A kormány lejáratta az egészségügyi reform hitelét

Az SZDSZ elnökválasztási kampányában Fodor Gábort támogatta, aztán nem ő lett a pártelnök, majd mélypontra zuhant az SZDSZ népszerűsége. Ez minek köszönhető? Kóka azt ígérte korábban, hogy ilyenkor már tíz százalék fölött lesz a támogatók aránya.

Ezt a következő választásokra ígérte. Én nem úgy látom, hogy mélyponton van, csak még nem mozdult ki onnan, ahol volt. Azt hiszem, erre időt kell hagyni, majd kiderül.

Az elnökválasztási küzdelem lezárult, mindannyiunknak az az érdeke, hogy az SZDSZ sikeres legyen. Látható, hogy nem egyszerű feladat kimozdítani az SZDSZ-t ebből a szürkezónából, veszélyzónából, ahol sajnos már évek óta található. Vannak, akik azzal nyugtatják magukat, hogy mindig itt voltunk az elmúlt hat évben, 2002-ben és 2006-ban is, és végül mindig megugrottuk a lécet. De nem gondolom, hogy egy pártnak abban kéne reménykednie, hogy mégis átviszi a lécet, ezt magabiztosan kéne megugrani.

Azt látom, hogy ez nem egyszerű feladat, ehhez az SZDSZ-nek olyan politikát kell folytatnia, ami világossá teszi: ez egy önálló párt, nem egy csatolmány. Egy csatlóspártra hosszútávon nincs szüksége a magyar közéletnek, mert aki az MSZP-re akar szavazni, az megteheti közvetlenül is. Az szavazzon a szabad demokratákra, aki a szabad demokraták értékeivel és célkitűzéseivel ért egyet.

Az SZDSZ mégis öt éve van egyhuzamban kormányon, és sehol sincsenek azok a liberális alapértékek a kormány politikájában, amelyeket az SZDSZ már 98-ban is a zászlajára tűzött. Például, hogy a drogfogyasztás ne legyen büntetőjogi kategória, vagy a melegek jogai.

Remélem, mindkettőben lesz elmozdulás, de például pont az ezekért felelős igazságügyi minisztérium nem SZDSZ-es tárca. Ugyanakkor vannak liberális ügyek a kormányban. Fodor Gábor céljai alapvetően egybevágnak azzal, amit a liberális értékek képviseletéről gondolok. Ilyen törekvések a gazdaságirányítás területén is érzékelhetőek. Az egészségügyi reform, ha engedik, hogy megtörténjen, szintén a liberális értékek, a verseny és a választás szabadságának érvényesüléséről szól.

A kompromisszum jegyében torzó született.

Amit az MSZP képviselt a taplocai ülésen, az elfogadhatatlan, mert ez gyakorlatilag a jelenlegi működésképtelen rendszert az összes problémájával együtt megsokszorozza. Azt gondolom, a verseny és a választás szabadsága jelentheti az igazi reformot. Ami eddig történt, az gyakorlatilag korrekció, még nem reform, egyetlen értelme az volt, hogy egyáltalán fenntartható legyen a rendszer, mivel financiálisan is az összeomlás határára jutott. Most kevesebb pénzből, kicsit gazdaságosabban működik.

Mi a véleménye a magyar külpolitikáról összességében? Brüsszelből milyennek látszik a külpolitikánk távcsövön keresztül?

A magyar külpolitikának van néhány problematikus pontja, de látok pozitív fejleményeket is. A 2006 előtti időszakról rosszabb a véleményem. A magyar külpolitika arctalan, követő és súlypont nélküli volt, gyakran alapvető érdekeinkre sem reflektált. Ehhez képest néhány területen előrelépést látok, így a Magyarország Balkán-politikája aktívabbá vált, végre Koszovóról is megjelent magyar álláspont. Amit a miniszterelnök erről mondott, azt el tudom fogadni, és támogatni tudom. Ukrajna kapcsán is kezd a szerepünk láthatóvá válni, ami azt jelenti, felismertük, hogy a szomszédként elemi érdekünk a demokratizálódás sikere Ukrajnában.

Az Oroszország-politikában viszont komoly problémákat érzek. Erre példa a Kék Áramlat és a Nabucco ügye is. Az a véleményem, hogy józan, pragmatikus politikát kell folytatnunk, tehát a Fidesz túlzó, sokszor nyílt oroszellenes retorikájával sem tudok azonosulni, de az sem jó, ha akkor akarjuk Putyin elnök legjobb barátjának szerepét eljátszani, amikor Oroszország megítélése érzékelhetően romlik.

Ennek egyértelmű okai vannak: a belső demokratizálódás súlyos ellentmondásai és problémái miatt Oroszország és az Európai Unió viszonya lehűlőben van, aminek csak egy részét teszik ki az orosz–észt és az orosz–brit viszony feszültségei, ettől függetlenül is súlyosak az aggodalmak. Tehát egész Európában szorongva figyelik, hogy mi történik Oroszországban.

Azzal meg különösen nem tudok egyetérteni, amikor a miniszterelnök úgy fogalmaz, hogy Magyarország egyfajta hídszerepet tölt be Európa és Oroszország között. Erre senki nem kérte Magyarországot, másrészt pedig ne tévedjünk, Magyarország az Európai Unió része. Mi nem a kettő között vagyunk, nem egy kompország vagyunk, egyértelműen letettük a voksot: az Európai Unióhoz és a NATO-hoz tartozunk.

Szlovákia?

Szlovákia belpolitikai erőviszonyai a mi szempontunkból negatívan alakulnak, de nekem meggyőződésem, hogy Szlovákia hosszú távú érdekei szempontjából is nagyon kedvezőtlenek. Ezt mi természetesen kívülről alig tudjuk befolyásolni. Ma egészen más kormány van Szlovákiában, mint nyolc éven keresztül Dzurinda vezetésével volt. Ebben a kormányban már maga Fico is populista vonulatot képvisel, de ő még a legszalonképesebb tagja a kormánynak Jan Slota és Meciar mellett.

Kétségtelen: Szlovákiában felerősödtek a magyarellenes hangok, erősödött a populizmus, Európa-ellenesség is érzékelhető. Nyilvánvaló, hogy a szomszédos Magyarországnak az ott élő hatszázezer magyar miatt az az érdeke, hogy a két ország között a civilizált kapcsolat, az együttműködés esélye fennmaradjon.

Ugyanakkor az a véleményem, hogy megalkuvó módón, a tényleges problémák ignorálásával ezt nem tudjuk elérni. Nem a kardcsörtetés mellett vagyok, az sehova sem vezetne, elég életlen a kardunk, inkább egy pragmatikus, valamit-valamiért politizálásban hiszek.

A kiszámítható, egyértelmű vonalvezetés híve vagyok: ha ők pozitív kezdeményezéssel élnek, válaszoljunk mi is hasonló módon, de ha negatívat lépnek, az sem maradhat adekvát válasz nélkül. Az üres gesztuspolitizálás semmit nem hoz. A magyar külpolitikában viszont van erre hajlam: közös kormányülések, közös megemlékezések, ezeknek sajnos eddig nem sok hozadéka volt. A magyar–román viszonylatban sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

A magyar külpolitika behúzta fülét-farkát az amerikai vízum ügyében. Ön mit gondol erről?

Én is úgy látom, hogy a magyar külpolitika nem jól reagált erre a helyzetre, bár elfogadom, hogy előrelépésnek tekintik a kongresszus által elfogadott bevándorlási törvényt, mert tíz év után legalább valami történt ezen a téren, de messze nem annyi, mint amennyit vártunk, és mint amennyit ígértek. Ezért fontosnak tartottam volna, hogy a Külügyminisztérium üdvözlő nyilatkozatában ezt is megemlítse.

Helyesebbnek tartom egyébként is, ha a vízumkoalícióval közösen lépünk fel. Létrejött az elmúlt években a hét érintett ország vízumkoalíciója, ennek hat tagja közös véleménynek adott hangot. Az ő nyilatkozatuk is elismerte, hogy itt történt előrelépés, de kifejezte azt is, hogy messze nem elégedettek az eredménnyel.

Lehet, hogy az volt a vízumügy magyarázata, hogy az utóbbi időben romlott a viszonyunk az Egyesült Államokkal? Manapság a Fidesz politikusai sokkal elfogadottabbá váltak Amerikának, mint az oroszokkal kokettáló szocialisták.

Nem tudom, pontosan mi az oka, és nem is akarok találgatni, de kétségtelen tény, hogy a washingtoni politikai vezetők, törvényhozók szemében Magyarország, illetve a magyar kormány megítélése az elmúlt időszakban romlott. Akkor tudunk javítani a megítélésen, ha Magyarország kiszámítható, következetes partner, és ha mindig ugyanazt mondjuk Washingtonban is, amit Moszkvában. Nem helyes, ami az elmúlt időszakban többször is előfordult, hogy helyszíntől függően másként nyilatkoztak meg magyar kormánytisztviselők, beleértve akár a miniszterelnököt.

Nem kellett volna a külügyminiszteri posztot az SZDSZ-nek mégis bevállalnia?

Az én véleményem az volt akkor is, hogy helyes lett volna, ha az SZDSZ bevállalja, de hát ez már a múlté. A döntés egyébként az SZDSZ-é volt, az ügyvivői testület minimális többséggel, 6:5 arányban döntött a környezetvédelmi tárca mellett. Úgy látom, Fodor Gábor jól teszi a dolgát, bár a minisztérium első egy éve a mi szempontunkból eltékozolt idő volt.

Térjünk vissza a határon túli magyarokra. Azon kevés liberális politikusok közé tartozik, akik erdélyi gyökerekkel rendelkeznek.

Pontosítanék, csak a családom, én már itt születtem.

A kettős állampolgárság markáns elutasítását sem pártolta.

Amikor nagyon éles belpolitikai kérdéssé vált, akkor visszaléptem a nyilvánosságtól, de való igaz, többször elmondtam, hogy a kettős állampolgárságot önmagában nem tartom az ördögtől valónak. Magyarországon sajnos bekerült a belpolitikai küzdőtér megosztó témái közé, és ettől kezdve nem lehetett racionálisan megvitatni. Szerintem ez különösen két ország vonatkozásában lehet megfontolandó, ezek Szerbia és Ukrajna.

A szerbiai magyarok a legfenyegetettebb magyar kisebbség, akiket fizikailag is folyamatosan fenyegetnek. Számukra ez nemcsak szimbolikus, hanem gyakorlati értékkel is bírna a határok átjárhatósága és biztonságérzetük növelése miatt. Jövőre ráadásul belépünk a schengeni rendszerbe. Nagy kihívás Magyarország számára, hogyan tudja megkönnyíteni a vajdasági és kárpátaljai magyarok kapcsolattartását Magyarországgal.

A mi távcsövünkön úgy látszik innen, hogy Brüsszelben nagyobb az együttműködési hajlandóság a magyar politikai erők között, mint itthon.

Ez így is van, bár sokat romlott. Eleinte egészen jól működött, aztán a 2006-os választások előtti időszakban már nem volt zavartalan, az őszi események után sokat romlott, de még mindig van esély egyes ügyekben együttműködni.

Vannak közös sörözések?

Én nem emlékszem rá. Lehet, hogy csak én nem vettem részt rajtuk. A delegációvezetők viszont viszonylag rendszeresen találkoznak. Ennek volt eredménye a közös vajdasági fellépés, ez az első igazi sikertörténet, amit elértünk az Európai Parlamentben. Az, hogy a vajdasági magyarveréseket napirendre tudtuk tűzni, és az Európai Unió figyelmét is fel tudtuk rá hívni, azt eredményezte, hogy megszületett az első ítélet az elkövetők ellen Szerbiában.

Azelőtt hetente voltak magyarverések jogi következmények nélkül, sajnos most is vannak, de sokkal ritkábban, és végre azt érezhetik ott a magyarok, hogy többé nem védtelenek, Európa felfigyelt erre, és végre a szerb hatóságok is tesznek egyáltalán valamit.

Legalább száz eset volt azelőtt, hogy felkaroltuk az ügyet, vizsgálóbizottságot állítottunk fel, tényfeltáró bizottság utazott ki, határozatot hoztunk erről, meghallgatást tartottunk, és a bővítési biztos is a mi oldalunkra állt, világossá téve, hogyha ez nem áll le, az Szerbia csatlakozási törekvését hátráltatja. Mit ad isten? Ettől a helyzet érdemben megváltozott Szerbiában.

Mi kéne ahhoz, hogy Magyarországon is megváltozzon a helyzet? Mert ugye azt tudjuk, hogy a két nagy párt autópályaügyben mutyizik, erre Eörsi Mátyás is felhívta nemrég a figyelmet, aztán visszakozásra kényszerült.

Én nem szeretném, ha a konszenzus a pártok között arról lenne, hogy közösen mutyiznak. De kétségtelen, hogy vannak olyan ügyek, amelyekben elengedhetetlen volna az együttműködés. Ilyen például a külpolitika. Magyarországnak káros, hogy alapvető stratégiai kérdésekben sem értenek egyet a pártok, és gyakran mást mondanak politikusaink külföldön, és mást itthon. Így nehéz komolyan venni egy országot. A külpolitikában nagy erény a kiszámíthatóság és a megbízhatóság. Ez persze belpolitikában sem lenne kifejezett hátrány.

Mit gondol saját pártja helyzetéről? Vannak, akik szerint azzal, hogy az őszödi beszéd kikerülése után kritikátlanul Gyurcsány mellé állt, az SZDSZ évtizednyi időre bebetonozta magát a baloldalra, így nem látszik esély arra, hogy akár egy Orbán nélküli Fidesszel szövetkezzenek.

Én helytelenítettem az akkori állásfoglalásokat. Úgy gondolom, hogy az egyfajta határpont volt. A politikának ugyanis a morálról is szólnia kell, és ha a pártok egy ilyen morális kérdésben a pillanatnyi érdekeiket előrébb helyezik, mint az értékeiket és elveiket, akkor lejtőre kerülhetnek, amelyen aztán nincs megállás. De ez már a múlt.

Az SZDSZ-nek csak akkor van esélye, ha felmutatható teljesítményt nyújt a kormányon belül, és az egyes kérdésekben markáns, értékeivel összhangban álló politikát folytat. Ha azt látják a választók, hogy a párt pragmatikus mutyizást folytat, vagy elvtelenül opportunista, akkor könnyen elfordulhatnak tőle, ami végzetes lehet.

Van a baloldalon kívül mozgástere az SZDSZ-nek?

Csak ott van. Ha az MSZP-től nem lehet világosan megkülönböztetni az SZDSZ-t, és Gyurcsány Ferenc kisebbik pártjává válik, akkor nincs túl sok értelme ennek a pártnak. Szerencsére ebben a kérdésben konszenzus van a pártvezetésen belül. Tehát van élet a baloldalon túl. Magam sose szerettem, amikor az SZDSZ-t baloldaliként határozták meg, de a mai Magyarországon a jobboldali cimkét sem könnyebb vállalni.

Az SZDSZ tipikusan – ahogy az angol terminológia mondja – az út közepén járó liberális párt, amelynek ideológiájában kétségtelenül vannak olyan vonások is, amelyeket a baloldal szeretne kisajátítani, és olyanok, amelyekkel a jobboldal kérkedik, de ezeket együttesen mégis csak a liberális SZDSZ képviseli.

Mennyire valósulnak meg az SZDSZ vállalásai a gyakorlatban?

Még egy év telt csak el, hátravan még három, bízom benne, hogy addigra sok minden megvalósul.

A kormányalakítás után mindkét párt azt kommunikálta, hogy azonnal elkezdődik a nagy ellátórendszerek átalakítása, készen vannak a tervek. Most mégis úgy tűnik, mintha teljesen ötletszerűen zajlanának a reformok.

Az alapvető probléma az egészségügyi reformmal, hogy az átalakítást a finanszírozás megváltoztatásával és a biztosítási rendszer átalakításával kellett volna kezdeni. Minden további lépést rá lehetett volna bízni a biztosítókra. A kormány elvégezte a dolog népszerűtlen részét, majd elakadt a finanszírozásnál, holott pont fordítva kellett volna. Nem jó az államközpontú reform, amikor a minisztériumból mondják meg, hol milyen ellátásra van szükség, a piacnak kellett volna ezt eldöntenie.

Komoly hibát követett el a kormány és ezzel lejáratta az egész átalakítás hitelét. Ha az egészségügyi dolgozók támogatását nem is, a társadalom támogatását meg kellett és talán meg is lehetett volna szerezni. De még bízom benne, hogy lesz finanszírozási reform. Ha nem, akkor annyi az eddigiek haszna, hogy a költségvetésnek kevesebbe kerül az egészségügy, de nem változott semmi.

Kóka János elnöki kampányának zászlajára tűzte a korrupció elleni harcot. Érdemi lépések nincsenek, csak újabb hivatalok jönnek létre, de listákon egyre rosszabb a helyezésünk.

Én is úgy látom, hogy a korrupció már a magyar gazdaság versenyképességét veszélyezteti. Mert gyakorlatilag sok esetben nem a pályázatok versengenek egymással, hanem a kenőpénzek és a kapcsolatrendszerek. Ez nyilván mentalitásbeli kérdés is, amit nem lehet törvényjavaslatokkal vagy hatósági eszközökkel megoldani.

De vannak a problémának olyan dimenziói, amelyeket meg lehetne oldani, ilyen a pártfinanszírozás. Ha nem tudjuk ezt megváltoztatni, a rendszerbe be van építve egy nagyon súlyos korrupcióra csábító elem. Ha ezen nem tudunk változtatni, akkor a fejétől tovább és egyre jobban bűzleni fog a hal. Ma már sok olyan befektető van, aki azért nem jön, mert nem tud vagy nem is akar az itteni helyzettel mit kezdeni.