További Belföld cikkek
- Rétvári Bence: Januártól átlagosan 21,2 százalékkal nő a tanárok és az óvónők bére
- Sulyok Tamás karácsonyi üzenete: Sose tekintsünk a másik magyarra ellenségként!
- Műtét közben tanul az új budapesti robotsebész, de egyedül mégsem operálhat
- „Megszólalt a Kicsi” – karácsonyi különkiadást kapott a Menczer–Magyar-csörte
- Padlógázzal ment szemben a forgalommal egy ámokfutó sofőr Szolnokon
Tóth István Zoltán, az Országimázs Központ vezetőjének tájékoztatása szerint a Happy End Kft. pályázati munkájában szereplő "H" betű nem Magyarország-szimbólum, hanem egy olyan betű, amiről az embereknek sok minden eszébe juthat. Tóth okfejtése szerint az angol nyelvben h-val kezdődik - többek között - a vendégszeretet, a szív, a fej, "tehát sok olyan dolog, amivel jó, ha azonosítanak bennünket". Tóth ezzel magyarázta azt a Magyar Hírlapban napvilágot hírt, miszerint a Happy End Kft. stratégiai szerepet szánt a kórházjelnek számító H betűnek, amivel célravezető ötletnek tartják Magyarország "felismertetését" külföldön.
H mint Happy End
A "H" betűs történet azonban csak egy fejezet abban a Happy End Kft. által készített 300 oldalas tanulmányban, amely "A Magyarország arculatának hiteles, a millenniumhoz méltó megfogalmazása a marketing, a reklám, a PR, valamint a nyomtatott és elektronikus média eszközeinek felhasználásával" címmel kiírt nyílt pályázatra készült. Tóth István Zoltán ismertetése szerint a pályázatra a "legteljesebb, legkreatívabb, legátfogóbb és legrendszerezettebb" munkát a Happy End Kft. adta be, és éppen ezért ő is nyerte meg a tendert.
Az Országimázs Központ vezetőjének tájékoztatása szerint a pályázati anyag tartalmazott konkrét reklámfilm- és óriásplakát-terveket, valamint olyan adatokat is, amelyek szükségesek egy nagyszabású marketingkampány kivitelezéséhez. A felvilágosítás szerint a pályázatban szerepeltek olyan elemzések és kutatások is, amelyek alapján a Központban pontos képet kaphattak a Magyarországról kialakult képről.
A cél az, hogy sikeres arcot mutassunk Magyarországról. Nyilván nem gondolja senki, hogy közpénzből Magyarország rossz hírét kellene kelteni - szögezte le Tóth István Zoltán.
Tóth cáfolta a politikai korteskedést
Tóth elmondta, hogy Magyarországon és külföldön azonos arányban kívánnak majd kampányt folytatni. Véleménye szerint ugyanis sikeres külföldi kommunikációt csak úgy lehet folytatni, ha azt sikeres belföldi kampány előzi meg.
A kétkedők mutassanak egyetlen olyan elemet, amely politikai kampányra utal - válaszolt Tóth István Zoltán arra a Magyar Hírlap által megfogalmazott felvetésre, hogy a kormány sikereit bemutató propaganda várható, amely a koalíciós pártok választási céljait szolgálja. Hozzátette: "ha sikerül Magyarországról sikeres képet közvetíteni, az nem egy párt, hanem minden ember és minden politikai párt érdekét szolgálja".
A nyilatkozat ellenére nevük titokban tartását kérő marketing szakemberek a Magyar Hírlapnak kijelentették: a Happy End belföldi "imázskampánya" alapvetően a kormányzat politikai kommunikációjára épít. Többen úgy gondolják: a hazai imázsformálás voltaképpen közpénzekből finanszírozott választási kampány, a Happy End egyetlen feladata a kormány 2002-es választási üzeneteinek eljuttatása a polgárokhoz.
Furcsa fejezetcímek
Erre utal az Index értesülései szerint az a tény is, hogy a Fidesz dabasi választási kampányában is többször feltűnt az "álom" szó, amely több kormányzati kampányban is szerepelt. Tóth István Zoltán nem szólt a Happy End Kft. által elkészített tanulmány több pontjáról. Így csak a napilap híradásából ismeretes, hogy a kampányok szlogenjei: "Merjünk nagyok lenni!", "Valóra váltott álmok" és "Magyarország, amit a szívedbe rejtesz". Az üzenetek eljuttatatásához minden háztartásba eljutó kiadványt terveznek, lesz televíziós vetélkedő, PR-riportok sikeres emberekről, akik a Széchenyi-tervnek köszönhetik felemelkedésüket.
Az "Arc és Ábrázat, A derék had, Magyarország - agyhatalom, Török gyerek megvágta, Kertész leszek, kelő nappal én is kelek, Egységben a nyerő, Báááboci, Mit tesz Ludas Matyi fejezetcímek alatt megbújó tartalomról azonban egyáltalán nem esett szó.