Jack Nicholson, Nicolas Cage: az Oscar-gálák legnagyobb vesztesei

95. alkalommal hirdették ki idén az amerikai filmakadémia által a legjobb alkotásoknak, illetve filmes szakembereknek odaítélt elismeréseket. A hazai idő szerint hétfő hajnalban megrendezett gálán 23 kategória nyerteseinek adták át az aranyszobrot, és a legtöbb esetben könnyen megtippelhető volt, kik kapnak majd díjat. Szinte borítékolható volt, hogy a Minden, mindenhol, mindenkor, illetve Brendan Fraser, Michelle Yeoh és Ke Huy Quan tarolnak majd, viszont a legjobb női mellékszereplő kategória esetében már kevésbé lehettünk biztosak abban, kinek ítélik oda az elismerést.

A Minden, mindenhol, mindenkor két színésznője is jelölt volt, Stephanie Hsu és Jamie Lee Curtis. Mellettük nagy esélyesnek tartották még a Fekete Párduc 2.-ben feltűnő Angela Bassettet is, mint az első nőt, aki egy Marvel-film kapcsán kapott jelölést. Az Oscar-díjat végül a magyar származású Jamie Lee Curtisnek ítélték oda, akit rendkívül meglepett, hogy az ő nevét tartalmazta a boríték. A színésznő első Oscar-díját vihette haza, azonban akik nyomon követték a gálát, észrevehették, hogy a többi jelölttel ellentétben, akik mind állva tapsoltak Curtisnek, Bassett annyira nem volt boldog. Az internetet azóta már elárasztották az erről szóló bejegyzések, illetve kivágott videórészletek a színésznő csalódottsággal teli arckifejezéséről. Viszont nem ő az egyedüli az Oscar-gálák történelmében, aki nem tudta leplezni meglepettségét. 

Nem Bassett az egyedüli vesztes

Bár az amerikai filmakadémiát már a fennállása óta sok kritika éri a részrehajlása miatt, az tagadhatatlan, hogy a filmes szakma legrangosabb elismeréséről van szó, ami nemcsak a polcon mutat jól, hanem valamilyen szinten ki is emeli az egyes szakembereket a tömegből. Ugyan már önmagában az Oscar-jelölés is nagy megtiszteltetésnek számít, érthető, hogy a jelöltek mindegyike örülne, ha neki ítélnék oda a trófeát. Az elmúlt években viszont nem igazán lehetett azt látni egyik jelöltön sem, hogy bánkódott volna, amiért nem ő nyert, így Bassett reakciója újdonságként hatott. 

A színésznőt 1994-ben egyszer már jelölték Oscarra a What’s Love Got to Do with It című, Tina Turner életén alapuló film kapcsán, amiért arany szobrot ugyan nem, de Golden Globe-ot kapott. Csaknem harminc év után ismét Oscar-jelöltnek tudhatta magát, viszont ezúttal sem sikerült bezsebelnie a trófeát, így meg lehet érteni a csalódottságát. Bár azt is érdemes megjegyezni, hogy az első Oscar-jelölését egyből díjra váltó Jamie Lee Curtis már számtalan olyan szerepben bizonyított, amiért ha elismerést nem is, de esélyt az arany szobor megnyerésére már bőven kaphatott volna. 

Angela Bassett mellett ugyanakkor akadnak még mások is az Oscar történelmében, akik nem tudták palástolni meglepettségüket, amiért a filmakadémia nem őket választotta nyertesnek. A leginkább talán Jack Nicholson és Nicolas Cage keresték az állukat, akik a 2003-as Oscar-gálán a legjobb színész kategória jelöltjei voltak. Előbbi az Adaptáció, utóbbi a Schmidt története film kapcsán, viszont végül A zongorista főszereplője, Adrien Brody vitte haza az elismerést. Nicholson szinte sokkos állapotban volt a nyertes nevének hallatán, tátott szájjal bámult, míg Cage a következőket mondta, miközben Brody sétált a színpad felé: „Hogy mi van?”. Néhány perc után persze már mindketten állva tapsoltak a nyertesnek.

Feldúlta őket a vereség

Bár Nicholson és Cage inkább tűntek meglepettnek, mintsem csalódottnak, A Keresztapa című film Connie Corleonéja, Talia Shire inkább volt feldúlt az 1977-es Oscar-gálán. A színésznő a Rockyban nyújtott alakításával érdemelte ki a jelölést, viszont az arany szobrot végül Faye Dunaway halászta el előle, aki a Hálózat című filmben szerepelt. Bár Shire látszólag mindent megtett azért, hogy elrejtse érzéseit, a csalódottság még így is kiült az arcára. 

Hasonló érzésekkel találta szemben magát Robert Downey Jr. még 1993-ban, amikor az Egy asszony illata című filmben főszerepet vállaló Al Pacino elhappolta előle az Oscar-díjat a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Downey Jr. egyébként Charlie Chaplint alakította a Chaplin című produkcióban, amivel Oscar-jelölést érdemelt ki. Al Pacino nevének felolvasásakor viszont fapofával ült, jól láthatóan nem esett neki túl jól a vereség. 

Samuel L. Jackson sem volt boldogabb az 1995-ös díjátadón, és Robert Downey Jr. érzelemmentes arckifejezését szinte teljesen leutánozva próbálta faarc mögé rejteni felemás érzéseit. Jackson a Ponyvaregényben való alakításának köszönhetően lehetett az esélyesek között, míg a nyertes, Martin Landau az Ed Wood című filmben nyújtott színészi játékával nyerte el a legjobb férfi mellékszereplőnek járó arany szobrot. 

Némi szájhúzással tapsolta meg az 1998-as Oscar-gálán a legjobb férfi mellékszereplőnek járó trófeát bezsebelő Robin Williamst Burt Reynolds is, aki a Boogie Nights filmért kapott jelölést, viszont végül Williams és a Good Will Hunting nyert. Míg 1974-ben Az ördögűző színésznője, Ellen Burstyn vágott igen félreérthető, már-már savanyú arckifejezést, amikor kiderült, nem neki, hanem az Egy kis előkelőség jelöltjének, Glenda Jacksonnak ítélte oda a filmakadémia a legjobb női főszereplőnek járó trófeát. 

Az amerikai filmakadémia oldalán egyébként az összes, eddig megrendezett Oscar-gála nyertesének győztes pillanatát, illetve köszönőbeszédét meg lehet tekinteni ide kattintva. Az előbbiekben felsorolt eseteken kívül ugyanis még számtalan hasonló akad.  

(Borítókép:  Joe Llano / WireImage / Getty Images Hungary)