Dér Heni: Nem törtem meg, pedig tőlünk húsz kilométerre bombáztak
További FOMO cikkek
- Medveczky Ilona a Barcelona futballistájáról: Azt hittem, belehalok, akkora volt a férfiassága
- Nehéz időszakáról vallott Balogh Levente: A Blaha Lujza téren omlottam össze, szerencsére a mentők hamar kiértek
- Ő lett Katalin hercegné jobbkeze
- Megszólalt régi barátja Andrei Mangráról: Nem ugyanaz, lelki és mentális problémákkal küzd
- Budapest is szerepel a legszebb és legolcsóbb karácsonyi vásárok listáján
Nem volt egyszerű gyereknek lenni a 90-es években Szerbiában, az 1986-ban Csantavéren született Dér Heni azonban a szerencsések közé tartozik, ugyanis a délszláv háború a családja gondviselésének és áldozathozatalának köszönhetően nem okozott neki életre szóló traumát.
A most zajló orosz–ukrán konfliktussal gyerekkori emlékei és szülei történetei miatt ő maga is azonosulni tud, hiszen hasonló élethelyzetben nőtt fel.
Akaratomon kívül is kötődöm érzelmileg a délszláv háborúhoz, hisz abban nőttem fel. Sosem beszéltem róla, miért nem érintett annyira mélyen. Apukám kisebbségi magyarként nem látta értelmét beszállni egy értelmetlen háborúba, ezért a nagyszüleimnél bujkált. Anyukámmal úgy tudtak nevelni minket a háború közepén a testvéremmel, hogy ne érezzük a félelmüket, a szomorúságukat, vagy hogy ne vegyük észre rajtuk, ha pánikolnak. Mi, gyerekek csak annyit szűrtünk le az egészből, amennyit hagytak. Ezért nagyon hálás vagyok. Nem lettem egy megtört, megkeseredett kisgyerek, pedig tőlünk húsz kilométerre bombáztak
– nyilatkozta a Borsnak az énekesnő.
Dér Heniék első gyermeke tavaly májusban látta meg a napvilágot, szülőként pedig szeretné ő is a lehető legjobban megvédeni az aktuális történésektől kisfiát, hiszen a szüleit is igencsak becsüli, amiért így nevelték őt. Még ha édesapja sokszor szigorú is volt vele...
„Ő fiúgyerekeket szeretett volna, és úgy gondolta, ha már lányai születtek, akik nem tudják továbbvinni a családnevet, legyünk a húgommal ügyvédek vagy orvosok. Innen indult a megfelelési kényszerem. Az énekléssel nem igazán akart megbékélni. Megengedte, hogy ezzel foglalkozzak, de cserébe maximálisan elvárta, hogy az iskolában jól teljesítsek” – mesélte az anyuka édesapjáról, aki mára egy igazán kedves nagypapa lett.
Apukám egy cuki, kenyérre kenhető nagypapa lett, aki imádja az unokáját. Mindent ellenkezőleg csinál vele, mint ahogy velünk tette, szigornak a nyomát sem látom. Ami egy kicsit dühít is, mert az én gyerekemnek náluk mindent szabad.
Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan követjük, szombati, percről percre frissülő cikkeinket itt találja.
(Borítókép: Dér Heni. Fotó: Papajcsik Péter / Index)