Előd
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

1976: Meghal Latinovits Zoltán

2009.06.05. 22:57 Módosítva: 2009.06.05. 22:58
116 hozzászólás

1976. június 5-én, ahogyan később a sajtó hírül adta, „tragikus hirtelenséggel elhunyt” Latinovits Zoltán színművész, a színészkirály. Kortársai is megfogalmazták: fátumszerűen sodorta érzékeny egyéniségét a balatonszárszói sínekre az ellentmondásos politika, a mélybe szorult, elhallgatott konfliktushalmaz.

A halál Balatonszemesen érte, vonat gázolta el a kiváló előadóművészt. Azonban csak ez teljesen biztos, ugyanis halálának oka és körülményei máig tisztázatlanok. Egyesek szerint öngyilkosság, mások meggyőződése szerint baleset volt, ami történt.

kep.php

A rendőrségi jegyzőkönyvek szerint a színész 19 óra 40 perc körül a Nagykanizsáról Budapestre közlekedő gyorsvonat elé ugrott. A kiérkező mentősök a helyszínen még életjeleket véltek felfedezni, és a siófoki kórházba akarták szállítani a sérült férfit. A helyszínre érkező orvos azonban a mentőben lévő sebesültet megvizsgálva megállapította a halál beálltát, így a testet a balatonszemesi halottasházba vitték. Búcsúlevelet nem találtak.

A balesetnek a jegyzőkönyvek szerint három szemtanúját hallgatták ki, egy járókelőt és a mozdonyon tartózkodó két vonatvezetőt, egybehangzó állításaik szerint Latinovits, aki a sínek mellett sétált a vonat közeledtére az elé vetette magát.

Ugyanakkor Szigethy Gábor véleménye szerint baleset történt: Latinovits nem írt búcsúlevelet, nem készült a halálra, sőt, épp ellenkezőleg: tele volt tervekkel.

Akkor mégis miért ugrott ki?

Ruttkai Éva elmondása szerint Latinovits mesélt arról, hogy fiatalkorában hogyan ugrált fel a lassító vonatra és utazott vele a közelben lévő állomásig. Latinovits ezek szerint a vonatra akart felugrani, és elvétette.

Szigethy kétségbe vonja a rendőrségi jegyzőkönyvek pontosságát – már az első és a harmadik bekezdés is ellentmond egymásnak, ugyanis a helyszínre érkezés időpontjaként először 21:10 majd másodszor 21:20 perc van megjelölve, arról nem is beszélve, hogy szinte végig „Latinovics” néven nevezik az elhunytat.

A mozdonyvezetők kihallgatása sem nevezhető szakszerűnek: a vonatvezetőket nem hallgatták ki a baleset után, a szerelvény ugyanis 20 óra 01 perckor továbbindult Budapestre. Valójában a rendőrségi jelentés azt sejteti, hogy soha nem is hallgatták ki őket a rendőrök – a mozdonyvezetők csak a forgalmi szolgálattevőnek tettek jelentést, aki továbbította azt. Megállapították – mondja Szigethy – a halál okát és indítékát: vonat általi gázolás, öngyilkosság, majd ezzel lezárták az ügyet.

A másnap, a június 5-én reggel megjelenő lapokban még nem szerepel a halálhír, csak a rádió mondja be. Először az aznapi Esti Hírlapban jelenik meg, hogy „életének 45. évében hosszan tartó betegség után, tragikus körülmények között tegnap meghalt Latinovits Zoltán érdemes művész”.

Június 6-án mind a négy napilapban a Kulturális Minisztérium és a Színházművészeti Szövetség kommünikéje jelenik meg, melyben röviden tudatják a színészóriás halálát, de nem a címlapon, hanem hátrébb, elrejtve:

„Latinovits Zoltán érdemes művész 45 éves korában - hosszan tartó, súlyos betegség után - véget vetett életének. A mai magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége volt. Halála kulturális életünknek súlyos vesztesége. Temetéséről később történik intézkedés.”

Egyetlen megjelenő cikk sem írja le halálának körülményeit, csak érdemeit, sikereit magasztalják és hiányán keseregnek.

Egyedül Molnár Gál Péter vallja Latinovits című könyvében: „Öngyilkos lett a színész, akinek élete öngyilkolások sorozatából állott. Izzva, lázadozva, és lázítva nem egyszer, végiglobogta pályafutását.” Ehelyett azonban a Népszabadság hasábjain ez jelent meg: „Önpusztító volt az élete is nemcsak a halála. (…) Izzott-lobogott, míg el nem emésztette saját tüze.”

Egyértelműen érvényesült a politikai akarat: nem szabad botrányt csinálni, kérdéseket felvetni. Búcsúzni kell, gyorsan, tömören, majd hagyni a halálesetet, hogy a feledés homályába merüljön. Legfőképpen pedig nem kérdezni és „kedélyeket és idegeket borzolni”.

Csak a Szabad Európa Rádió számol be a színész halálának körülményeiről.

Latinovits Zoltánt június 8-án temették el Balatonszemesen.

Az újságokban a következő hivatalos közlemény jelent meg: „Latinovits Zoltánt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét - végső kívánságának és a család kérésének megfelelően - június 8-án a család lakóhelyén, Balatonszemesen, nagy részvét mellett eltemették.”