Kaja, pia, olimpia

Nem tudom, hogy sportnemzet vagyunk-e, és egyáltalán: jó-e sportnemzetnek lenni. Ha a nyári olimpiákon szerzett aranyérmek számát nézzük, akkor mindenképpen: csupán hét ország előz meg minket, miközben lakosságszámot tekintve 83. Négyévente van is okunk örülni, de vajon nem érezzük azt, hogy az olimpiai statisztikákat a négyévenkénti örömünkkel szívesen elcserélnénk, mondjuk: a) kiszámítható, osztrák típusú életszínvonalra; b) mosolygósabb, egészségesebb, kevésbé telt képű környezetre; c) a vb-kre, Eb-kre kijutó fociválogatottra; d) akármire?

Ha eltekintünk a magyarok halálozási statisztikájától, valamint a sportolásra való hajlandóságuktól (a nagy siránkozás közben azért ne feledjük: a Margitszigeten csúcsidőben az egymást érő futók miatt néha szinte lehetetlen futni), és a nyári olimpiai aranyérmeken túl is bizonyítékot akarunk találni sportnemzeti mivoltunkra, akkor ott a Fortepan. Nem tudom, van-e még egy ország a miénken kívül, amelynek össznépi képarchívumában olyan magától értetődően szerepelne szinte az összes sportág fényképe a 20. század legelső éveitől az utolsókig. És döntően ne profikra tessék gondolni, hanem lelkes amatőrökre, akik nyakig becipzározva tollasoztak, kerékpárost ölelgettek befröccsözve, vagy munka után lementek egyet íjászkodni a Hunfalvy utca végébe.

 

A Fortepanról ezúttal a teljesség igénye nélkül az olimpiai sportágak fotóit szedtük össze, valamint azt, hány olimpiai aranyérmet szereztünk ezekből a sportágakból. Akár sportnemzet vagyunk, akár nem.