Az átvilágítók lemondásra szólították fel Gált és Csehákot

A rendszerváltozás előtt mindkét képviselő olyan politikai, illetve állami tisztséget töltött be, amelyben a BM III/III-as csoportfőnökség által készített jelentések alapján összeállított tájékoztatókat kapott. Mint e tájékoztatók címzettjei tartoztak az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvény által megjelölt körbe.

A törvény értelmében, amennyiben az érintettek a tisztségükről való lemondásra való felszólításnak nem tesznek eleget, a bizottság határozatát nyilvánosságra hozza.

Gál 1997-ben nem mondott le

Gál Zoltán 1987 decemberétől 1990 májusáig belügyminiszter-helyettesi, illetve belügyi államtitkári posztot töltött be, Csehák Judit 1984 és 1987 között a Minisztertanács elnökhelyettese, 1987-től 1989 áprilisáig az MSZMP Politikai Bizottságának tagja volt.

1997-ben, amikor Gál Zoltán az Országgyűlés elnökeként első ízben kapta kézhez a bizottság határozatát, közölte: a felszólításnak nem kíván eleget tenni. A politikus ezt azzal indokolta, hogy a határozat nem állapít meg olyan tényt, amely ne lett volna eddig is ismert a közvélemény előtt, például akkor, amikor országgyűlési képviselőnek választották.

A választókra hivatkoznak

Csehák Judit 1997-ben - miután az esetleges félreértéseket megelőzendő, maga hozta nyilvánosságra az átvilágító bíráktól kapott levél tartalmát - közölte: mandátumáról azért nem mondott le, mert úgy ítélte meg, választói előtt sohasem volt titok, milyen tisztségeket töltött be korábban. A választók ennek ismeretében szavaztak rá.

Az új átvilágítási határozatról Csehák Judit nem kívánt nyilatkozni. Gál Zoltán közölte: a választók azóta két alkalommal is újra ítéletet mondtak.