Nem eszünk vendégségben csirkepaprikást

Helyszíni képeink

A horányi Duna-parton H5N1 vírussal fertőzött bütykös hattyú tetemére bukkantak kedden. Azóta a település egyike azoknak a megfigyelési zónáknak az országban, ahol a belső mozgás engedélyezett, de a baromfi, valamint a feldogozott húsáru, a tojás és a tojásszármazék kivitele engedélyköteles. Szombaton körülnéztünk a helyszínen.

Felesleges rendőrök

A horányi révhez kirendelt rendőrök nem értik, hogy minek ez az egész. "Eléggé felborítja a napunkat ez az ellenőrzősdi. Ráadásul kevesebb ilyenkor a rendőr a többi területen." A húsárura és tojásra ráállított rendőrök azt sem tudják, pontosan mit keresnek. "Nekem az a dolgom hogy megnézzem, van-e a kompról lehajtó gépjármű csomagtartójában valami szárnyashús, illetve ahhoz tartozó állatorvosi engedély - tudtuk meg a nevét és rangját eltitkoló rendőrtől. - De ha engem kérdez, elég felesleges az ittlétünk. Nehezen tudom elképzelni, hogy itt szeretne valaki baromfit átcsempészni. Na meg én nem is látom egy madáron, hogy beteg-e vagy nem."

Elmaradt haszon

Miután tanúi vagyunk a két fiatal rendőr meglehetősen kelletlen ellenőrzésének, és látunk egy pár kedélyesen úszkáló hattyút, Horány felé vesszük az irányt. A Duna sétányon található Toronykert vendéglő tulajdonosa sem egészen érti a hisztériát, az elmaradt haszon viszont annál inkább bosszantja. "Mi, helyiek nem félünk a madárinfluenzától. De a bevételemen érzem hogy valami baj van. Elmaradoznak a vendégek, aki meg lejön, az kétszer telefonál, hogy bejut-e a faluba, és hogy tényleg van-e karantén errefele" - összegzi meglátásait Lakatos Miklós, és a televíziót hibáztatja az egész pánikkeltésért.

Felpakolt hűtő

Az elmaradt pániktól kissé csalódottan a szomszédos Szigetmonostor felé megyünk tovább, reménykedve hogy az ezerhatszáz lelkes faluban lesz legalább egy ember, aki arcát takaró maszkban jár, vagy legalábbis óvatosan kémleli az eget, és retteg a vándormadaraktól. Az egyetlen szembejövő lakostól sem tudunk meg sokat a helyiek félelméről, viszont röviden beavatott bennünket újonnan kialakított bevásárlási stratégiájába: "A napokban jól felpakoltuk a hűtőt disznóval, biztos, ami biztos, úgyhogy most egy darabig nem nagyon kell majd húst vásárolni." A középkorú hölgy egyáltalán nem fél a madárinfluenzától, bár nem tudja, hogy pontosan mi az.

Szétcincált hattyú

Az egyetlen szigetmonostori aki szívesen beszélget velünk a településen történtekről, a helyi cukrászda alkalmazottja, Tóthné Gecse Aranka. "Azt nem mondanám, hogy pánik lenne, meg nem is nagyon beszélnek nyíltan róla az emberek - avat be bennünket -, de a fejükben benne van, az biztos. Ráadásul valamelyik reggel a tévében jól rámijesztettek, hogy esetleg a kóbor állatok is terjeszthetik. Főleg a macskák. Mutatták, ahogy szétcincál egy hattyút. Nem volt szép. De szerencsére én egyébként is elég óvatos vagyok az állatokkal." Tóthné elmeséli azt is, hogyan változtatta meg a madárinfluenza egész étrendjét és hosszútávon az életét. "Ránk fér a férjemmel egy kis diéta. Már nagyon régóta le akarunk fogyni úgyis. Szóval most nem eszünk húst. Nemcsak baromfit, semmilyet sem. Ki tudja? Lehet, hogy mindenre átterjedhet." Felesleges ugyan, de feltesszük a mindent eldöntő kérdést, enne-e csirkepaprikást galuskával, vagy sem? "Hát, az enyémet megenném. De a szomszédét, azt már nem. Annyi mindent hall az ember."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!