Megkönnyezték a bajtársak a hős tűzoltó utolsó útját

2006.08.12. 21:16
Családja, váliak és több száz tűzoltó bajtársa búcsúztatta Reppman Károlyt szombaton Fejér megyei szülőfalujának temetőjében. A műegyetemi tűzben hősi halált halt tűzoltó hadnagy utolsó útját nemcsak családja, de a keménykötésű tűzoltók is megkönnyezték.

Az ország egyik legszebb temetője előtt a török időkben erőddé alakított hatalmas középkori templom áll. Az évszázados fák alatt díszegyenruhás és bevetési ruhás tűzoltók vonultak nagy csendben a temetőbe.

Reppman Károly és két bajtársa augusztus 8-án vesztette életét, amikor a budapesti Műegyetem alagsori lőterén tűz ütött ki. Azt még vizsgálják, hogyan halhatott meg három tűzoltó is a pincetűzben, annyit mindenesetre tudni, hogy alaprajz nélkül indultak le, a sűrű füstben eltévedtek, és elfogyott a levegőjük (lásd a keretest).

Megtalálta hivatását

Az ország szinte minden tűzoltó kapitánysága képviseltette magát egy 8-10 fős osztaggal, a legtöbben Budapestről érkeztek. Sokan civilben jöttek el, de számos önkéntes tűzoltó is megjelent. A szertartáson részt vett a fővárosi tűzoltók parancsnoka, Bende Péter tűzoltó vezérőrnagy.


Képek a temetésről - klikk!

A római katolikus temetési szertartást a váli pap tartotta, a zsoltárokat a helybeli idősek énekelték. Reppman Károly sírhelye a temető közepén kapott helyet. Elsőként a család búcsúzott a 24 éves tűzoltótól, a beszédet Mayer István tűzoltó alezredes mondta el.

Az elemi után szakmunkást végző Reppman Károly szorgalmas, jó tanuló gyerek volt, aki oroszlánrészt vállalt a családi ház felújításában. A "nagybetűs életben tett néhány lépése után pedig megtalálta hivatását", tűzoltónak jelentkezett Óbudára. A tűzoltóságnál minden szakmai tanfolyamot elvégzett, és időközben az érettségit is letudta, emlékezett "Karcsira" Mayer István.

Az első sorban küzdött

Tűzoltóként a parancsnok jobbkeze volt. "Első-egyesként" a raj legaktívabb tagja volt, a riasztási rendben az előszörre riasztott "fecskendő", azaz jármű második embere. Odaadását bizonyította a végzetes keddi tűznél is, amikor parancsnokával Pintér Gáborral és Horváth Ákos bajtársával előre menve a füsttel borított pince felderítése közben életüket vesztették.

Reppman Károlyt "Csinosnak" nevezték társai, mert jó kiállású, magas fiú volt, aki "szerette az életet", emlékezett vissza az alezredes. A fiatal tűzoltótól szülei, két nővére, barátnője és számos barát búcsúzott.

A sokat tapasztalt tűzoltó barátok sem tudták könnyeiket, zokogásukat visszatartani. A budapesti bajtársak párosával vonultak fel, és tisztelegtek a sír előtt, őket a vidéki rajok tiszteletadása és koszorúzása követte. Amikor a koporsót leeresztették, megszólaltak a tűzoltók szirénái, majd hirtelen eleredt az eső.

"Gyertek értem, segítsetek!" - az utolsó mondatok
A Blikk szombati számában közli a hősi halált halt tűzoltók utolsó szavait. A lap birtokába került hangfelvételek szerint előbb tíz tűzoltó ment le a pincébe, tömlőt is vittek magukkal, de a füstben nem sikerült tájékozódniuk, körbe-körbe jártak a támadó fecskendővel. Ezért hárman előre mentek, míg a többiek újabb tömlők érkezését várták. Húsz perc múlva hangoztt fel az első segélykiáltás ("Nem lesz elég a levegőm, csináljatok valamit!"; "Nem találom a kijáratot, hogy a fenébe lehet innen kimenni?!" - idézi az URH hangfelvételét a Blikk; a lap kegyeleti okokból nem közli, ki melyik mondatot mondta), ekkor az irányító még nyugtatja őket, hogy ki fogják őket hozni. Lassan eluralkodik a pánik, amikor a rendszer jelzi, hogy már csak hat percre elegendő a levegő, a lent lévők elindulnak kifelé. A három felderítő azonban nem találja a visszautat, és kétségbeesve segítségért könyörög: "Meg fogok halni, segítsetek!", "Gyertek értem, nem bírom tovább!". A Blikk azt írja, a felvételeken hallani, ahogy a bútorokon átesve, káromkodva próbálnak kimenekülni a pincéből. Végül az első tűzoltónak elfogy a levegője, lerántja a maszkot. A bajtársak hiába keresték őket, egyikük már a pinécben meghalt, a másik két tűzoltó életéért még küzdöttek a mentők, de már hiába.