Horthysta trükkel piszkálják a jobbikos zsidót

A Demokrácia és Dilemma Intézet ezúttal arra figyelmeztet. hogy az előítéletesség félrevezető. Hiszen még egy gárdista egyenruhában parádézó, cigánybűnözésről szónokló politikus is lehet zsidó!

Szegedi Csanád jobbikos politikusról terjeszteni kezdték, hogy anyai ágról zsidó. Minden bizonnyal kompromittáló szándékkal tették ezt, pláne hogy Szegedi komoly konfliktusba keveredett a pártból időközben kizárt, előző Borsod megyei vezetőkkel.

Volt már hasonlóan végződő perpatvar a magyar szélsőjobboldal történetében. Imrédy Béla (miniszterelnök 1938-39-ben) azért kényszerült lemondani, mert egykori szövetségesei kiderítették egyik dédszülőjéről, hogy zsidó volt.

Imrédy addigra elvesztette a kormánypárt egy részének a bizalmát, már négy hónapja kisebbségi kormányt vezetett, és új mozgalom indításán dolgozott. Imrédy komoly antiszemita volt, miniszterelnöksége idején fogadták el az első zsidótörvényt, ő terjesztette be a másodikat. Horthyék egyik fő baja éppen az volt vele, hogy túlságosan németbarát és jobbos politikát vitt. Amikor a sajtó megszellőztette zsidó vérvonalát, Horthy vizsgálatot kért a belügyminisztertől, majd magához hívatta Imrédyt, aki a kormányzó szobájában be is nyújtotta lemondását. Persze Horthynak ez leginkább ürügy volt, az volt az igazi baja Imrédyvel, hogy túlságosan önjáró lett.

Érdekes módon bár zsidó felmenői miatt kellett lemondania, egy nácibarát ellenzéki párt vezetőjeként politizált tovább. És az ő mozgalma találta ki a „Jobb jövőt!” – „Adjon az Isten” köszöntést, amit kis módosítással a Magyar Gárda élesztett fel a 21. században: „Adjon az Isten” – „Szebb jövőt!” formában. 2009-ben az Európai Parlament alakuló ülésére Szegedi Csanád a Magyar Gárda egyenruhájában érkezett.

A párhuzamokból érdekes tanulságok vonhatók le. Például az, hogy még mindig lehet eszköz a magyar szélsőjobboldalon, hogy valakit származása miatt akarjanak ellehetetleníteni. Ez szomorú, hiszen a velünk élő rasszizmus nyílt példája, hogy valakik azt gondolták, Szegedi megbukhat azért, mert felmenői között akad zsidó.

Ugyanakkor a helyzet nyilvánvalóan jobb, mint 1939-ben volt. Hiszen akkor az akció sikeres volt, Imrédynek mennie kellett. Most viszont Szegedi Csanád – legalábbis egyelőre – nem kényszerült lemondásra, bár zsidóságának leírását maga is támadásnak, "karaktergyilkosságnak" értékelte. Vona Gábor nem indíttatott vizsgálatot az ügyben. Vagyis innen nézve a Jobbik kevésbé rasszista, mint a horthysta Egységes Párt, amelynek képviselőjeként Imrédy miniszterelnök lett.

Most, amikor már a magyar kormánypárttal kapcsolatban is felmerült a horthysta restauráció vádja, mindenképpen megfontolandó szempont, hogy még a Fideszt jobbról támadó ellenzék is lazábban kezeli a zsidó vért, mint tették azt Horthy idején. Persze a világ is nagyon más, például Németország most nem fegyverrel, hanem közös gazdaságpolitikával akarja egységesíteni Európát.

De van más érdekes tanulság is. Például itt egy újabb bizonyíték, hogy az előítéletesség mennyire félrevezető. Talán sokan gondolják, hogy a zsidó származású politikusok mind SZDSZ-esek. Még akkor is, ha fideszes zsidók is vannak, a mostani Orbán-kormányban például miniszter, államtitkár is lehetett zsidó. De talán Szegedi Csanád alábbi kijelentése mindenkit meggyőz végre, hogy egy zsidó még egészen radikálisan jobbosan is gondolkozhat: „Mindenki tudja, hogy a lincselések, a folyamatos lincselési kísérletek, késelések kivétel nélkül a cigánysághoz köthetőek.” Persze ebben semmi meglepő nincs. Nyugaton például rég megszokott, hogy a bevándorlókat élesen támadó politikusok között homoszexuálisok is vannak, hogy csak két néhai nagyágyút említsünk: Jörg Haider és Pim Fortuyn.

Bonyolult ez a világ. Gondoljunk csak bele, a világ legerősebb hadseregének egy fekete parancsol (Barack Obama), Európa legerősebb politikusa egy nő (Angela Merkel), és az euró jövőjét igen keményen meghatározó német pénzügyminiszter kerekesszékben ül (Wolfgang Schäuble). Majd pont a Jobbikban ne lehetne egy zsidó?

A Szegedi körüli legújabb csinnadratta akármennyire is ízléstelen, a legfontosabb tanulsága mégis előremutató: tökmindegy, hogy ki milyen genetikájú, attól még simán lehet tökkelütött. Hiszen „minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad”.