A legkegyetlenebb cápának tartják, pedig Michael Phelps ötször gyorsabb volt nála

Az elmúlt években a filmvásznon többször is feltűnt Meg, azaz megalodon, az őscápa. A filmek, ahogyan a legtöbb esetben, azonban itt is jócskán felfújhatták a vérszomjas, a vízben villámgyorsan feltűnő óriás tulajdonságait. 

Mindez részben igaz is lehetett, hiszen az óriásfogú cápának is nevezett vízi ragadozó kifejlett példányai a 20 méteres hosszt is elérhették, azonban villámgyors haladásukra vonatkozóan már megoszlanak a vélemények, olyannyira, hogy egy friss kutatás szerint az állat nemhogy nem volt gyors, de kifejezetten lassú mozgásra volt csak képes.

Korábban már próbálták megbecsülni az egyébként 15–3,6 millió évvel ezelőtt létezett, vagyis a kora miocén és pliocén korok között élt állat sebességét, amelyet először 3,2 mérföld per órára, azaz 5 kilométer per órára saccoltak, azonban most kiderült, még ennél is lassabb volt.

Összehasonlításképpen: egy pisztráng 10, míg egy delfin 36 kilométer per órás sebességgel is haladhat. A megalodon ráadásul olyannyira nem számított gyorsnak a vízben, hogy ha mellé ugrott volna a 23-szoros olimpiai bajnok úszó, Michael Phelps, jó pár métert ráver egy versenyben, miután az olimpikon fénykorában 6 kilométer per órás sebességre volt képes. A megalodont mégis a történelem egyik legnagyobb és legerősebb ragadozójaként tartják számon.

A mérete miatt ez talán nem is annyira alaptalan, hiszen a szakértők úgy vélik, hogy a szörnyetegnek tartott állat úgy nézett ki, mint a mai, rettegett fehér cápa hosszabb, ám jóval zömökebb változata,

Új tanulmányukban a csapat arra törekedett, hogy megértse a lény legnagyobb úszási sebességét. Míg a korábbi tanulmányok többnyire a megalodon hatalmas fogaira összpontosítottak, a kutatók ehelyett a placoid pikkelyek felé fordultak, amelyek Japánban apró szikladarabokban megtalálhatók.

Elemzésükből kiderült, hogy hatalmas mérete ellenére a megalodon nem volt aktív gyorsúszó. A placoid pikkelyek ugyanis arra a következtetésre juttatták a tudósokat, hogy a lény nem rendelkezett szűken elhelyezkedő gerinccel, amelyek a gyorsan úszó cápákra jellemzők, így megállapítható volt, hogy a filmekben látható, elképesztően nagy sebességet semmiképpen sem tudta elérni a ragadozó. 

Mozgás helyett a nagy mennyiségű táplálék volt a prioritás

Ez a megállapítás azért volt igazán meglepő a tudósok számára, mert nemrég fedezték fel azt, hogy a megalodon melegvérű. 

A kérdés az volt, hogy ez a cápa hogyan használta fel a melegvérűségéből adódó magas szintű metabolikus hőt anélkül, hogy aktív, gyors úszó lett volna

– magyarázta a kutatócsoport a közleményében. 

Úgy vélik, a mozgás helyett a nagy mennyiségű táplálék bevitelére használta fel ezt a hőt. „Az Otodus megalodon nagy mennyiségű táplálékot vitt be állandóan, így valószínű, hogy endoterm anyagcseréjét a zsigeri élelmiszer-feldolgozás elősegítésébe fektette” – vélekednek a kutatók. 

(Borítókép: Otodus megalodon cápa. Fotó: Hugo SALAIS / METAZOA STUDIO / AFP)