Gyurcsány, a kaméleon

„Ha júliusban nem lett volna melegfelvonulás, a politikai uborkaszezon teljes lett volna: sem a szocialisták, sem a Fidesz nem tettek semmit azért, hogy tudatosan tematizálják a közvéleményt. Miután a felek alapvető stratégiai helyzetértékelése változatlan, változatlanok a korábbi prognózisok is: a költségvetési szavazásig nem történik radikális változás a magyar politikában” – mondta az Indexnek Török Gábor politikai elemző.

A Vision Consulting vezetője szerint bár van esély arra, hogy valamelyik oldalon olyan „pánikreakció” alakul ki, amely cselekvési kényszert ró a politikai szereplőkre, a legvalószínűbb az, hogy a felek a költségvetési szavazást definiálják az „igazság pillanataként”, amikor a kisebbségi kormány életképessége végleg eldől.

Török szerint most érdemes megvizsgálni Gyurcsány Ferenc helyzetét, illetve hogy mihez kezdene a Fidesz, ha kormányra kerülne.

A gyurcsányizmus

„Tagadhatatlan, hogy Gyurcsány Ferenc színre lépése a magyar politikában minőségileg újat hozott a baloldalon. Miközben Gyurcsány előtt is voltak sikeres és népszerű, éppen úgy mint népszerűtlen politikusok, a »gyurcsányizmus«, mint jelenség egyedi: nem volt »hornizmus« vagy éppen »medgyessyzmus« a korábbi miniszterelnökök idején.”

Török Gábor szerint Gyurcsány volt az első, aki a népszerűséget és retorikai képességeket erőforrásként vezette be az MSZP-n belüli folyamatokba. Nem az MSZP-ben zajló folyamatok ellenére, hanem azokat bővítve került hatalomra. Gyurcsány mostani mozgásán látszik a leginkább: a kormányfő egyáltalán nem naivan szemléli az MSZP-n belüli mozgásokat – ahogyan Medgyessy tette –, hanem tudatosan él a kamarillapolitika eszközeivel.

Egy bizonyos keretrendszeren belül – amelynek peremeit a baloldali-liberális gondolkodás jelöli ki – Gyurcsány vélhetően szinte bármilyen tartalmat képes lenne határozottan és meggyőződésesen képviselni. A gyurcsányizmus lényege – és egyben sikerének titka –, hogy mindezt kombinálni tudja a leghagyományosabb hatalmi technikákkal.

2004-ben Gyurcsány minden korábbi magyar politikusnál erőteljesebb támadást intézett a Vatikáni Szerződés ellen, antikommunista módon nyilatkozott az ügynökügyben, valamint liberális álláspontot foglalt el a melegkérdésben. A gazdaság kérdéseiben adócsökkentés- és privatizációpárti, az egészségügyben reformpárti politikát folytatott.

Ehhez képest 2008 nyarán, ha nem is támogatja a „monoki modellt”, de nem is lép fel ellene nyíltan. A gazdaság kérdéseiben a kormányfő minden parlamenti párttól balra áll, a reformok ügyében pedig végső soron azok „pihentetését” támogatja.

Gyurcsány Ferenc politikája a liberális reformer irányból konzervatív szocialista irányba változott. Török szerint e pozíciók változása – ahogyan az eredeti pozíció is – Gyurcsány számára a hatalmi konszolidáció eszköze.

Önmagával száll harcba

Török felhívta a figyelmet arra, hogy 2004-ben az akkor a népszerűtlen baloldalnak, amelyet két évig egy konfliktuskerülőnek tartott miniszterelnök vezetett, egy tetterős és reformer miniszterelnök volt szimpatikus. "Gyurcsány most tulajdonképpen önmagával száll harcba" - mondta. Miután a baloldalt egy reformer, „liberális” és konfliktusos politikát folytató kormányfő tette népszerűtlenné, a pártelnök ennek ellenkezőjét igyekszik képviselni.

Az MSZP-ben nem fordult még elő, hogy vesztes választás után hatalomban maradjon az, aki az adott választáson a párt vezetője volt. Arra sem volt példa, hogy valaki vert helyzetből visszatérjen. Az MSZP minden esetben lecserélte vezetőjét egy „progresszívebb” politikusra.

Így az MSZP múltja, gyakorlata és minden korábbi precedens Gyurcsány Ferenc hosszú távú politikában maradása ellen szól. Mellette szól viszont az a tény, hogy Gyurcsány rendkívüli túlélőképességet mutatott politikusként, és minden elődjénél jobban képes a stratégiai gondolkodásra.

A jövőre gyúr

„Gyurcsány Ferenc ma is hosszú távú stratégiát követ: nem akar sem visszavonulni, sem félpolitikai, a pártpolitikától távolabb álló pozíciót elfoglalni.” Miközben a kormányfő tudja, hogy a következő választás megnyerése rendkívül nehéz feladat, stratégiájának alapja, hogy akár ellenzékben is az MSZP vezetője maradjon, de legalábbis legyen esélye arra, hogy miniszterelnökként valamikor visszatérhessen. Hatalmának jelenlegi konszolidálása egyértelműen arra utal, hogy Gyurcsány hosszú távon a baloldal vezetőjeként definiálja magát. Ebbe a vezető szerepbe beleférhet, hogy Gyurcsány a következő két évben valamikor megválik a kormányfői pozíciótól – akár önként, akár erőteljes nyomásra.

"Bár az MSZP története mást prognosztizál, kizárni nem lehet, hogy Gyurcsány egy vereség után is a baloldal vezetője maradhat” – mondta Török Gábor.

Mire készül vajon a Fidesz?

Miközben a Fidesz támogatottsága nagyjából két éve magasan veri a szocialisták népszerűségét, az ellenzéki pártnak a mai napig nincs „hivatalos” programja arra az esetre, ha kormányra kerülne. Bár vannak Fidesz-közeli szakértők által írt, illetve politikusok által jegyzett anyagok, ezek legitimitása kérdéses: nem lehet tudni, mennyire tükrözik a Fidesz „valódi” álláspontját. Így van ez annak ellenére, hogy egy „most vasárnapi” előrehozott választást szinte biztosan a Fidesz nyerne, és 2010-es győzelmének is komoly esélye van.

Török Gábor szerint a Fidesz szinte biztosan törekedni fog arra, hogy a választások után ne kerüljön ellentmondásba önmagával; hogy ne legyen nyilvánvalóan hazugsággal vádolható. Ebből az következik, hogy nem érdemes sem nagyszabású ígéretekkel előállnia, sem nagyon konkrét gazdasági terveket felvázolnia. Orbán Viktor kiszivárgott beszéde a Fidesz számára is jól mutatta, milyen veszélyei vannak egy „szigorúbb” gazdasági program bemutatásának – a populista ígéreteknek viszont a realitások szabhatnának gátat.

„A Fidesz-kormány szerintem a mostanihoz képest rendkívül markáns retorikai fordulatot jelentene, ez a cezúra azonban sokkal kevésbé jelenne meg a tényleges cselekedetekben.” A retorika és a tettek kapcsolatát két területen, a gazdaságpolitikában és a kulturális-ideológiai kérdésekben érdemes vizsgálni.

Van, amihez nem nyúlnának

Az elemző szerint gazdaságpolitikailag a Fidesz a reformdiskurzushoz képest populistább retorikát alkalmazna ugyan, de a gazdaságpolitika alapjait, a konvergenciaprogramot és az euróövezethez való csatlakozás célját nem kérdőjelezné meg. A Fidesznek nem érdeke valami sajátos, működésképtelen „magyar modell” kialakítása – még akkor sem, ha erről beszélne. A költségvetési politikában a Fidesz a konvergenciaprogram makroszámait éppen úgy tartaná, ahogyan teszi ezt a reformok leállítása ellenére a szocialista kormány is.

Egy Fidesz-kormány fő gazdaságpolitikai változtatása valószínűleg az lenne, hogy a költségvetésben a politikai – másképpen megfogalmazva: érték- – szempontok jobban megjelennének. A Fidesz alighanem – adózási vagy szociálpolitikai eszközökkel – előnyösebb helyzetbe hozná a számára fontosabb társadalmi csoportokat, míg azokat kevésbé kedvezményezné, akinek támogatására kevésbé számít. A Budapest-vidék, a szegényebbcsoportok-középosztály és az idősek-fiatalabbak dimenziókban az előbbi csoportok kedvezőtlenebb, az utóbbiak kedvezőbb helyzetbe kerülhetnének.

Török Gábor szerint nem igazak azok a várakozások, hogy a Fidesz kormányon a mostaninál „mérsékeltebb” – azaz kompromisszumkészebb – lenne. Ha a Fidesz nem volt ilyen legutóbbi kormányzati időszakában, és most sem viselkedik így, nem lenne oka ezen változtatni kormányon sem.

"Összességében a Fidesszel a politikai logika kerülne hatalomra Magyarországon. A Fidesz egyre inkább olyan választói koalíciókat akar kötni, amelyek meghaladják az egyszerű többséghez szükséges kritériumokat. A Fidesz ezután sem politizál mindenkinek: pontosan tudja, hogy bizonyos szavazói csoportok számára örökre elérhetetlenek. Igyekszik ugyanakkor biztosítani, hogy a mindenkori többség álljon mellette" - mondta a politikai elemző.