Van tíz meglepő hírünk a drogok világából

A nagy drogháborúnak iszonyatos áldozatai vannak világszerte. Brutális kegyetlenkedéssel járó bandaháború itt, a lakosság jelentős részének bebörtönzése ott, emberevő drogpótlék amott. És még ezen kívül az ellenőrizni kívánt anyagok üldözésére elköltött, és a szervezett bűnözés erősödése miatt az adóból is kieső dollármilliárdok mindenhol. Olyan milliárdok, amit elkölthetnének ártalomcsökkentésre és a kereslet visszaszorítására is.

Szétnéztünk a kérdéssel foglalkozó szervezetek mostanában megjelent jelentéseiben, hogy hogyan áll az illegális kábítószerek elleni globális harc, és egyáltalán, mit tudnak arról, milyen folyamatok zajlanak a drogok világában. Úgy tűnhet, a hatóságok néhol részsikereket érnek el a bűnözői hálózatokkal szemben, de a tendenciák egyáltalán nem biztatóak. Legfeljebb annyiban, hogy egyre több helyen fordulnak a liberalizáció felé.

Mi van a szennyvízben?

Mit látunk itt? Csak azt, hogy néhány európai város szennyvizében mekkora mennyiségben tudják kimutatni az egyik még mindig népszerű partidrog, az ecstasy nyomait. A kutatást – amiben Magyarország szennyvizeit sajnos nem elemezték – itt összegzik az európai kábítószerügyi hivatal honlapján.

Két dologra elsőre ordít: az emberek tényleg hétvégén buliznak, és hogy a hollandiai Eindhoven igazi ekifőváros. Ez utóbbi mondjuk mintavételi hiba, mivel a kutatás idején a holland hatóságok rengeteg MDMA-t folyattak le a lefolyókon megsemmisítés gyanánt. Itt viszont megnézheti azt is, hogy a többi cucc nyomai hol milyen gyakoriak.

Ebből is látszik, hogy a kutatók a rendőrségi és drogos ellátórendszeri statisztikákon túl milyen kreatív módokon tudják becsülni a kábítószerek elterjedését. (A hatósági lefoglalásokból azért nehéz a használatra következtetni, mert nem tudni, hogy a több lefoglalt drog arra utal-e, hogy tényleg több anyag köröz, vagy csak a rendőrök végzik jobban a munkájukat).

Honnan tudjuk, hogy melyik narkó hol népszerű igazán?

Nem más mutatja ezt a legegyszerűbben, mint a szabad piac, azaz az árak. A kábítószerek vásárlóerőhöz viszonyított utcai ára elég jól mutatja, hogy miből mi fogyhat. Általában az az olcsó, ami hozzáférhető, sok van belőle. Ha pedig valami tartósan olcsó, akkor lassan hozzáidomulnak a fogyasztói szokások is.

A kannabisz szinte ingyen van Indiában és Afrikában, ahol a hatóságok nem tesznek sokat, hogy megfékezzék a termesztést. A kokain hasonló okokból olcsó Latin-Amerikában és a karibi térségben, és a termelő országoktól távoli helyeken ezért drága. A heroin is ezért ritka az amerikai kontinensen.

És nálunk?

 A kék pontok az EU-n belüli legalacsonyabb és legmagasabb árat mutatják. Mint látható, amfetaminban és ecstasyban súroljuk az EU-s árak minimumát, de a többi drogban is elég olcsók vagyunk. Hogy ez világviszonylatban hogyan helyezkedik el, az a felső grafikonon látható. (A többi kábítószeres alapadatot Magyarországról itt megtalálhatja jól áttekinthetően.)

Egyre hatékonyabban büntetik a használatot

A bűnüldöző szervek egyre hatékonyabban avatkoznak be a kábítószer-használók életébe.

Az ENSZ becslései szerint az illegális kábítószereket használók száma az ötödével nőtt a kétezres években, az őellenük indított eljárások száma viszont a harmadával. Így aztán sikerült eljutni oda, hogy a világ összes kábítószerezőjének 3-4 százalékát letartóztassák. A háromnegyedüket egyébként az összes illegális kábítószer legártalmatlanabbika, a marihuána miatt.

A csempészekkel és drogkereskedőkkel szemben viszont már kevésbé hatékonyak, a bűnözőkből csak húsz százalékkal többet tudtak felelősségre vonni a hatóságok.

Közben egyébként, mint a fenti ábrából látszik, az összes többi bűnözési mutató vagy stagnált, vagy visszaesett. Autólopásból például 40 százalékkal kevesebbet, rablásból pedig 30 százalékkal kevesebbet regisztráltak a hatóságok világszerte – egyedül a tiltó törvények miatt létező drogos bűnözés az, aminek ügyében lényegesen többször intézkednek.

A Nagy Kannabiszmészárlás

Nem kevés ártatlan kenderpalánta esik áldozatul a drogháborúnak. Növények millióiról van szó, minden évben. Csak 2012-ben ennyi kenderpalántát tüntettek el a föld színéről az agyatlan barbár rombolás jegyében:

A vicc az, hogy az Egyesült Államokban az elégetett kenderpalánták kilenctizede nem is alkalmas kábítószer előállítására – itt ugyanis a kender általában be van tiltva, még az egyszerű vadkender is, ami semennyit nem tartalmaz a hatóanyagból, a THC-ből. Ez viszont változni fog, hiszen két államban is legalizálták a füvet, ami áttörést hozhat a termelésben is. Egyébként az ENSZ jelentésében megállapítja azt a meglepő tényt, hogy tavaly óta az USA-ban többen szívnak füvet, mivel úgy érzik, már kevésbé kell félniük.

Marokkóban viszont, ahol a világ hasistermelésének a legjavát előállítják (ők az elsők évi 38 ezer tonna kenderrel, a második Mexikó 12 ezer tonnával), más a környezeti probléma. A Rif-hegységben annyira felpörgették a kendertermesztést, hogy ez hozzájárul a termőtalaj vészes lepusztulásához.

Van még egy érdekes elejtett félmondat az ENSZ jelentésében, ami arra utal, hogy a mostani ismereteink szerint

Portugáliában például, állapítja meg a jelentés, a fű dekriminalizációja óta jelentősen emelkedett a kannabiszfogyasztás, a heroin viszont ennél is jobban visszaesett, a kokain pedig alacsony szinten stagnált. Hasonló volt a tapasztalat, amikor az USA-ban a hetvenes években rövid időre szabálysértésre szelídült a fű büntetése: a többi drog fogyasztása akkor visszaesett.

Pakisztánban viszont tényleg nagy egészségügyi problémákat okoz a fű. Itt ugyanis a kannabiszfogyasztók háromnegyede függő. Igaz, itt nem szívják a füvet, hanem isszák, és a főzet elég erős lehet, ha úgy hívják, hogy „bhang”.

Ázsia az új heroincélpont

A teljesen szétesett Afganisztánban nagyon felfuttatták a máktermelést a tálibok (akiknek egyébként ez az egyik fő bevételi forrása). Itt látszik, hogy mennyire fontos ország Afganisztán az ópium és a heroin világában, miközben Mianmarban eléggé visszaesett, Laoszban pedig gyakorlatilag eltűnt a termelés:

A globális ópiumtermelés több mint négyötödét Afganisztán adja. Ebből viszont – elsősorban a hatóságok a korábbinál eredményesebb fellépésének köszönhetően – egyre kevesebb jön Európába. A 2010-es drogjelentés szerint ezek voltak  a fő csempészútvonalak korábban:

Az ENSZ megállapítja, hogy most már jóval kevesebb heroin áramlik Európába a hagyományos fő csempészúton, a török-balkánin (ez egyébként Magyarországon át vezet Németország felé). Észak felé, Oroszországba is kevesebb heroin megy a rendelkezésre álló adatok szerint; részben éppen ennek köszönhető, hogy ott sokan az otthon összeütött emberevő heroinpótlék-zombidrog, a krokodil néven ismert dezomorfin felé fordultak.

De akkor hova megy ez a masszív mennyiségű ópium, illetve heroin? A délkelet-ázsiai országokba és Kínába, ahol ennek köszönhetően csökkentek is az árak, és a fogyasztás is ugrásszerűen nőtt.

A Nagy Kokainrejtély

Kolumbiában néhány év alatt a felére zuhant a kokatermesztés, Peru és Bolívia pedig nem tudta bepótolni az így kiesett kokalevélhiányt. A hatóságok még szigorúbban csapnak le a kokaincsempészekre, és az előállításhoz szükséges vegyi anyagok kereskedelmét is egyre hatásosabban korlátozzák.

Ehhez képest mi történt a kokain fő piacain, az USA-ban, Nyugat- és Dél-Európában? Olcsóbb lett a kokain, és nőtt a tisztasága. Pedig a gazdasági evidencia azt diktálná, hogy a kínálat visszaesése miatt az áraknak emelkedniük kellene, ha minden változatlan.

A kokainrejtély megoldása az, hogy a kereslet is rugalmas: a fogyasztók egyre nagyobb számban szoknak át más szerekre a hatóságok által hatékonyan szorongatott kokainról.

Az ábra itt balra azt mutatja, hogy a munkaadói vizeletvizsgálatok alapján a kokain (narancssárga csík) 2005-től kezdve nagyjából a felére esett vissza, cserébe viszont az amfetaminszármazékok (kék és sárga csík) együttvéve elég durván megsokszorozódtak. Ezt jelzi a fekete és a piros trendvonal dőlésszögének megváltozása az ábrán.

A névtelen a legfélelmetesebb

Az már az eddigiekből is kiderült, hogy

Ebből a szempontból nagyjából mindegy, hogy a hatóságok mekkora sikerrel szorítják vissza a hagyományos drogok valamelyikét. Főleg, hogy mostanában annyira fejlett módon trükköznek a molekulákkal, hogy csak tavaly a harmadával nőtt a világ hatóságai által észlelt új pszichoaktív anyagok száma. Ezt látni részletesen az alábbi ábrákon: 

Csak tavaly közel száz új szer bukkant fel. Ezekkel az új szintetikus szerekkel az a legnagyobb baj, hogy rövid idő alatt semmit nem lehet kideríteni a hosszú távú egészségügyi kockázataikról. Tavaly összesen két anyagról készült el kockázati felmérés az európai hivatalnál, ilyen tempóban ötven évig tartana csak a 2013-ben megjelent friss pszichoaktív anyagok kielemzése. Sok szempontból ezért rosszabbak a hosszú ideje ismert hagyományos szereknél, amelyeket sokkal nagyobb tapasztalatokkal tudnak kezelni.

Ezeknek gyakran normális nevük sincs, az utcán vagy az interneten néha hétről hétre más néven adják őket. Olyan hivatalos neveik vannak, mint a „25I-NBOMe” (négy halálesetért felelős) vagy az „AH-7921” (15 haláleset).

Egyébként tavaly a „biofűként” ismert, valójában iszonyatosan ártalmas szintetikus kannabinoidok száma szaporodott a leginkább, majdnem duplaannyi lett belőlük. A mefedronhoz (amit itthon katinak, az USA-ban fürdősónak ismernek) hasonló anyagok száma az ötödével nőtt, de két új növényi alapú anyagot is regisztráltak.

0,1 g elég 10 000 embernek

Az új szerekkel az a másik probléma, hogy van köztük olyan, amelyik iszonyatosan erős. Könnyű túladagolni, és nagyon kevés hatóanyagból rengeteg adagot lehet legyártani. Különösen a fentanil alapú, kábító hatású fájdalomcsillapítókra igaz ez.

A legdurvább fentanilszármazék, a karfentanil például 7500-szor erősebb az MDMA-nál. Ezek a szerek Európában a leginkább Észtországban pörögnek, ahol a drogambulanciák új látogatóinak 70 százaléka valamilyen fentanil szert használt.

Kotyvasszon drogot szakértőkkel!

Valószínűleg nem ez volt a szándék, de az ENSZ és az európai hivatalok jelentései elég pontos receptkönyvet írnak, elmondják, melyik kábítószer létrehozásához mire milyen segédvegyületekre van szükség. Kész receptkönyvek vannak a szakszerzőktől. Ez az ábra például azt mutatja, hogy mikre van szükség az MDMA, az amfetamin és a metamfetamin elállításához:

A droghatóságok annyira rálelkesedtek a témára, hogy az európai szervezet hivatalos honlapján még el is szórakozhatunk a saját dizájnerdrog-molekulánk kikísérletezésével. Ha szeretne elméletben saját kábítószert csinálni, szintetikus kannabinoidot itt, szintetikus katinont pedig itt készíthet az EU segítségével.

Így akarják csírájában elfojtani a drogot

A hatóságok nem csak büntetőeszközökkel próbálják meghatározni, hogy ki mivel kábíthatja magát, van egy másik, talán még hatékonyabb eszközük is. Ez a vegyi anyagok ellenőrzése. A heroin előállításához például rengeteg kell az egyik leguniverzálisabban használt vegyületből, az ecetsav-anhidridből. Kokaint pedig kálium-permanganát nélkül lehetetlen csinálni.

Ezeket a szakszóval prekurzor vegyi anyagokat elég szigorúan ellenőrzik. Vannak engedélyköteles (Table I.) és bejelentésköteles (Table II.) anyagok, amelyeknél a hatóságok elvileg végig tudják követni az anyagok teljes útvonalát.

De látszik a jobboldali ábrán, hogy mindkét fajta ellenőrzött anyagtípussal egyre többet kereskednek, különösen azokkal, amelyeket elég csak bejelenteni. Ennek részben az az oka az ENSZ szerint, hogy a globális vegyipar akkora és olyan bonyolult monstrum lett, amekkora. Az utóbbi évtizedekben megsokszorozódott a teljes termelés, és egyre több kereskedő kezén mennek át az anyagok. Így egyre több helyen nyílik lehetőség a vegyületek elsíbolására, félreirányítására; a nagyobb bűnöző hálózatok simán megoldják ezt fedőcégek segítségével. Érthető az is, hogy nem állíthatnak rendőrt minden vegyi konténer mellé.

Az ENSZ jelentése főleg a kálium-permanganát és az ecetsav-anhidrid korlátozását említi sikerként, szerintük az elfogott mennyiség alapján elképzelhető, hogy akár 15 százalékkal is több kokain és heroin készülhetett volna, ha nem foglalják ez ezeket a prekurzor szereket. Persze könnyen lehet, hogy a lefoglalt szereket simán beszerezték máshonnan.