Mint négy éve

Még sohasem voltunk ilyen sokan, és még sohasem voltunk ilyen erősek - ezt Orbán Viktor mondta, nem május 1-jén, hanem néhány nap híján négy évvel ezelőtt. 2002. május 7-én, amikor felülről hirdette meg a polgári körök alulról szervezését. Beszélt akkor arról is, hogy meg kell védeni a vívmányokat az élelmes másodiktól és a szemfüles harmadiktól, és arról is, hogy erő az összefogásban van, azok győznek, akik együtt vannak. Továbbá elhangzott a klasszikus mozduljunk majd, ha mozdulni kell felvetés.

Megáll az idő

Ha a két zakó utáni első beszédeket összevetjük, kevés érdemi különbséget találunk. A Fidesszel megállt az idő. Mindenki más egészen más, mint anno, Orbán Viktor és pártja ugyanolyan. Minimum ugyanolyannak látszik. Ahhoz képest nagyon érdekes ez, hogy a 2002 májusában meghirdetettek szerint alapjaiban kellett volna megváltoznia. Az elnök most azt mondja, négy éve - amikor tehát legyőzettek, de még sohasem voltak olyan sokan, és még sohasem voltak olyan erősek - magányos, a kormányzati munka által kizsigerelt Fidesz emésztette a vereséget, míg ezúttal erős szövetségnek kell összeszednie magát.

Ám az erős szövetség pusztán annyival erősebb, hogy - feltéve, hogy az elhangzott számok hitelesek - a pártnak háromszor annyi helyi szervezete van. Ez is valami, még ha nem is sok. Ám az erős szövetség semmivel sem szélesebb és tartalmasabb - és annyi szavazatot kapott, mint négy éve. Akkor is a kerítésen belül tartózkodtak a kereszténydemokraták, a lungo dromosok, a torgyántalanított kisgazdák - és ott volt az MDF is. Vagyis innen nézvést a szövetség nemhogy erősebb, valójában gyengébb lett. Igaz, az időközben tökéletesen eljelentéktelenedett kisgazdák helyett be tudták hozni a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségét, az egyetlen szervezetet, amely valóban szerezhetett szavazókat. Mert hogy a Vállalkozók Pártja, a munkás- vagy a nyugdíjastagozat alkalmatlan volt erre, az nyilvánvaló.

Mikola kötele

Az új arcok sem voltak jók semmire. Vagy észre sem lehetett venni őket, mint Pelczné Gáll Ildikót, vagy észre lehetett venni őket - és ez a Fidesz szempontjából katasztrófa volt. Mikola István miniszterelnökhelyettes-jelölt tökéletesen helyettesítette a háttérbe vont Kövér Lászlót. Egy különbséggel. Kövér négy évvel ezelőtti köteles beszédét le kellett fordítani ahhoz, hogy kampányt építsenek rá - a kishitűek kössék fel magukat, mondta Kövér, a szocialistákat fel kell akasztani, adták szájába a szocialisták -, Mikola retorikai fordulatai ellenben tolmács nélkül ütöttek. Orbán három legnagyobb tévedése közt Mikola az egyik

A másik, hogy azt hitte, a választásokat szociális demagógiával és mozgósítással meg lehet nyerni. Magyarország kétségkívül panaszkulturális ország, de mégsem annyira. A harmadik pedig, hogy abban bízott, ha a jobboldalt egészében elfoglalja, az elég. Még sosem volt az. Kellenek voksok középről is.

Az elmúlt héten történtek-elhangzottak alapján úgy tűnik, Orbán Viktor ezt a sorrendben második vesztett választás után sem veszi tudomásul. Még egyszer: május 1-jei szövege semmivel sem kevésbé radikális - szándékoltan vezénylő tábornokos -, mint bármelyik másik akár négy évvel, akár két héttel korábbról. Tény: sosem mindegy, egy beszéd hol, milyen körülmények között hangzik el. Aki egy ekkora pofon után kimegy az utcára, az a köménymag oszlopos tagja, és őt aligha lehet másképpen biztatni, mint azzal, hogy a vezérkar a helyén van, és már agyal a haditerv felett.

Muszáj marasztalni

Vereség után nem a tábor bővítése, hanem a tábor megtartása van napirenden. A szavazók egy része így is, úgy is elmegy a győzteshez. Minden választás után ezt teszi. (Nem nagy merészség megjósolni: az első felmérések garantáltan bőven ötven százalék fölötti MSZP-támogatottságot mutatnak majd.) A többieket viszont muszáj marasztalni. A Fidesznek ráadásul most azzal is számolnia kell, hogy a kiábrándult jobbosok egy része átáll az MDF-hez.

Nem nagy veszély ez, de létezik. Mert bár igaz, hogy Dávid Ibolya pártja a parlamentbe jutással és a két forduló közti magatartásával - mintegy mellesleg - véghez vitte azt is, amit a baloldal remélt tőle, de nincs vége. Az MDF szerepet játszhat a Fidesz megsemmisítésében is, ezért továbbra is számíthat a balmédia, illetve Lendvai Ildikó dicsérő szavaira és támogatására.

Pontosan azért sietett Orbán markánsan elhatárolódni az MDF-től, mert azt látja fontosnak, hogy ezt a képződményt áttolja a baloldalra - vagy a senkiföldjére, mindegy -, nehogy a jobboldali szavazók tömegeinek eszébe jusson, talál ezen a térfélen valami másikat, ha megunta az egyiket. Nincs másik, sulykolja Orbán, mert túl akar élni. Túl akar élni a pártja is. Hiszen az sem zárható ki teljesen, hogy a Fideszen - úgy, ahogy van - egyszerűen túllép a történelem. Ellenzékváltásra ezzel együtt nem lenne okos komoly tétekben fogadni. Dávid Ibolyában és az MDF-ben képességből, lendületből, intellektuális tartalékból, sőt demagógiából sincs annyi, hogy Orbán és a Fidesz helyére lépjen.

Ej, ráérünk

A Fideszben most válság lesz - van -, és ez még mélyülhet is, ha valóban úgy akarnak politizálni, ahogy eddig. Valószínű, hogy úgy akarnak. Abból, hogy nem óhajtják támogatni a reformokat - amelyeket válogatás nélkül megszorításoknak neveznek majd -, úgy tűnik, azt hiszik, nem a stratégiával és a mondandóval volt baj, hanem nüanszok döntöttek. Pedig.

Nem kizárt, hogy Orbán mégis tudja, valahogyan középről is be kellett volna hozni néhány százezer szavazatot. De ha ebből kiindulva pártolja a parlamenti frakciószövetséget a KDNP-vel, abból nem nyer semmit. Azok, akiknek jó Semjén Zsolt meg a többi, már megvannak. Kérdés az is, hogy Orbán mit csináljon személyesen. Az úgynevezett elemzők egy hét alatt is annyiszor mondták már, csak akkor van esélye felemelkedni ismét, ha előbb évekre visszavonul, hogy ilyet csak azért sem alapon sem tesz. Meg hát a Dávid Ibolya-jelenség sem kedvez ennek a forgatókönyvnek. Ibolya nem hagyja pihenni Viktort..

Igaz, újabb támogatókat szerezni elvben ráér még a Fidesz. (Az önkormányzati választásokat - hacsak a második Gyurcsány-kormány nem áldozza fel az őszt a gazdaság rendbe tétele érdekében - úgyis elveszítik, miként 2002-ben.) Ehhez más politika kell, ami egyik napról a másikra nem születik. Azt, hogy az új politikát Orbán fogalmazhatja-e, és az új támogatókat ő próbálhatja megszerezni - vagy más -, egyelőre nem tudni. Nem biztos, hogy vele lehetséges. Nem biztos, hogy vele lehetetlen. Nem biztos, hogy egyáltalán ebbe az irányba mozdulnak. Végül is az elmúlt négy évben nem tették.

Gyurcsány Ferenc nyugodtan dolgozhat.