Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

Na, most jól lenyomjuk a szlovákokat

2011.10.02. 19:32 Módosítva: 2011-10-03 09:29:30

Lassan véget ér az idei népszámlálás második napja, negyvenezer számlálóbiztos – köztük én is –, mint eső előtt a sok kis szorgos hangya, tegnap reggel ellepte az utcákat. Pontosabban már múlt héten ellepték, amikor kézbesítették a kérdőíveket, szombat reggel óta viszont már kérdeznek, kérdezünk is.

És Matolcsy György-i értelemben vett fiskális nemzetmentő büszkeséggel tapasztaljuk, legalábbis tapasztalom én, hogy a magyar ember otthonosabban mozog az internetes világháló jelentette információs szupersztrádán, mint egyszeri elempés egy nemzeti parkban. A KSH adatai szerint már szombat délutánig több mint húszezren választották az internetes népszámlálás kínálta lehetőséget (közszolgálat következik: ezzel a lehetőséggel és a papíralapú önálló kitöltéssel október 16-ig lehet élni, 17-től már csak a mi kérdéseinkre válaszolva lehet megnépszámlálódni), Ez, ha elfogadjuk, hogy hozzávetőleg tízmillió ember él az országban – ennél valamivel kevesebb a magyar, egy részünk ráadásul kitántorgott, viszont laknak itt külföldiek is szép számmal –, azt jelenti, hogy már az első nap felénél a megnépszámlálandók 0,2 százaléka választotta az online kitöltést.

Az élet igazolta a kakaóbiztos számítógépeket, hurrá.

Azokban az európai uniós országokban, ahol szeptemberre véget ért a népszámlálás, a KSH egy szeptember eleji tájékoztatása szerint 7 és valamivel több mint 50 százalék között volt az online válaszadók aránya. A portugálok voltak azok, ha jól emlékszem, akiknek több mint a fele a monitor szűrt fényének magányában vallott önmagáról. És Szlovákia volt az, ahol csak a lakosság - hivatalos statisztikai néven adatszolgáltatók - 7 százaléka választotta az online kitöltést.

Szóval az első napi adatok alapján erősen valószínűsíthető, hogy onlinenépszámlálásban lenyomjuk a szlovákokat, mint Orbán Viktor az euróválságot. Saját tapasztalataim és a nekem író számlálóbiztosok benyomásai alapján ez az arány ennél is jóval magasabb lesz, azok, akikkel tudtunk beszélni, átlagosan 30-40 százalékban mondták azt, hogy neten vallanak.

Aminek az európai értelemben vett sovinizmussal és az ország költségvetési takarékosságára odafigyelni csak örülni lehet. A saját pénztárcánkra gondolva már kevésbé.

Merthogy a számlálóbiztosok nem kalandvágyból vágtak bele ebbe a munkába, nem ismerkedni akarnak, csevegni ismeretlen, és valószínűleg soha többé nem látott emberekkel. Hanem az esetek többségében pénzt keresni.

Márpedig a fizetési rendszer eléggé sajátos, ahogyan azt már egyes kommentekben itt megemlítették.

A számlálóbiztos kétféle munkáért kap pénzt. Egyfelől azért, hogy szeptember 30-ig minden lakásba eljuttatta a kérdőíveket (közszolgálat következik: mindenki egy lakás- és egy személyi kérdőívet, plusz egy tájékoztató levelet kapott, akiknek több személyi kérdőív kell, azok kérhetnek telefonon, vagy ha majd felkeresi őket a számlálóbiztos; a netes bevalláshoz nem kellenek plusz kérdőívek, csak a lakáskérdőíven lévő azonosító és kód). Ezen kívül a papíron leadott kérdőívekért kapunk pénzt, ugyanannyit, függetlenül attól, hogy azt a lakók (hivatalosan néven: adatszolgáltatók) töltik-e ki, vagy mi kérdezzük le és rögzítjük-e az adatokat. Ezzel szemben azokért a lakásokért, ahol neten töltenek ki, akkor sem kapunk semmit, ha ötször vagy hatszor vissza kell mennünk, mire kiderül, hogy majd neten fognak önnépszámlálni.

Szóval a nemzeti büszkeségnek jó, és a népszámlálásra szánt 19 milliárd forintból is meg lehet spórolni valamit azzal, ha minél többen töltünk ki online, viszont pórul járnak a számlálóbiztosok, akik többségének pedig, ahogy elnéztem, az a lakásonkénti néhány száz forint (bruttóban!) is nagyon jól jönne huszadik után. Vagy tizedike után. Én persze a saját körzetemben mindenkit buzdítok, hogy válassza a netes megoldást, és külön köszöntöm azt a két olvasómat, akik felismertek, sziasztok!

Egyébként mondhatnák, hogy másrészt meg jól járunk azokkal, akik papíron lesznek önbevallók. Haha. Ezeket ugyanis ugyanúgy végig kell néznünk, mintha kérdőíveznénk, és annyit kell belejavítanunk, hogy végül este otthon szinte egytől egyig át kell írnunk őket. Fontos megjegyzés: az átírás azt jelenti, hogy a ceruzával, piros tollal, összevissza kitöltött kérdőíveket egy új, üres kérdőívre át kell vezetni, természetesen változatlan adatokkal, ha az adott kérdőív a sok firkálás, zsírpecsét, stb. miatt nem javítható.

Ez persze nem is meglepő. Ötvenoldalas könyvvel, videóval, négyórás képzéssel készítettek fel minket, és magyarázták el, hogy mit hová és hogyan kell beírni – ezek után kész csoda lenne, ha valaki ezt simán önerőből ki tudná tölteni.

Persze az igazi kihívás, mint Semjén Zsoltnak az állatvédelem, az, ha kérdezünk. Mert akkor minket is kérdeznek, nekünk is mesélnek. Gyűjtés az elmúlt szűk két napból, nemcsak saját élményből (érzékeltetve, hogy a Mezey György-i mélyen tudományos alapokon nyugvó felkészülés sem lehet elég alapos és mindenre kiterjedő).

"Főleg alkoholt iszom" – válasz arra, hogy mi a foglalkozása.

"Ha anonim, akkor ki ellene indítanak eljárást, ha nem válaszolunk?"

"Ha azt mondom, hogy ez a százéves ház 1990 után épült, azt is beírja?"

"Víz van, de sör még nem folyik a csapokból, pedig már írtam Orbánnak, hogy intézze el. Igaz, korábban Gyurcsánynak is."

"Fegyveres kéregető vagyok" - egy másik válasz arra, hogy mi a foglalkozása.

És persze visszatérő élmény - bár velem szerencsére még nem esett meg -, hogy a postaládában hagyott, a számlálóbiztos nevét tartalmazó borítékok miatt jönnek a zaklatott hangulatú telefonok, hogy miért levelezünk mi mások címén; valakivel megesett, hogy visszaküldték a borítékot az önkormányzathoz.

Ennél akkor már az online kitöltés is jobb.