Tanulás helyett húsz országon és négy kontinensen gurult át biciklivel egy amerikai férfi

„Fiatalság, bolondság” – hallhatjuk sokszor a mondást, amellyel az idősebbek sokszor nyugtázzák, ha a fiatalabb generációk valamilyen, számukra teljesen idegen dologba vágják a fejszéjüket. Így a legtöbben azt is tágra nyílt szemekkel figyelik, ha egy egyedül bevállalt világ körüli utazásról vagy elképesztő teljesítménytúráról van szó. 

Egy fiatal számára persze nem is feltétlen kell másról szólnia a nyári időszaknak, az mégis alapjában meghökkentő és jó eséllyel vágyakozásra ad okot, ha azt halljuk, hogy valaki egyedül tesz meg egy hosszú utat.  

Így tett a középiskolai érettségijét követően a minnesotai Adam Swanson is, aki 2 évvel ezelőtt, mindössze 17 évesen döntött úgy egy közeli barátjával, hogy kerékpárral kontinenseket és országokat átívelő túrába kezd. Most, 20 különböző országon és 4 kontinensen átkerékpározva a fiatal férfi hazatért, szeptemberben pedig megkezdi tanulmányait a Minnesotai Egyetemen.

A legtöbb barátom és kortársam már a harmadik egyetemi évét fogja megkezdeni, amikor én még csak elsőéves leszek, azonban korántsem bánom azt, hogy az elmúlt éveket utazással töltöttem. Rengeteget tanultam belőle és temérdek élménnyel gazdagodtam

– mesélte hazatérését követően a CNN-nek a ma még mindig csak 19 esztendős férfi.

Tízéves kora óta tervezte, a koronavírus adta meg a lökést 

A koronavírus hallatán a legtöbbünk eszébe nem a világjárás, sokkal inkább az utazási korlátozások és a lezárások, Adam Swanson számára mégis pont a világjárvány nyitott új lehetőségeket. 

A fiú már 10–11 éves kora óta tervezte, hogy egyszer egy hosszú biciklitúrára indul, végül pedig pont a pandémia miatt alakult úgy, hogy megvalósítja az álmait. Ennek pedig egy meglehetősen egyszerű oka volt:

Nem akartam a járvány miatt online elkezdeni az egyetemet. Úgy gondoltam, ez egy jó alkalom lesz arra, hogy elinduljak

– magyarázta, és mivel szeretett volna minél több országot és kultúrát megismerni az útja során, azonnal elkezdte tervezni a kétéves kerékpáros túrát barátjával, Henryvel. 

2021. augusztus 4-én Swanson és Henry Minneapolisból Hollandiába repültek, ahol megkezdték kerékpáros útjukat. Átbicikliztek Németországba, majd Belgiumba, Franciaországba és Olaszországba, onnan pedig Szlovéniába és Horvátországba is.

Ekkor azonban Henry úgy döntött, mivel fogytán van a pénze, abbahagyja az utazást és hazatér. 

Elfogyott a pénze és haza akart menni. Én azonban mindenképp folytatni akartam

– tette hozzá a fiatal srác, aki így magára maradt és egyedül folytatta a túrát. 

Nepál, Thaiföld, Chile és Argentína is a listán, mindez egyedül

Pedig utazásuk elején még Swanson is úgy gondolta, hogy egyedül semmiképpen sem csinálná végig a túrát, amikor azonban társa feladta, teljesen átértékelődött benne a kezdeti bizonytalanság.

Amikor belevágtunk az egészbe, arra gondoltam, ha a barátom hazamegy, valószínűleg én sem folytatom, mert nem állok készen az egyéni utazásra. De aztán sokkal korábban hazament, mint gondoltam volna. Ezért úgy döntöttem, hogy kicsit megerőltetem magam, és menni fog

– magyarázta Swanson, aki – mivel Európában ekkorra már egyre hidegebbé vált az idő – úgy döntött, Ázsiába, Thaiföldre repül, hogy ott folytassa útját, ahol hosszabbak a nappalok.

A fiatal férfi ezt követően körülbelül három hónapig biciklizett Thaiföldön, és várta, hogy az ország megnyissa a koronavírus miatt lezárt határait. A korlátozások azonban a közeli országokban, például Kambodzsában, Laoszban és Vietnamban mindvégig érvényben maradtak, így végül feladta a tervét, és 2022 márciusában Indiába repült.

Itt még csak egyedül sem kellett lennie, hiszen édesapja két hétre rá csatlakozott hozzá és vele is maradt, amíg az ifjabb Swanson Nepál felé nem vette az irányt. Ahogyan azt az országról az elmúlt hetek hegymászós hírei kapcsán megtanulhattuk, domborzatilag nem éppen az átlagember által megszokott terepet kínálja, ezzel pedig Swanson baja is meggyűlt.

14 napba telt, mire feltekertem, és átjutottam az Annapurna Circuiten, Nepál középső hegyvonulatán

– magyarázta, kiemelve, hogy a nepáli Pokhara városában megmártózott a környék egyik fiatalító, természetes forrásában is, amely az utazásának egyik, ha nem a legjobb pillanata volt. 

Nem ért azonban véget ezt követően sem a túra, a férfi Nepál után Kazahsztánba repült, majd átbiciklizett Kirgizisztánba, ahonnan Üzbegisztán felé vette az irányt, hogy aztán Pakisztánon, Grúzián és Törökországon is áttekerjen. Ezt követően sem időzött túl sokáig egy helyen, Törökországból Görögországba, majd Olaszországba, Svájcba és Németországba tekert. Ezután utazása utolsó állomásainak egyikeként Dél-Amerikába repült, és négy hónapot töltött Chilében és Argentínában, ahonnan az Egyesült Államokba ment. Végül 2023 márciusában érkezett Los Angelesbe, és elindult Minnesota felé, ahol útja június 16-án véget ért. 

Naponta átlagosan 7200 forintnyi összeget költött

Ugyan a kitartás, elhatározás, és bátorság a magányos világlátás egyik alapkövetelménye, a legtöbb ember számára nem ezek, hanem sokkal inkább a pénz hiánya szab gátat az utazásnak. Akkor mégis miből volt pénze 17 évesen a fiúnak az út finanszírozására, és mennyibe fájt neki a világlátás?

Swanson állítja, az utazást kizárólag a saját pénzéből állta, elhatározása előtt ugyanis éjjel-nappal a családja festőcégénél dolgozott. Mellette pedig néhány hónapot csomagfutárként is lehúzott, hogy összegyűjtse a pénzt. 

Ráadásul a megfizethető szálláslehetőségeknek köszönhetően még ezen felül is meglehetősen sok pénzt spórolt meg Kelet-Ázsiában.

A ott töltött időm nagy részében napi 10 dollár alatt, sőt 5 dollár alatt tudtam maradni

– mondja Swanson, aki vadkempingezéssel és olcsó hostelek segítségével csökkentette a szállásköltségeit. Emellett az eszközökre sem dobott ki fölöslegesen pénzt, 14 éves kora óta ugyanazzal a Salsa Marrakesh biciklivel jár, amelyre az útja során néhány kisebb karbantartást kivéve nem kellett költenie. 

Az otthonától és barátaitól távol töltött két év miatt Swanson boldog, hogy újra a szerettei között lehet, és hamarosan elkezdheti az egyetemet. De attól azért tart, hogy mostantól hosszabb ideig meg kell maradnia egy helyen.

Nagyon szomorú vagyok, hogy fel kell hagynom ezzel az életmóddal. Imádok új helyeket felfedezni, új emberekkel találkozni és kirándulni. De nem ezért izgulok a legjobban: annak ellenére, hogy egyedül temérdek országot bejártam, az, ami most következik, az egyetem és az új emberek sokkal inkább izgalmat okoznak

– mondta.