Munkát, kenyeret ígért Orbán

A DeDi Intézet elemzőinek állásfoglalása szerint rég tartott ennyire unalmas országértékelőt Orbán Viktor. A beszéd mögötti legfontosabb gesztus egyértelműen az óvatosság volt. Se éles támadások, se konkrét tervek nem hangoztak el. Általános értékekről szólt, és csak már ismert fordulatokat ismételt.

A népfrontos Orbán

A beszéd legjellemzőbb része az volt, amikor – szokás szerint konkrét pártok említése nélkül – a Jobbik és az MSZP szavazóihoz fordult. Mindkét tábort megértéséről biztosította, és elmagyarázta, hogy miért lenne jobb nekik is, ha a Fidesz minél nagyobb többséget szerezne.

E szavazatmaximalizáló taktika áthatotta az egész beszédet, és éppen ez tette unalmassá az egészet. A legkisebb közös nevezőt keresve nem lehet különösnek, pláne nem izgalmasnak lenni. A Fidesz eddig direkt szürkére tervezett kampányának okait már egy korábbi elemzésünkben részletesen taglaltuk. A beszéd szorosan illeszkedett az eddigi irányhoz, szigorúan visszafogott és biztonságra törekvő volt.

Mindez azért furcsa, mert közben retorikai szinten nagyon nagy dolgokat ígérő beszéd volt ez. Orbán Viktor nem kevesebbet, mint az ország újjáépítését ígérte. Nagyon nagy változások elkerülhetetlen szükségességéről szólt.

E változásoknak azonban csak remélt morális következményeit, vagyis fontos, de időrendben csak másodlagos eredményeit közölte. Azt mondta, hogy olyan helyzet kell, hogy az embereknek megérje dolgozni, újra lelkesedjenek a közügyek iránt, biztonságban érezzék magukat, büszkék legyenek. Azonban a kormányzás és a törvényhozás – amelyek befolyásolására Orbán készül – ezekért közvetlenül nem tud tenni. Ezek a kellemes fejlemények ideális esetben hosszabb távú következményei lehetnek kormányzati illetve parlamenti döntéseknek. E fontos közbülső területről, vagyis a tervezett nagy változások valódi mibenlétéről alig esett szó.

Csak a kívánt hatások, úgymond stratégiai célok derültek ki. Mivel e célok olyan egyetemes értékek, amelyekkel szembe senki se menne, Orbán lényegében annyit mondott, hogy „minden legyen sokkal jobb”. A „munka, család, egészség, biztonság” négyes jelszó időtől, tértől és ideológiától független kulcsszavak.

A most hatalmon lévők elszámoltatása szintén nem volt új gondolat, és ezt is óvatosan kezelte, a törvényességet hangsúlyozta. Az összefogás szükségességének ismétlése, a „nemzeti ügyek kormánya” kifejezés erőltetése szintén egy népfrontos irányt jelentett.

A félszívvel harmadikutas Orbán

A beszédből érdemes még kiemelni azt a kettősséget, hogy Orbán ugyan jobboldaliként beszélt szervezetéről, mégis kifejezetten baloldalhoz köthető gondolatok sorát fejtette ki.

Már az előző évértékelőjének is egyik vezérfonala volt, hogy a gazdasági válság hatására megdőlt a piac mindenhatóságába vetett hit, az állam szerepét erősíteni kell. Ezt tovább gondolva most elutasította a „pénzkapitalizmus” nevű rendszert. A furcsa kifejezést a népi írók is használták a 30-as években, de a szélsőjobb is átvette, például a „pénzkapitalizmus” elleni küzdelem a Magyar Gárda céljai között is szerepel szimpatizáns honlapok tanulsága szerint. Többször és hosszan ostorozta a „spekulánsokat” is, akik a marxisták és a nyilasok ellenségei is voltak.

E gondolatok nem az állam szerepét korlátozni kívánó, és a vállalkozás szabadságát hangsúlyozó jobboldal felé visznek, azonban Orbán végig tartózkodott bármilyen szélsőséges fordulat említésétől is. Mondandója konkrét eleme kimerült abban, hogy a bankokat szigorúbban kell felügyelni. Ez azonban most az egész nyugati világban napirenden lévő ügy, így önmagában a reguláció igénye egyáltalán nem feltétlenül jelent elfordulást a kapitalista útról.

A másik gazdaságpolitikai gondolat az önellátás hangsúlyozása, a protekcionistább irány szorgalmazása volt. Azonban itt is német és francia példákat emlegetett, vagyis semmi olyat, ami ellentmondana az egyre szorosabb együttműködést, a protekcionista politikát lebontani szándékozó EU-s vonalnak.

Éppen ezért Orbán kapitalizmus-kritikája nagyjából a nyugat-európai szociáldemokrata iránynak felelt meg. Ráadásul mindkét kritikai iránynál (spekulánsok, külföldiek) amit egyik kezével adott, azt a másikkal elvett. Hiszen miközben kritizálta a kapitalista modellt, jelezte, hogy rendszerszerű éles irányváltás nem lehetséges, legfeljebb korrekciókra lehet számítani. Használt két fontos kapitalizmus-ellenes kulcsszót, de magát a rendszert mégse küldte el a francba.

Csak a bevált recept

A jelenlegi elit támadása – oligarchák, önzők, tolvajok, mindent tönkretettek – évek óta ismert elemekként köszöntek vissza. Ahogy tavaly október 23-i beszédében is hangsúlyosan szerepelt az a gondolat, hogy a Jobbikot és az MSZP-t egyformán elutasítja, de szavazóikat megértéssel elfogadja.

Új gondolat, konkrét ígéret, de még könnyen idézhető erős szlogen sem volt most Orbán beszédében, és viccből is kevesebbet mondott a szokásosnál. Legnagyobb újítása az volt, hogy először mondta ki évértékelőn Gyurcsány nevét. Komolyabb és visszafogottabb volt eddigi, korábban sem heves értékeléseihez képest. Fiatalos lendületét csupán a „Facebook” szó kimondásával igyekezett felidézni, azonban épp ennél a pontnál hangja megbicsaklott, mintegy elnézést kért, hogy még ezt is el kell vállalnia a kampánytanácsadók noszogatására.

Orbán Viktor beszédének legkomolyabban vehető része a szavazatok maximalizálásnak igényéről szólt, amikor Puskás Öcsi híres aforizmáján csavart egyet: „kis többség, kis változás – nagy többség, nagy változás”. Vagyis mindenkit nagyon szépen kér, hogy segítsen a kétharmados Fidesz-többség megszerzéséhez, hogy el lehessen kezdeni építeni végre az új világot. A kétharmad fontos törvények sima módosításához kellhet, vagyis tényleg nagy változásokat tervez. E változások célja a boldogság lesz, módja meg majd kiderül.