Az ügyészség érzéketlen volt a luxusprofitra

"A piacgazdaság természetes velejárója és mozgatója a haszon", a törvényalkotó már 1993-ban "száműzte a Büntető Törvénykönyvből [... ] az üzérkedés tényállását" is - oktatta ki az ügyészség kiemelt ügyek osztálya az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatóságát, amely szerette volna tovább vizsgálni az Orbán-kormány utolsó nagy beruházását, mert a 4,5 milliárdos közbeszerzésen "a fővállalkozó feltűnően jelentős, 38 százalékos" hasznot ért el.

Tizenhat éves jegyár

A rendőrségi feljelentést a kormányváltás után Jánosi György, a szocialisták volt sportminisztere tette, később Gyurcsány Ferenc minisztersége alatt is készült a raktárba került beléptető kapukról jelentés, ami drágának, túlméretezettnek és alkalmatlannak minősítette a megvásárolt rendszert. Kiderült ugyanis, hogy egyes helyeken az összes jegybevétel tizenhat év alatt érte volna el a beruházás értékét. Deutsch Tamás, az Orbán-kormány sportminisztere a feljelentést követően azt mondta, hogy hivatali utódjának törvénytelenségekről szóló állításai egyetlen részletükben sem fedik a valóságot, sőt hazugsággal is vádolta a tárca szocialista vezetését.

Szükségesnek tartották

A 2002 szeptemberi feljelentés nyomán indult nyomozást az ügyészség már novemberben fokozott felügyelet alá vonta. A rendőrségi eljárással párhuzamosan egy Apeh vizsgálat is indult a nyertes T-System Dataware-nél és alvállalkozóinál. Az öthónapos vizsgálat eredményeit a rendőrség áprilisban kapta meg. Az Index birtokába került levélváltás szerint az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatósága 2003 május 30-án jelezte a stadionbeléptető rendszer ügyében indult nyomozás megszüntetését kérő ügyésznek, hogy további vizsgálatot tartanának szükségesnek, mert a kimutatások szerint az állami sportvagyont kezelő Sportfolió Kht.-val szerződött T-Systems Dataware 1,7 milliárdos árrést produkált a 4,5 milliárdos állami megrendelésen. A rendőrség szerint nem csupán a fővállalkozó 38 százalékos haszna indokolná a hat hónapja megkezdett nyomozás folytatását, hanem a nagy tömegben alkalmazott alvállalkozók árrése is. Az egyik cégnek például egymagában 150 milliós profit jutott.

A haszon nem büntethető

A Fővárosi Főügyészség kiemelt ügyek osztálya szerint viszont "a közbeszerzésen győztes ajánlat alvállalkozói teljesítményeinek vizsgálata azért is szükségtelen, mivel a megrendelő számára teljesen közömbös, hogy az adott szerződésben rögzített teljesítményt a fővállalkozó hogyan, és milyen haszonnal éri el, még akkor is, ha közpénzről van szó". "A büntetőjog nem tesz különbséget magánszemélyek, társaságok vagy az állam vagyona között" - válaszolt egy hét múlva az eljárás fokozott felügyeletét ellátó ügyész felhívva a rendőrök figyelmét arra, hogy a cégek haszna ügyében szükségesnek vélt "nyomozati cselekmények" a Btk.-ból már kikerült "jogtörténeti érdekesség [üzérkedés] felderítésére lehettek volna alkalmasak".

A rendőrség válaszából azonban kiderül: a nyomozók annak érdekében hallgatták volna meg tanúként a T-Systems Dataware alvállalkozóit, hogy megállapítsák: "tényleges, a számlázásnak megfelelő teljesítés történt-e, indokolt volt-e mindegyik alvállalkozó bevonása, azok tényleges munkát végeztek-e". Önmagában azt, hogy egy közbeszerzésen győztes cég haszonnal teljesíti a megbízást, a rendőrség sem kifogásolta - derül ki a levelezésből. Ugyanakkor érvelésük szerint a haszon nagysága felveti, a vásárló "Sportfolió Kht. vezetői mennyire voltak vagyonkezelői tevékenységük során körültekintőek és költségérzékenyek a közbeszerzési eljárás és a projekt lebonyolításánál".

A később, 2004-ben főügyész-helyettesnek kinevezett Szoboszlai Richárd az ORFK-s indítványok ellenére utasította a rendőröket a nyomozás megszüntetésére. A hűtlen kezelés miatt ismeretlen tettes ellen indult bűnügyben 2003 júniusában hivatalosan befejeződött a vizsgálat.

1,7 milliárdól 5,2-ig

Az elmúlt években unalomig ismételgetett stadionbeléptető-sztori akkor kezdődött, amikor Deutsch Tamás, volt ifjúsági és sportminiszter jóváhagyásával 2001-2002-ben a Sportfolió Kht. az eredetileg tervezett keret közel háromszorosáért vásárolt 38 hazai futballstadion számára beléptető, jegyértékesítő rendszert. Az országos hálózat kiépítése a 2000-ben 1,7 milliárd forintos előirányzattal elfogadott stadionrekonstrukciós program része lett volna, de a 20 nagyobb és 18 kisebb stadion felújítása el sem kezdődött, amikor a Sportfolió 4,5 milliárdért váratlanul megvette kapukat a romos futballpályákhoz. A végül 5,2 milliárdosra dagadt beszerzés miatt aztán kiderült, nem maradt pénz a tárcánál a rekonstrukciós programra sem.

Demján kérdezett

A problémákat azonban már - az azóta a Deutsch-Für vezetéknevet használó - Deutsch Tamás minisztersége idején is érzékelték az ügylet anyagi kihatásiban érintett szakmai szervezetek. A Magyar Labdarúgó Liga elnöki tisztét akkoriban betöltő Demján Sándor többek között a miniszternek és Orbán Viktor miniszterelnöknek is jelezte, súlyos, a rekonstrukciók lebonyolítását veszélyeztető lépésnek tartja a beruházást. Az Indexhez került levél szerint Demján tájékoztatást kért, hogyan fordulhatott elő, hogy "a tervben 1,7 milliárd forintos költségvetési áron szereplő beléptetési rendszerek beszerzésére a kiválóan lebonyolított közbeszerzési verseny után mindössze 4,4 milliárd forintot kell költeni".

A második legdrágább kellett

A Sportfolió, amelyet ebben az időszakban a miniszter testvére, Deutsch Péter ajánlására Balázs Csaba, a postabankos Workout Kft. korábbi vezetője irányított, a közbeszerzés során 9 pályázat közül választotta ki a T Systems Dataware ajánlatát, amely a második egdrágább volt. Az ajánlat 700 millió forinttal haladta meg az utána következőt, és közel 3 milliárddal a legolcsóbbat. Demján aggályaira Orbán Viktor miniszterelnök személyesen válaszolt. Azt írta, hogy a Liga-elnök levelében foglaltakról "nem volt tudomásunk, ezért azokat megvizsgáljuk, és ennek eredményéről tájékoztatni fogjuk".

A tiltakozás ellenére a céggel 2002 áprilisában, röviddel a választások előtt létrejött a támogatási szerződés, a költségvetés kifizette a rendszerért a 4,5 milliárdot, a választási vereség után pedig még egy visszavásárlással kombinált lízingszerződést is aláírtak, amely további egy milliárdos többletköltséggel járt az állam számára.