Magunkat szívattuk a kvótabiznisszel

A botrányos magyar kvótabiznisz története bejárta a világsajtót, több elemző is megszólalt a témában, a vélemények egybehangzóak voltak: bár mindenki elismerte, hogy a szén-dioxid-kvóták kereskedelmének szabályait Magyarország nem sértette meg, mégis elítélték a lépést – hiszen nem történt más, mint hogy Magyarország újra hasznosított, vagyis eladott olyan kvótákat, amelyek mögött nem volt valódi kibocsátás-csökkentés.

Az Economist például egyenesen a rendszer kigúnyolásának nevezi a használt zöld kreditek (CER - Certified Emission Reduction) újraértékesítését. Azt is megjegyzik ugyanakkor, hogy a rendszer sok sebből vérzik, hiszen Magyarország a bejelentéskor azt közölte, japán vevőkhöz kerültek a zöld kreditek, ott pedig ezek alkalmazása – ellentétben az EU-val – nincs megtiltva. Japánnak az az egy szempont számít, hogy a kvóták környezetvédelmi hasznot hozzanak, hozzájáruljanak a kibocsátás-csökkentéshez.

A kvóták végül nem is Japánba kerültek, hanem - továbbra se lehet tudni pontosan hogyan -, visszajutottak Európába, ekkor „elszabadult a pokol”, írja az Economist. A tőzsdék március 17-i felfüggesztése óta újra lehet kereskedni a kiotói zöld kreditekkel, azonban a Bank of America Merrill Lynch szerint a befektetők bizalma megrendült, reakcióikból az látszik, hogy felkészültek újabb, használt zöld kreditek megjelenésére a piacon. Magyarország egyébként jelezte, hogy valóban készül további értékesítésekre, de arra is ígéretet tett, hogy olyan garanciákkal bővítik a szerződést, amelyek megakadályozzák, hogy a zöld kreditek visszajussanak Európába.

A Financial Times beszámolója szerint Magyarország hatalmas felháborodást okozott a karbonpiacon, a Nemzetközi Kvótakereskedelmi Társulás (IETA) is élesen bírálta a lépést: erős ellenszenvet váltott ki a piaci szereplők körében, hatására pedig romlott az EU kvótakereskedelmi rendszer (EU ETS) hírneve. Egy kereskedő úgy fogalmazott a lapnak, hogy „Magyarország a tűzzel játszik”, egy szakértő pedig idiotizmusnak nevezte a használt zöld kreditek újraértékesítését.

A New York Times szintén a IETA állásfoglalásáról ír, emellett az Európai Bizottság nyilatkozatáról is beszámol, melyben a testület leszögezi, hogy „semmilyen körülmények között nem hagyták jóvá a tervezett értékesítést”, illetve hogy meglepte őket és csalódottak voltak, mikor kiderült, hogy a zöld kreditek visszakerültek az uniós piacra. A környezetvédelmi minisztérium egyébként csak annyit állított, hogy az Európai Bizottság törvényességi korlátot nem tudott mondani. A testület azt is közölte, hogy nyárig megszűntetik a joghézagot, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő, és a piacot ne a bizonytalanság jellemezze.

Az Economist kitér arra is, hogy az eset megnehezíti a 2012-ig érvényben lévő kiotói jegyzőkönyvet felváltó dokumentum megalkotását – a most érvényben lévő szabályokat épp úgy találták ki, hogy a sokféle szén-dioxid-kvóta helyettesíthető legyen egymással, a különböző kereskedelmi rendszerek legyenek átjárhatóak, amivel biztosítható a rendszer működése. Ez a logika azonban a magyar lépéssel bizonyíthatóan bedőlt.

Az pedig amúgy is kérdéses volt, hogy egyáltalán érdemes-e átvinni a 2012 utánra a kvótakereskedelmi rendszert, az EU-n belül sincs egység a kérdésben, már a koppenhágai klímacsúcs előtt is hatalmas vita zajlott, hogy mi legyen az az egységes álláspont, amit a konferencián a tagállamok képviselnek. Az új belépők, így Magyarország érdeke is az, hogy a nemzetközi kvótakereskedelmi rendszer a kiotói jegyzőkönyv lejártával is fennmaradjon, és lehessen értékesíteni az ipari szerkezetátalakulásnak köszönhetően felhalmozódott kvótatartalékot, a régi tagállamok klímavédelmi élharcosként viszont a rendszer megszűntetését támogatják.