapjuk nincs, de még a telefonkönyvben is csak az egyik rivális szociáldemokrata pártot találtuk meg. Az MSZP valamiért mégis tart Kapolyi mozgalmától, mert négyévente besegítik a parlamentbe egy jó listás hellyel.

A rendszerváltás Kiss Péteri forgatókönyve valósult meg, amennyiben a pártvagyon maradt az utódpárt MSZMP kezén. A legnagyobb antikommunistáknak is be kell látniuk, hogy infrastruktúra nélkül nehéz lett volna hitelesen képviselni a szociáldemokrata értékeket. A lassan ötvenéves egykori ifjúsági mozgalmár javára írható, hogy nem holmi foximaxit végzett (így nevezték a politikai főiskolát), hanem a műszaki egyetemen szerzett diplomát, sőt még egyetemi karrierre is lett volna lehetősége, ha nem szippantja be a politika. Két nagy adóssága van mindössze: hiába ígérte meg a nyilvánosság előtt, nem fogyott le, és nem tanult meg angolul. E két ok miatt nehéz elképzelni, hogy valaha is miniszterelnök legyen belőle.

A harmadik magyar köztársaság egyetlen, nem választáson megbuktatott miniszterelnökét az Indexnek a közelmúltban adott interjúban elhangzott önkritikus mondatáért jelölhetjük kitüntetésre: "A múltnak emésztési ideje van, és, bár szomorúan mondom, de egy generációnak ki halnia ahhoz, hogy a múltat tárgyilagosan nézhessük." Hogy mennyire nem tudja tárgyilagosan nézni a múltat Medgyessy (és generációja) arra példa a miniszterelnök egy másik, ebben az interjúban kifejtett gondolata: "Két filozófia volt a rendszerváltás előtt. Az egyik szerint minél rosszabb, annál jobb. Ez volt az ellenzék egy része. És volt egy másik csoport, amelyik azt mondta, tudjuk, hogy ez így rossz, de próbáljuk meg az egészet úgy csinálni, hogy a legkisebb fájdalmat okozza, és egyszer jussunk el egy igazi, mély változásig."

1989-ben olyan jópofa volt, hogy a KISZ KB elsõ titkárát, majd a DEMISZ vezetõjét Nagy Imrének hívják. A rendszer összeomlása és sikertelen 1990-es képviselõjelöltsége után bátran szakít a politikával és az üzleti szférában találja meg boldogságát. A Pólus Plusz Rt. elnöke, majd a Caola vezérigazgatója, és egy röpke ideig a Hírlapkiadó Vállalat tulajdonosi biztosa. Már a hírlapkiadónál végzett munkája megér egy kiskeresztet. Benkõ László volt MLSZ-elnök így nyilatkozott errõl a HVG-nek 1994-ben: "Nagy Imrét kiváló szakembernek tartom, és emberileg is nagyra értékelem õt. Tetszett ahogy a Népszabadságot privatizálta."

Nem az a tőrőlmetszett kommunista, fogalmunk sincs például, hogy miről tudott volna beszélni Biszku Bélával. A közgazdaságtudomány-egyetemi diploma után ösztöndíjas a Harvardon, majd gazdasági vonalon, ha úgy tetszik a farvízen jut el a hatalom csúcsára. A polgári Medgyessyvel szemben paraszti származásának is köszönheti, hogy Kádár végül őt választja 1988-ban miniszterelnöknek. Az MSZP-be nem lépett be, nemzetközi bankkarrierbe kezd, de szinte minden választás előtt felmerült, hogy a szocialisták őt jelöljék kormányfőnek. Igaz, az MSZP tárgyalódelegációjában volt, aki meglepődött azon, hogy még most is késő kádárista nyelven beszél, ami különben Horn Gyulában vagy Medgyessy Péterben is annyira tetszett a választópolgároknak.

Nem könnyű az átvedlett kommunisták élete, jó példa erre a 84 éves Nyers Rezső, az MSZMP utolsó, az MSZP első elnökének egy elszólása. A szocialisták alakuló kongresszusán székfoglaló beszédében előbb tévedésből kommunistának vallotta magát és csak azután szocialistának. Pedig akár szociáldemokratát is mondhatott volna, mert a Rákosi által megszüntetett SZDP egyik helyi vezetője volt 1948-ig. A párt betiltása nem törte meg, nyomban belép a Magyar Dolgozók Pártjába, aminek jutalmaként a Belkereskedelmi Minisztérium zöldség- és gyümölcs főosztályának élén vészeli át az ötvenes éveket. A hatvanas években részt vesz az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában, ami miatt a kísérlet bukása után félre is állítják. Egyébként a szocialista pártban éppen a most ki nem tüntetett Horn Gyula volt az, aki véget vetett MSZP-s karrierjének. Az 1990-es választás utáni kongresszus zárt ülésén azt mondta a 67 éves Nyersre utalva: "A biológiai törvényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni." (Ezúton kívánunk boldog szülinapot a 75 éves Horn Gyulának!)

A hosszadalmas szavaztatás elkerülhető lett volna, elég lett volna egyetlen kérdést feltenni: Mi a gyűlöletesebb, (vagy szívet melengetőbb), ha egy volt magas rangú kommunista 1. szociáldemokratává 2. üzletemberré 3. olajos ügy vádlottjává 4. jobboldalivá válik? Ez utóbbira szép példa Pozsgay Imre életútja, aki már 17 évesen belépett a rákosista Magyar Dolgozók Pártába, az általa 1988-ban népfelkelésnek nevezett forradalom évében az azt a szovjet csapatok segítségével leverő MSZMP-be, majd művelődési és kulturális miniszter lesz, és még ki tudja mi minden. A fordulat után ő is fordul, 1994-ben a Nemzeti Demokrata Szövetség, 1998-ban az MDF országgyűlési képviselőjelöltje, az utóbbi években a Fidesz rendezvényeinek népszerű vendége.

A nyolcvanas évek végének ízig-vérig reformkommunistájának pályája kísértetiesen hasonlít Kiss Péterére. Mindketten reálvégzettségűek (Szekeres vegyészmérnök), egyetemi karrierre is lehetőségük volt, és időben ismerték fel, hogy a kommunizmusnak lőttek, ezért váltani kell, de nem annyira, hogy például szétosszák a pártvagyont. A rendszerváltás után mindketten magas pozíciót töltenek be az MSZP-ben, és állandó fenyegetést jelentenek a szocialista kormányfőknek, belháborúk idején a sajtó őket szereti kikiáltani potenciális miniszterelnöknek.

Szűrös Mátyás legnagyobb sérelme, hogy egykori ideiglenes köztársasági elnökként nem jár neki az államfőket megillető nyugdíj, vagyis a harmadik köztársasághoz méltó ember kiáltotta azt ki 1989. október 23-án. Pozsgay és Szűrös között rengeteg a hasonlóság, nem is értjük, miért nem alapítottak még közös mozgalmat. Mindketten MDP-tagok, majd egyszerre lépnek be az MSZMP-be, és az MSZP-be. A szocialistákat mindketten faképnél hagyják, hogy a jobboldali pártocskák környékén keressenek boldogulást, végül a Fidesz nagyszínpadán találják meg méltó helyüket. Gyurcsány helyében mindenképpen kitüntetésre javasolnánk, a méltatásban megemlítve Szűrös moszkvai nagykövetként betöltött pozitív szerepét a Brezsnyevi pangás éveiben.