Felmentették Princzéket

Átatlannak mondta ki elsőfokú ítéletében a Fővárosi Bíróság a Postabank-ügy hét, hűtlen kezeléssel vádolt vádlottját kedden. Az ügyész fellebbezett, így az ítélet nem jogerős.

Princz Gábor és társainak büntetőpere különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult meg a Fővárosi Bíróságon. Az egykori bankvezért és a pénzintézet korábbi hat vezető beosztású tagját azzal vádolják, hogy 1995 és 1997 között szándékosan megszegték törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot és jól prosperáló bank látszatát keltették. Princz Gábor és társai ellen összesen 34,6 milliárdos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult büntetőügy.

Másfél éve kezdődött

A 2004. októberében kezdődött perben Princz Gábort egy másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel is vádolták. Az ügyészség szerint a Princz Gábor vezette Postabank és Takarékpénztár Rt. 300 millió forintért vette meg a Budai Hengermalom (BH) Kft. egy üzletrészét, holott a szakértő szerint ez mindössze 179 millió forintot ért. A bíróság ez alól is felmentette a Postabank volt vezetőjét.

E kisebb összegre elkövetett hűtlen kezelési vádról Bárándy Péter, volt igazságügyminiszter, Princz védője az Indexnek elmondta: a vádhatóság azt akarta bebizonyítani, hogy nem volt 300 millió forint értékű az a fedezet, amelyet amelyet a Postabank kapott korábban a hitelszerződés fejében. Utóbb azonban, a bíróság előtt nem sikerült egyértelműen megállapítani az egyedi tulajdonságokkal rendelkező ingatlan értékét, amelyet egyébként később 1,4 milliárd forintért adtak el a BH felszámolása során. Így Bárándy szerint bőven fedezte a százmillió forintos nagyságrendű hitelek értékét a Budai Hengermalom ingatlanja.

Dr. Diós Erzsébet bírónő előzőleg megindokolta, hogy a Fővárosi Bíróság miért nem adott helyt az egész Postabank 1995-97 közötti működésére vonatkozó vádnak. Szerinte ugyanis a vádlottak nem követtek olyan üzletpolitikát, amely kárt okozott volna. Diós kifejtette: folyamatában, nem kiragadva kell nézni az intézkedéseket.

Nem reklámoztak túl sokat

Így például amikor a Postabank emelte e betéti kamatokat, nem vállalt túlzot kockázatot az adott helyzetben, sőt utóbb csökkentette is a kamatlábat, amikor észlelték, hogy megszorítások következnek. A bíróság a vádirattal ellentétben azt sem rótta fel a menedzsmentnek, hogy sokat reklámozta a bankot, sőt, azt is megállapították, hogy egy idő után visszafogták a hirdetési büdzsét.

A bírónő kifejtette azt is: céltartalék-képzéssel vagy nem képzéssel nem lehet büntetőjogi értelemben vett vagyoni hátrányt okozni, számviteli veszteség ettől azonban még keletkezhet, mondta. A bíró szerint a Postabank tőkeemelése sem volt jogilag kifogásolható, és szerinte a bank vezetői nem tévesztették meg a tulajdonosokat, a részvénytársaság közgyűlését és a bankfelügyeletet sem. A Bankfelügyelet például tudott a Postabanknál zajló folyamatokról, a tulajdonosok képviselői pedig részt vettek a legfontosabb döntéshozó testületek munkájában.

Egyedi esemény volt az 1997-es roham

Diós Erzsébet hangsúlyozta, hogy a Postabank elleni roham, amely a betétek kivonását eredményezte, 1997 februárjában egyedi esemény volt. Ezután már tényleg megváltozott a bank üzletpolitikája, és megváltozott a menedzsment összetétele is. Az 1997. december 31. után történt eseményekkel azonban a bíróság már nem foglalkozhatott, hiszen az ítélőszék csak olyan tárgyban dönthet, amely szerepel a vádiratban, márpedig az 1997-ig vizsgálta az eseményeket.

Az ítélethirdetés után Bárándy Péter elmondta, hogy egyetértenek a bíróság okfejtésével, szerintük sem történt bűncvselekmény, hiszen a kötelességszegés és az ezzel összefüggően okozott vagyoni hátrány miatt merülhetne csak fel a hűtlen kezelés. Márpedig kötelezettszegésről nem volt szó a mostani ügyben, vagyoni hátrány pedig attól még nem keletkezik, hogy számviteli veszteség mutatható ki.

A számviteli fegyelem esetleges megsérétse azonban most nem képezte a per tárgyát - ezt hangsúlyozta a bírónő is. Ha szó lett volna erről, akkor is elévült volna egy ilyen bűncselekmény, olyan régóta zajlik a Postabank-per. Éppen ezért a bíróság annak alapján értékelte a Postabank és a Dunaholding közötti vagyonkezelési szerződéseket is, ahogyan azok a könyvekben, a számviteli kimutatásokban és a szerződésekben szerepelnek. Így kiderült, hogy ezeken a szerződéseken nemhogy veszetesége, hanem 9,6 milliárdos nyeresége keletkezett a banknak, tehát hűtlen kezelés itt sem történt.

Felfüggesztettet kértek

Ennek ellenére, az ügyész nem kért Princz Gáborra letöltendő szabadságvesztést, csupán - az idő múlására hivatkozva - felfüggesztett büntetést javasolt a korábbi bankvezér ellen, aki egyébként ártatlannak vallotta magát.

Az ügyben számos fordulat történt, nemcsak az ügyészség enyhe fellépése. Talán ennek is köszönhető az eddigi utolsó döbbenetes megszólalás is, amikor - a bank későbbi konszilidációjára utalva - maga Princz Gábor is feltette az utolsó szó jogán a kérdést: hol a pénz?

A Postabank botránya 1997 februárjában robbant ki. Elterjedt ugyanis egy olyan hír, hogy bajban van a pénzintézet, gyorsan ki kell venni a betéteket onnan. A pánik miatt 70 milliárd forintot szedtek ki az ügyfelek a bankból. Hogy indokoltan-e, azt ma már nehéz lenne bizonyítani, hiszen végül is a csőd nem következett be, az állam feltöltötte a bank trezorjait.

Vitatkozott a számokkal

Igaz, a konszolidáció tetemes összegbe került, és Princz éppen ezt az összeget vitatta az utolsó szó jogán. Szerinte ugyanis 1998-2002 között jóval nagyobbnak tüntették fel a veszteségeket, mint amekkorák azok ténylegesen voltak.

A Postabank-botrány érdekessége, hogy a magyar állam nem engedhette meg, hogy az OTP utáni második legnagyobb lakossági betétgyűjtő csődbe menjen, és mindenképpen meg kellett mentenie a bankot. Ugyanakkor hozzá kell tenni azt is, hogy ha egy tömeghisztéria elindul, és minden betétes ki szeretné venni a pénzét egy pénzintézetből, akkor egy ilyen rohamnak önmagában talán egyetlen bank sem tudna ellenállni, és ha egy nagyobb bank "elesne" egy ilyen roham nyomán, akkor az az egész bankrendszert megrendítené.