Meghalt Veér András
Az orvos, ideg- és elmegyógyász 1939. július 23-án született Győrben, és 1964-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, olvasható a magyar Wikipedián fellelhető életrajzában.
1964-től orvos, 1967-től a SOTE Pszichiátriai Klinika orvosa, tanársegédje és adjunktusa. 1981-től az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet pszichiátriai osztályvezető főorvosa, 1983-tól főigazgatóhelyettese, 1986-tól főigazgató főorvosa.
1988-ban kezdeményezésére megalakult a Magyar Orvosi Kamara, amelynek első elnöke volt 1991-ig. 1994 és 1998 között a mentálhigiéné miniszteri biztosa, 1997-98-ban a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság elnöke, 2002-ben a miniszterelnök személyes tanácsadója volt. 2002 közepétől miniszteri biztosként felügyelte az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézetet, az Alkohológiai Intézetet és a kábítószer-problémákat. 2003 közepétől az Országos Személyügyi Kollégium vezetője volt.
1992-96-ig a Köztársaság Párt alelnöke, ügyvezető alelnöke, 1993-95-ben a Demokratikus Charta szóvivője. 1994-ben a Köztársaság Párt, 1998-ban az SZDSZ, 2002-ben az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje.
1994-től a Népjóléti Minisztérium mentálhigiénia miniszteri biztosa. Dr. Veér András a kotyelnyicsi elmegyógyintézetben találta meg Toma Andrást, a Szovjetunióban raboskodott utolsó magyar hadifoglyot, akit 2000. augusztus 11-én hazahozatott Magyarországra.
1997-98-ban az Országos Gyermekvédő Liga elnöke, 2000-től a Szalmaszál a Hajléktalanokért Közhasznú alapítvány kuratóriumának elnöke volt.
Számos könyv szerzője, társszerzője volt. Művei: A kábítószer kihívása (1992), Alternatív drogstratégia (2000), A dohányzás rabságában (2000), Magyarország a szcientológia (pók)hálójában (2000), A halál enciklopédiája (2001), A magyar beteg (2002), Tébolykeringő (2002), 22 év a Lipótmezőn (2003).
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
