Kiderült, miért őrül meg az emberiség a szénhidrátokért

Ahány ember, annyi szokás – így természetesen mindannyiunk étkezési szokásai legalább részben eltérnek egymástól. Vannak, akik különböző étrendeket követve kizárják az életükből a tejtermékeket és a húsokat is, míg mások a cukor- és szénhidrátmentes életmód elkötelezett hívei. Persze ahogyan a szokások, úgy az ezek egészségre gyakorolt hatását vizsgáló kutatások eredményei is nagyban eltérnek.

Egyes publikációk azt hangsúlyozzák, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedésekért és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásáért is a nagymértékű szénhidrátbevitel okolható. Ezzel szemben mások pontosan arra esküsznek, hogy a szénhidrát a jó, és a zsír- és kalóriabevitel az, amit a lehető legalacsonyabbra kellene visszaszorítani, hogy elkerüljük ezeket az egészségkárosodásokat.

Persze mindegyikben lehet igazság. Az általánosan elfogadott álláspont szerint a szénhidrátok a szervezet legfontosabb energiaforrásai közé tartoznak, azonban fogyasztásuknak kétségkívül lehetnek előnyei és hátrányai is, a típustól és a mennyiségtől függően. És hogy miért jó a szénhidrát?

A szénhidrátok, különösen az összetett szénhidrátok – mint a teljes kiőrlésű gabonák, gyümölcsök és zöldségek – lassan szívódnak fel a szervezetben, így hosszabb időn keresztül biztosítanak energiát. Ezek a táplálékok rostban is gazdagok, ami támogatja az emésztést, elősegíti a teltségérzetet, és segít szabályozni a vércukorszintet. Ezenkívül a szénhidrátok elengedhetetlenek az agyműködéshez, mivel az agy elsődleges energiaforrása a glükóz, amely a szénhidrátok lebontásával keletkezik.

Mindez tényleg jól hangzik, azonban bizonyos esetekben káros lehet. A gyorsan felszívódó, finomított szénhidrátok, mint például a fehér kenyér, az édességek és a cukros üdítők ugyanis hirtelen megemelhetik a vércukorszintet, majd gyorsan le is csökkentik azt, ami inzulinrezisztenciához, cukorbetegséghez és elhízáshoz vezethet. A túlzott szénhidrátfogyasztás – különösen a finomított és ultrafeldolgozott élelmiszerekből – hosszú távon növeli a szív- és más krónikus betegségek kockázatát. A szénhidrátok tehát alapvetően fontosak az egészséges étrendben, ám a minőségük és a mennyiségük döntő tényező abban, hogy jótékony vagy káros hatásúak lesznek-e az egészségünkre.

Miért őrülünk meg érte ennyire? 

A szénhidrátok a leggyorsabb és legkönnyebben hozzáférhető energiaforrást jelentik az emberi szervezet számára. Az agy különösen igényli a glükózt, mivel elsődlegesen ebből nyer energiát, így természetes, hogy a szervezet ösztönösen vonzódik a szénhidrátban gazdag ételekhez.

Ráadásul a szénhidrátok fogyasztása – különösen a cukorban gazdag ételeké – aktiválja az agy jutalmazási központjait, ami dopamint szabadít fel. A dopamin egy olyan neurokémiai anyag, amely kellemes érzést vált ki, így az emberek hajlamosak újra és újra szénhidrátban gazdag ételekhez nyúlni. Ez a mechanizmus a túlélés szempontjából is hasznos volt, hiszen az édes, energiadús ételekhez való vonzódás segített az embereknek felhalmozni a szükséges energiát, főleg ínséges időkben.

Bár nem kifejezetten biológiai ok, az élelmiszerek kulturális és társadalmi jelentősége is fokozza a szénhidrátok iránti vonzalmat. Az olyan ételek, mint a kenyér, tészta, rizs vagy édességek sok kultúrában alapvető szerepet töltenek be, így a szénhidrátok fogyasztása sok esetben közösségi és érzelmi kapcsolatokhoz is kötődik.

Ez a szerelem ráadásul korántsem tegnap kezdődött…

A génjeinkbe van kódolva a szénhidrát utáni vágy

Az emberi táplálkozás alapvetően befolyásolta fajunk fejlődését, és bár a húsfogyasztás régóta központi szerepet játszott a korai emberekről alkotott képben, egyre több kutatás mutat rá, hogy a szénhidrátok is kulcsfontosságúak voltak az ősemberek életében. Egy új tanulmány szerint a szénhidrátok iránti vonzalom ráadásul nem csupán a modern emberi fajra jellemző, hanem már több százezer évvel ezelőtt élt elődeink étrendjében is meghatározó volt.

Bár az ősemberek vadászó életmódjuk miatt sok húst fogyasztottak, az új kutatás szerint mégsem feltétlenül a fehérje volt az, ami elősegítette az agyuk fejlődését. Az utóbbi évek régészeti leletei és vizsgálatai – például a fogakba rekedt baktériumok elemzése – ugyanis kimutatták, hogy az ősemberek már az evolúció folyamatának korai szakaszában felfedezték a szénhidrátban gazdag ételeket, mint a gumós növények és a keményítőtartalmú élelmiszerek, amelyeket többnyire megsütve fogyasztottak.

Az eddigi régészeti bizonyítékok mellett az új kutatás genetikai bizonyítékot is szolgáltat arra, hogy az emberek már több százezer évvel ezelőtt is keményítőtartalmú és szénhidrátban gazdag ételeket fogyasztottak. A Science folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók egy olyan gén, az AMY1 evolúcióját vizsgálták, amely lehetővé teszi a keményítők egyszerű cukorrá bontását, ezáltal elérve a test könnyebb energiához jutását.

Enélkül a szervezet nem tudná megemészteni a szénhidrátban gazdag ételeket, mint például a burgonya, a rizs vagy a kenyér. A kutatók 68 ősi ember genomját elemezve azt is kimutatták, hogy a gén duplikációja – ami előnyt jelentett a szénhidrátban gazdag étrendekhez való alkalmazkodásban – jóval azelőtt megtörtént, hogy az emberek elkezdtek volna növényeket termeszteni.

Már évezredek óta az életünk elmaradhatatlan része

A tanulmány eredményei szerint 45 ezer évvel ezelőtt a vadászó-gyűjtögető embereknél 4-8 másolata volt az AMY1 génnek. Ez arra utal, hogy az emberi faj már akkor is fogyasztott szénhidrátokat, amikor a mezőgazdaság még nem alakult ki. Ez a génduplikáció nemcsak a Homo sapiens, hanem a Neander-völgyi emberek és a Gyenyiszovaiak genomjában is megtalálható volt, ami azt jelzi, hogy egy közös ősünk már sok százezer évvel ezelőtt több példánnyal rendelkezett ebből a génből.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy az AMY1 gén másolatainak száma különösen az elmúlt 4000 évben nőtt meg drámaian, ami a természetes szelekció eredménye lehetett, amikor az emberek áttértek a mezőgazdaságra, és szénhidrátban gazdag ételeket, például gabonákat kezdtek fogyasztani.

Taylor Hermes, az Arkansasi Egyetem antropológusa szerint a kutatás alátámasztja azt az elméletet, hogy az amiláz enzim szintézisének növekedése segítette az emberi agy fejlődéséhez szükséges egyszerű cukrok előállítását.

Persze a felfedezés ellenére továbbra is sok a kérdés, így a kutatók további vizsgálatokat sürgetnek magasabb minőségű ősi genomokkal, hogy jobban megértsük a gének változásait az idők során. A Harvard Egyetem professzora, Christina Warinner szerint különösen nagy kihívást jelent az egyes gének evolúciójának rekonstruálása, ám a szóban forgó tanulmány hatalmas lépést tett afelé, hogy időben pontosan meghatározzuk az emberi evolúció fontos táplálkozási fordulópontjait. Csak győzzük kivárni. 

(Borítókép:  Iuliia Bondar  / Getty Images Hungary)