Ő volt Churchill kedvenc kémje, aki lebuktatta a nácikat

Krystyna Skarbek neve Magyarországon talán nem sokaknak ismerős, pedig az egykori brit miniszterelnök, Winston Churchill egyik kedvenc kémjéről van szó, aki a nácik által megszállt Európában tevékenykedett hírszerzőként. Egyes hírek szerint róla mintázták az Oroszországból szeretettel és a Casino Royale című James Bond-könyvekben feltűnő Tatiana Romanovát és Vesper Lyndet, ami nem véletlen, mivel a kém életútját végigkísérve olyan érzése támad az embernek, mintha egy film forgatókönyvének legfontosabb jeleneteit szemlélné. Hogy még szélesebb közönséggel ismertessék meg a háborús hősnek tartott Krystyna Skarbek rendkívüli életét, filmet forgatnak róla The Partisan címmel.

A produkcióban főszerepben, a kémnőt játszva fog feltűnni a többszörösen botrányba keveredett rendező, Roman Polanski lánya, Morgane, illetve rajta kívül szerepet kapott még Malcolm McDowell is. Mint kiderült, a forgatás helyszínéül a lengyelországi Bystrzyca Kłodzka városa szolgált, ahol minden boltot háborús létesítményekké alakítottak át, és a Radkowskie Skały hegységben is forgattak. A George Byczynski producer által a legbátrabbak legbátrabbikának nevezett kémnő hőstetteit ugyanakkor igen nehéz lesz egy filmbe sűrítve bemutatni.

Nem volt monogám típus

Krystyna Skarbek 1908-ban látta meg a napvilágot lengyel arisztokrata család gyermekeként, ám származásuk ellenére nélkülözniük kellett. 31 éves korában kezdett el kémkedéssel foglalkozni, azt követően, hogy 1939-ben Németország a Szovjetunióval karöltve lerohanta Lengyelországot. A második világháború alatt a brit Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységének (Special Operations Executive – SEO) dolgozott Christine Granville és Pauline Armand álneveken – ő volt a britek első női ügynöke, aki ráadásul a leghosszabb ideig teljesített szolgálatot a hölgyek közül. Skarbek később a férjével együtt Nagy-Britanniába utazott, ahol csatlakozott az MI6 titkosszolgálathoz. A kémnőt a szervezet már akkoriban is úgy jellemezte, mint akiben egy szemernyi félelemérzet sincs. Állítólag az ő sikereinek köszönhető, hogy az MI6 női ügynököket toborzott, akiket a nácik által megszállt országokba küldtek. 

A második világháború alatt a kémnő már a második férjét „fogyasztotta”, ám a Clare Mulley által írt, The Spy Who Loved című könyv szerint élete során tucatnyi szeretője volt, és nemigen tudott megállapodni egy partner mellett.

A férfiak megőrültek Christine-ért, de ő nem volt az a monogám típus. Gyakorlatilag mindenkivel lefeküdt, akivel csak találkozott

– olvasható a kötetben.

A feltételezések szerint egy féllábú, lengyel háborús hőssel, Andrzej Kowerskivel lehetett a leghosszabb és legkomolyabb kapcsolata, de viszonya volt egy alpesi hegymászóval, illetve egy másik ügynökkel is, akivel együtt jutottak el ejtőernyővel a megszállt Franciaországba. 

Fenyegetésből menekülés

A kémnő a legnagyobb hőstettét kétségkívül a normandiai partraszállást követően vitte véghez, amikor a Gestapo vezetőjének, Heinrich Himmlernek a megfenyegetésével és némi kenőpénz felajánlásával megmentett két titkos ügynököt még azelőtt, hogy golyó által végezték volna ki őket. A feltételezések szerint Himmler azért adta be a derekát, mivel azt sejthette, már közeleg a háború vége. Ám nem ez volt az egyetlen eset, amikor Skarbek a saját életét tette kockára: egyik első küldetésén hegyeken átsíelve jutott el a megszállás alatt lévő Lengyelországba. Többek között Szíriában, Libanonban, Törökországban, Egyiptomban és még Magyarországon is vállalt küldetéseket, amelyeknek részét képezte a megfigyelés, illetve a többi partizánnal való kapcsolattartás. Törekvései elismeréseként György-éremmel, a Brit Birodalom Rend kitüntetésével, illetve a Croix de Guerre katonai elismeréssel jutalmazták.

A második világháborút követően ugyanakkor már nem akart Lengyelországban maradni az ott eluralkodó kommunizmus miatt, ezért továbbállt. Nagy-Britanniában képzelte el a jövőt. Az MI6 dokumentumai szerint azonban a szigetországban már nem kívánták alkalmazni kémként, csak egy buta nőnek tartották, így más munkákból kellett fenntartania magát. Dolgozott pincérnőként, takarítónőként tengerjáró hajókon, illetve a londoni Harrodsban ruhatárosként. Gyermeke sosem született. Élete utolsó szakaszában a londoni Earl's Court negyedben élt egy olcsóbb hotelben a Lexham Gardens utcában, ahol szeretője, a megszállottan féltékeny Dennis Muldowney egy késsel szúrta őt halálra 1952 nyarán. A gyilkosság helyszínén ma emléktábla áll, megemlékezve arról az ügynökről, akit kollégája, az igen rejtélyes életet élő mesterkém, Vera Atkins úgy jellemzett: egy nagyon bátor, vonzó, de magának való ember, aki a saját törvényei szerint élt.