Orbán Viktor elemelkedik a talajszinttől

Eddig is tudtuk, az első konkrét bejelentések után pedig hivatalossá vált: Orbán Viktor és a Fidesz átszabja a kormányzati struktúrát. A csütörtöki bejelentések alapján úgy tűnik, Navracsics Tibor gyakorlati, Orbán Viktor spirituális miniszterelnök lesz. A Demokrácia és Dilemma Intézet kutatói szerint az is érdekes, ki mindenki vállal szerepet a leendő kormányban vagy a környezetében.

Orbán Viktor leendő miniszterelnök szerdán kapott kormányalakítási felkérést Sólyom László köztársasági elnöktől, és egy napra rá már konkrét személyi döntésekről is beszámolt. Kiderült: első helyettese a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem Varga Mihály és Semjén Zsolt lesz, hanem Navracsics Tibor. A leendő szuperminiszter Navracsics, aki civilben politológus, az első fideszes ciklusban a kormányzati kommunikációban dolgozott, parlamenti képviselő később lett, akkor azonnal frakcióvezetővé választották.

Spirituális miniszterelnök?

A nemzeti együttműködés rendszeréről még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mit jelent, és máris itt egy újabb nehezen dekódolható okfejtés. Orbán a navracsicsos bejelentéskor egyebek közt arról beszélt, hogy a rendszerbe „sem rangkórság, sem kormányzati dáridó nem fér bele”, illetve arról, hogy a kormányzati tevékenység szervezése Navracsics feladata lesz, neki magának az emberekkel és a sajtóval kell tartania a kapcsolatot. Ismert, Orbánt már évekkel ezelőtt spirituális vezetőnek nevezték a jobboldalon, most mintha ezt próbálná megtölteni tartalommal. Egyszerűsítve: olyan szisztéma körvonalazódik, amelyben a miniszterelnök fölött egyfajta szuperminiszterelnök helyezkedik el.

A további tárcák vezetőiről eközben még nem tudunk semmit, kutatóink jósolni nem mernek, ez sarlatánság lenne azután, hogy kiderült, a várakozások ez ideig nem igazolódtak be. A számtalan nyitott kérdésre a Fidesz ígéretei szerint hétfőn kapja meg a válaszokat a közvélemény.

Addig is érdemes megállapítani: a kormányalakítási előkészületek még sohasem mentek ennyire gyorsan és ennyire flottul. Ez annyiban persze természetes is, hogy a Fidesznek legfeljebb önnön berkein belül kell lefolytatnia a szükséges konzultációkat, ami nagy nehézségeket nyilván nem okoz. Orbán Viktor erőt és önmérsékletet mutatott, írtuk hét eleji elemzésünkben a leendő miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatójáról. Úgy véljük, ez az erő teszi lehetővé azt is, hogy elképzeléseit a Fideszben akadálytalanul megvalósíthassa.

Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a Fidesz közelében széles körből bukkannak fel érdemdús személyek, akár azzal a céllal, hogy részt vegyenek bizonyos feladatok megoldásában. Nagy kíváncsisággal várjuk, hogy Andy Vajna, a híres producer, Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó személyes jó barátja valóban részt vesz-e a filmipar gatyába rázásában, mint ahogy az is roppant mód érdekli munkatársainkat, ki mindenki jelentkezik még, hogy a széles összefogást szemléltetve közreműködjön a válságmenedzselésben.

Simor megy?

Közben van két komoly személyi ügy is. Nagy dilemma, hogy a Fidesz tud és akar-e együtt dolgozni Sólyom László államfővel és Simor Andrással, a Magyar Nemzeti Bank elnökével. Hogy utóbbival nem akar, az valójában nem is vita tárgya. A spiritualitás szellemében hónapok óta visszafogottan és megfontoltan megnyilvánuló Orbán senki másnak sem üzent olyan kemény hangnemben, mint a jegybank első emberének.

Tény azonban, hogy a kormánynak a jelenlegi törvények szerint kétharmados többsége ellenére sincsenek a kezében eszközök, amelyekkel Simort elmozdíthatnák, sőt a jogszabályok esetleges megváltoztatása ügyében is merülnek fel kételyek. Az is fontos körülmény továbbá, hogy a nemzetközi közvélemény és a piacok nem tolerálnának egy erőszakos háborút a felek között.

Egyesek már a kedd-szerdai forintgyengülés kapcsán is azt feltételezték, a zuhanás nemcsak a görög válság következménye, az MNB-elnök pozíciójának bizonytalanságáról szóló hírek is közrejátszottak a történtekben. Ezzel együtt ebben a pillanatban nem tartjuk valószínűnek, hogy Simor András kitöltheti mandátumát.

Sólyom marad?

Sólyom László helyzete egészen más. A köztársasági elnököt annak idején a MSZP–SZDSZ-koalíció elhibázott taktikájának eredményeként éppen a Fidesz vezette ellenzék emelte székébe – bár a kezdeményezés nem az Orbán-párthoz kötődött –, mégsem merült fel soha, hogy az emberük lenne. Ilyesmit legfeljebb híres-nevezetes baloldali publicisták állítottak olykor, ők sem meggyőződésből.

Sólyom esetleges hibái és tévedései ellenére autonóm személyiség, akinek rendszeresen és kömyörtelenül kifejezett alkotmányos aggályaira nem feltétlenül van szüksége a gyökeres átalakításokban gondolkodó Fidesznek. A következő kormánypárt általában nem nyilatkozik határozottan erről, ez alól Pokorni Zoltán tett kivételt, de ő is talányosan fogalmazott. Nagyjából azt mondta, két-három év múlva aligha Sólyom lesz a köztársasági elnök.

Ez azért érdekes, mert az államfő mandátuma idén jár le, annak meghosszabbításáról vagy az új jelölt bejelentéséről – netán a rendszer gyökeres átalakításáról – tehát nem majd egyszer valamikor, hanem az egészen közeli jövőben kell határozni. Sólyom László számára biztató lehet, hogy a kormányalakítási megbízásról szóló bejelentéskor Orbán Viktor a kötelező udvariasságon túlmutató módon nyilatkozott róla.

Jaj, szegény MSZP

Jobboldalt minden halad a maga medrében, ám balfelől változatlanul kaotikusan néznek ki a dolgok. Bár az is érdekes, ki vezetheti az MSZP korábbiakhoz képest szerény létszámú parlamenti frakcióját, a történet most arról szól, ki kaparintja meg a hatalmat a következő évekre. Sokan nyilatkoznak sokfélét, de intézetünk szakértői egyelőre nem szívesen vennék maguknak a bátorságot, hogy eldöntsék, ki kerekedik felül.

Míg Mesterházy Attila vagy Lendvai Ildikó is teszi a dolgát komótosan, addig Gyurcsány Ferenc hiperaktívan pörög. A súlyosan megbukott exminiszterelnök szinte ki sem várta a választások végeredményét, azonnal terjedelmes interjút adott az MTI-nek. Ebben, ha ki nem is mondta, érzékeltette, nála alkalmasabb személy nincs az építkezésre. Vannak, akik ezt az MSZP-n belül is így gondolják, de az csak a júiusi pártkongresszus környékén derül ki, mennyien vannak voltaképpen.

Ezzel együtt attól tartunk, akkor sem dől el minden, bőven van esély egy sokkal-sokkal hosszabb és a jelenleg feltételezhetőnél is bizonytalanabb kimenetelű erjedési folyamatra. Ráadásul ha szakadáshoz nem is vezet ez, a lemorzsolódás lehetőségét sem lehet figyelmen kívül hagyni.

Egyelőre csak másodvonalbeli politikusok lázadnak nyíltan, mint például Szanyi Tibor, az angyalföldi hős vagy az elnökségi tagságáról harciasan lemondó Vadai Ágnes, mindazonáltal példájuk ragadóssá válhat. Ebből is kiindulva még azt sem tartjuk kizárhatónak, hogy az MSZP-t eléri a kisgazdásodás, és ha vezető politikusaiknak nem sikerül kiegyezniük, egyik-másik platform fut-szalad majd, amerre lát.

Árnyékban

A nagyok tehát szem előtt vannak, a saját várakozásaihoz képest kisebbre sikerült Jobbik-frakcióra viszont nem nagyon figyel senki. Ők akkor lesznek érdekesek, ha a parlamentben is úgy folytatják, ahogyan eddig tették. Addig az, hogy Vona Gábort a képviselőcsoport vezetőjéve választották, vagy hogy hiányolja az elszámoltatás megjelenítését az Orbán-retorikában, nem tart számot fokozott figyelemre.

Az Országgyűlés negyedik pártja, a Lehet Más a Politika még ennél is kevésbé észrevehető. Schiffer Andrásék ráadásul máris izgulhatnak. Retkes Attila, az SZDSZ elnöke bejelentette: pártja újjáépítésében gondolkodik. Elemzőink persze tisztában vannak vele: megrettennie ettől talán mégsem kell senkinek. Ahogy vélhetően az sem vágja a földhöz a liberálközép újdonsült politikai lakóit, hogy a volt MDF-szóvivő Kerék-Bárczy Szabolcs szerint a választásokon csúnyán leszerepelt párt miniszterelnök-jelöltje és programja nem bukott meg.