Molnár Tamás beszélte le Majkát, hogy puhítson a dalszövegen
További FOMO cikkek
- Lezárul egy korszak, visszavonul a Simpson család legendás hangja
- Végrehajtók érkeztek Péter Szabó Szilvia budapesti otthonához
- Csiszár Gergő: A tartalomgyártók munkája ugyanolyan értékes, mint bármely más szakma kiválóságaié
- Medveczky Ilona a Barcelona futballistájáról: Azt hittem, belehalok, akkora volt a férfiassága
- Nehéz időszakáról vallott Balogh Levente: A Blaha Lujza téren omlottam össze, szerencsére a mentők hamar kiértek
November 17-én klippel együtt debütált Majoros Péter és Molnár Tamás közös dala a YouTube-on, ami azóta már közel 4 millió megtekintésnél jár, a videómegosztó leghallgatottabb tételeinek listáján pedig jó ideje az első helyen áll. Kétségtelen, hogy az erős társadalom- és rendszerkritikus szám főleg a tartalma miatt lett ennyire népszerű, amire a politikai életből is érkeztek már reakciók. A kritikák kapcsán, amelyek elsősorban Majoros személyét célozzák, a rapper már több ízben is megszólalt, most megkérdeztük Molnár Tamást is, hogy szerzőtársként ő mit szól a „zajos sikerhez”.
Nem először dolgoznak együtt Majkával.
Így van, dalszövegíróként korábban már dolgoztam olyan projekteken, melyekben ő is szerepelt, de mint előadók most közösködtünk először. Látszólag nagyon különböző zenei világokból jövünk, mégis könnyen teremtettünk kohéziót ebben a rap-rock együttállásban.
Mit szólt a dalszöveghez, amikor először olvasta?
Az első perctől kezdve viszonyom alakult ki a szöveggel, hamar a hatása alá kerültem, és lúdbőrözni kezdtem. Ekkor épp a választások hajrájában voltunk, a politikai nyomasztástól a hányinger kerülgetett, erre jött ez a dal, ami élethűen érzékeltette azt a reményvesztett kiábrándultságot, amit oly sokan éreztünk akkor és sajnos azóta is. Mivel Majka először dalszövegíróként keresett meg, pontosabban arra kért, hogy a szerinte és a környezete szerint is kicsit túl erősre sikerült refrén szövegét puhítsam,
az elsődleges feladatom az volt, hogy lebeszéljem erről.
Az élet megannyi területén akaratlanul is cenzúrázzuk magunkat, talán pont a dalainkban nem kéne. Egyetértettünk, úgyhogy inkább írtam hozzá további két refrént, egy versszakot.
Az hogy került szóba, hogy ön is énekeljen a dalban?
Akusztikusgitár-kísérettel rögzítettem a telefonomra a refréneket, amit átküldtem Petinek, hogy hallja, nagyjából mire gondoltam. Annyira tetszett neki, hogy megkért, vegyem fel az énekeket és a gitárokat stúdiókörülmények között, a következő percben pedig már nemcsak dalszövegírója, hanem énekese, később pedig producere is lettem a dalnak.
A dal népszerűségét a megtekintések száma is jól mutatja, de nagy a visszhangja a sajtóban és a közbeszédben is. Számítottak ekkora zajra?
Azt tudtuk, hogy ez több, mint egy dal, és azt is, hogy komoly visszhangja lesz, de ekkora sikerre talán egyikünk se számított. Persze láttam, hogy sokaknak fáj az igazság, és azt is, hogy egyesek nem értik, hogy szerepelhet valaki a TV2-ben úgy, hogy közben a rendszert (is) kritizálja. Én meg azt nem értem, hogy
miért kellene bárkinek is ideológiai közösséget vállalnia a munkaadóival, és mióta kell az egy fotón szerepelő embereknek azonos nézeteket vallania.
Az pedig mégiscsak rólunk árul el valamit, ha a fősodorban megjelenő kritikus hangot értetlenül, kétkedve fogadjuk, holott ennek szerintem természetesnek kellene lennie.
Arra lehet számítani, hogy bármikor is előadják közösen a dalt?
Biztosan. Hogy Majka ott lesz-e az év végi koncertemen, azt sajnos nem tudom megígérni, de hogy valamilyen formában megszólal ez a dal, az biztos.
Az akváriumos buliról van szó?
Igen, december 28-án az Akváriumban egy dupla koncerttel zárom az évet. Az első felvonásban akusztikus felállással régen, ritkán vagy soha nem játszott dalokat viszek színpadra, a másodikban pedig az idén megjelent, Szív utca című szólólemezem dalain túl korábbi zenekaraim, az Anti Fitness Club és a JETLAG mérföldköveit szólaltatjuk meg, hogy egy pusztítóan hangos koncerttel zárjuk az évet a város mértani közepén.
Majoros Péter és Molnár Tamás közös dalát itt tudja meghallgatni:
(Borítókép: Molnár Tamás. / Fotó: Cinthya Dictator)