Az MDF felé tolná Gyurcsányt az MSZP

2008.08.14. 06:49
Hiába akarnak "nem szavazó" MDF-es támogatást a szocialisták a költségvetéshez, mégsem tesznek gesztusokat a kis ellenzéki pártnak. pedig egyre biztosabbnak tűnik, hogy a szabad demokraták elutasítják a kisebbségi kormány költségvetését. Ezt sejteti, hogy a pénzügyminisztérium eddig csak 100 milliárdos adó- és járulékcsökkentési mozgásteret talált, márpedig az SZDSZ többet akar.

Próbálja felfogni, de nem nagyon érti a kormány költségvetési kommunikációját a szocialista frakció. Például sokan nem tudnak mit kezdeni azzal a kormányszóvivői mondattal, hogy az SZDSZ ne is számítson augusztus elején cselekvési tervre, majd a hó végén, szeptember elején elmeséli a kabinet volt koalíciós partnerének, mit is akar csinálni az adótörvények és a büdzsé ügyében. Több szocialista szerint ez a kijelentés legfeljebb megelőző csapás, előremenekülés lehet.

Úgy tudjuk ugyanis, hogy az SZDSZ-ben nem buzog a hajlandóság, hogy igent mondjon a költségvetésre. A formálódó büdzsét Fodor Gábor és Kóka János is különböző indokok alapján utasítja el, kifogásaikban azonban közös, hogy ragaszkodnak a 300-400 milliárdos adó- és járulékcsökkentéshez. Amiről, korábbi nyilatkozataival ellentétben, a miniszterelnök most egyre kevesebbet beszél. Nem véletlenül.

Információink szerint ugyanis egyrészt a frakció több mérvadó személyisége, másrészt Veres János pénzügyminiszter is elmagyarázta Gyurcsány Ferencnek, hogy ekkora adócsökkentésre nem futja. Úgy tudjuk, a korábban a "teherkönnyítésre 100 milliárdnál több, 1000 milliárdnál kevesebb jut" tételt hangoztató Veres tárcájánál készülő tervek alig több mint 100 milliárd forinttal kalkulálnak.

Az utóbbi hetek kiszivárgott hírei arról szólnak, hogy a jelenlegi állapot szerint mintegy 50 milliárddal biztos, egy másik 50 milliárddal valószínűleg kurtítják az adó és járulékterheket, illetve akad egy 100-200 milliárdos tétel is. Ám ha ennyit valóban lefaragnak a különböző, munkához köthető sarcokból, akkor ezt az összeget máshol kénytelen ellensúlyozni a pénzügyminisztérium. Szocialista politikusok szerint épp ezért tesztelik kiszivárgó hírekkel, hogy miképp fogadna a nép például egy áfa-emelést.

"Akárhogy nézem, a valódi tétel csak harmad-negyede annak, amit az SZDSZ szeretne, ráadásul csak csók a halottnak, hiszen ez a 100 milliárd például arra sem elég, hogy 2009 januárjától kivezessék a szolidaritási adót, járulékcsökkentésre meg pláne nem" - mondta egy MSZP-s politikus. Egy másik szocialista vezető szerint a pénzügyminisztérium egyébként épp a miniszterelnöknek köszönhetően táncol gúzsba kötve, hiszen Gyurcsány ragaszkodott ahhoz, hogy a szociális kiadások főösszege nem lehet kisebb, mint most, legfeljebb a summa elosztási gyakorlata módosítható.

Márpedig ezt a kijelentést több szocialista politikus is elhibázottnak tartja, mondván: igazából sem a szavazatszerzést, sem a szociális reformpolitika megvalósítását nem szolgálja. A voksgyűjtéssel kapcsolatban az MSZP-sek egyrészt azzal érvelnek, hogy a "változatlan szociális főösszeg" nem olyan megfogható hívószó, mint a nyugdíj, a családi pótlék, a segély, azaz pluszszavazatokat nem hoz. Másrészt, mondják a szocialisták, mivel a támogatási struktúra megváltozik, hiába marad ugyanannyi pénz a rendszerben, egyeseknek kevesebb jut majd, és máris előáll a voksvesztés.

Ami pedig a kommunikációban agyonkoptatott reformot illeti: számos szocialista úgy érzi, hogy egyfajta kegyelmi állapot állt be, hiszen a négy parlamenti párt ugyanazt a célt (adó- és járulékcsökkentés) akarja elérni, és ezúttal a szakmai szervezetek hátszele is megvan. Azaz adott a helyzet, hogy szakma és politika közösen magyarázza el a társadalomnak, hogy a könnyítést (bevételkiesést) ellensúlyozni kell, és ez csak a szociális rendszer finanszírozási szisztémájának átalakításával lehetséges. Ami szocialista politikusok szerint valódi reform lenne. Ezért még azt sem tartanák drága árnak, hogy ellenzéki javaslatokat fogadjanak be.

Gyurcsány viszont, panaszkodnak az MSZP-sek, nem hajlandó erre, legalábbis szerintük ezt jelzi, hogy sem az SZDSZ, sem az MDF nem részese a költségvetési egyeztetéseknek. Márpedig a szabad demokratákkal szemben botor dolog lenne arra játszani, vélekednek a szocialisták, hogy az előrehozott választásoktól való félelmükben (hiszen az az SZDSZ parlamenti végét is jelentheti) úgyis megszavazzák a költségvetést. Ám amennyiben csak szeptemberben ülnek le a liberálisokkal tárgyalni, akkor már nem marad idő a büdzsé tervezetének átírására. Persze létezik egy olyan forgatókönyv is, amelyik nem SZDSZ-es, hanem MDF-es voksokkal iktatná törvénybe a költségvetést.

Persze ez informális szándék, ami egy egyezség megszületése esetén sem öltene testet az igen gomb megnyomásában, pusztán annyi történne, hogy pár MDF-es (és a legszebb szocialista remények szerint 1-2 szabad demokrata) elfelejtene bemenni a költségvetési törvény szavazásakor. Ahhoz, hogy a szocialisták össze tudják kalapozni a többséghez szükséges 194 voksot, öt vagy hat ember meggyőzésére lenne szükség, optimális esetben.

A 190 fős MSZP frakció a nyári ülésszezon vége előtt összesen 186 aktív honatyát volt képes mozgósítani. Toller László autóbalesete, Horn Gyula pedig betegsége miatt nem gyakorolhatja képviselői jogait, a frakció Szántó János bicskei polgármester halála után egy fővel apadt, illetve súlyos betegséggel küzd Csákabonyi Balázs is. Toller esetében nem működik semmilyen vokstaktika, hiszen egyéniben jutott be a parlamentbe, márpedig egy újabb időközi vereséget nem kockáztatnak a szocialisták.

A másik három honatya viszont a listáról került be a parlamentbe. Az Index információi szerint így Szántó helyére gond nélkül újabb ember kerül, Csákabonyi állapota pedig javul, így szeptemberben visszaülhet a parlamenti padsorokba. Kormányzati fejekben felmerült a gondolat, hogy Hornnak le kellene mondania mandátumáról, ám ez jelenleg technikailag kivitelezhetetlennek látszik, ugyanis a volt miniszterelnök információink szerint nincs olyan állapotban, hogy aláírja az erről szóló nyilatkozatot.

Így a szocialistáknak minimum öt-hat embert kell a háttérben megnyerniük ügyüknek. Az MDF-es verziót erősítheti, hogy azok, akik Dávid Ibolyával ellentétben nem hiszik, hogy a párt automatikusan megugraná a parlamenti küszöböt, vélhetően ódzkodnak egy elutasított költségvetéstől, és az azt követő előrehozott választásoktól. (Az MDF elnökét a szeptemberi tisztújításon kihívó Almássy Kornél is csak akkor építhet sikerrel pártot, ha nem fél-háromnegyed éve van a reorganizációra, igaz, az is kevéssé valószínű, hogy MDF-es politikusok nyíltan támogassák az MSZP költségvetési javaslatát.)

Ám az informális érdekeken kívül a kormány formális gesztusokat nem tesz. Az egyeztetési hiányán kívül az, hogy egyetlen fórumos ügyet sem emeltek be a büdzsé tervezésébe, elbizonytalaníthatja az MDF-eseket, érdemes-e rábólintani a költségvetésre. Pedig egyes fórumos ötletekre szocialista politikusok is nyitottak lennének, például az adóamnesztiára. Amivel szemben nem állja meg feltétlenül a helyét az hivatalos kormányzati érv, hogy csak a gazdagoknak kedvez, ugyanis számos kényszer- és kisvállalkozót is érintene. Ráadásul egyes számítások szerint a bevallott vagyonok után, 10 százalékos büntetéssel számolva, mintegy 2-3 milliárd euróval bővülnének az állam bevételei.

Amíg a kormányzati-szocialista hozzáállás nem változik, marad a jelenlegi felállás az MSZP és az MDF között, miszerint utóbbi nem támogat semmit, legalábbis tetten érhető módon nem. Példának okáért az Index információi szerint a szocialisták keményen lobbiztak, hogy Székely Ferencet az MTV kuratóriumi elnökségébe delegált MDF-es tagok segítségével emeljék a köztévé elnökévé. Ám az MDF visszautasította a kérést, mondván: nem teheti meg, hogy nyíltan együttműködik a szocialistákkal.