Ilyen lett volna P. Howard fotóalbuma // Párhuzamos életrajzok
További Fortepan cikkek
Mi kergette végig kontinenseken, tengereken és óceánokon: munka, kaland vagy szerelem? Utazott egyedül és utazott régi cimborákkal. Már az 1930-as években rájött, hogy a társasutazásokon túl is van élet, és a járt utat járatlanért sokszor elhagyta. Azt az életet élte, amelyet Rejtő a hőseinek megírt. Vagy éppen a mi titokzatos kalandorunk lett volna az egyik minta P. Howard történeteihez? Mindmáig két legenda feszül egymásnak. Az egyik szerint Rejtő életében nem hagyta el Budapestet és a pesti kávéházak biztonságos falait, minden története fikció, a másik szerint viszont becsavarogta a fél világot, és könyveiben valójában a memoárjait írta meg. A sokáig kiadatlan Megyek Párizsba, ahol még nem haldokoltam című útinaplójában Rejtő több európai várost is felsorol, ahol 1927 és 1930 között alkalmi munkákból éldegélt és tökéletesítette nyomoriróniáját. Thuróczy Gergely Rejtő-kutató szerint „nem zárható ki, hogy a leírt kalandok egy részét barátai és alkalmi ismerősei elbeszéléséből merítette.” Talán éppen az album készítőjétől?
![Marokkó, Oujda városa az algír határ mellett 1935-ben. Életkép berberekkel a medina egyik kapuja előttMarokkó ebben az időben francia protektorátus alatt állt – tudja ezt mindenki akár a történelemkönyvekből, akár a Rejtő-regényekből. Az album rá a tanú, hogy a névtelen fotós személyesen is megnézte magának Marokkót. Egyszer állítólag Rejtő is készült oda. 1931-es, valószínűleg hírverésre használt, zavaros eltűnésekor azt nyilatkozta Az Estnek, hogy Bécsbe indult, „mert onnan Afrikába akart menni.” A győri vasútállomás restijében azonban rendőrök igazoltatták, és visszahozták Budapestre. Viszont holokauszt-túlélő apja legendagyártó interjújában azt mondta, hogy Rejtő fogadásból eljutott Algériába – de nem lett légionista, csak dokkmunkás.](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159135/15913503_7e482ac737369b97f96d0900c50b66d6_wm.jpg)
Marokkó, Oujda városa az algír határ mellett 1935-ben. Életkép berberekkel a medina egyik kapuja előtt
Marokkó ebben az időben francia protektorátus alatt állt – tudja ezt mindenki akár a történelemkönyvekből, akár a Rejtő-regényekből. Az album rá a tanú, hogy a névtelen fotós személyesen is megnézte magának Marokkót. Egyszer állítólag Rejtő is készült oda. 1931-es, valószínűleg hírverésre használt, zavaros eltűnésekor azt nyilatkozta Az Estnek, hogy Bécsbe indult, „mert onnan Afrikába akart menni.” A győri vasútállomás restijében azonban rendőrök igazoltatták, és visszahozták Budapestre. Viszont holokauszt-túlélő apja legendagyártó interjújában azt mondta, hogy Rejtő fogadásból eljutott Algériába – de nem lett légionista, csak dokkmunkás.
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![Algéria, Sidi Bel Abbes. Matrózok az elesett légiósok emlékműve előtt 1935-benSidi Bel Abbes a Francia Idegenlégió katonáinak gyűjtőhelye volt: a „piszok bleu”-k, vagyis az újoncok szállítmánya hetente kétszer érkezett Marseille-ből. Bár Gorcsev Ivánt a szerelem sodorta a légióba, a legtöbben a törvény keze vagy a gazdasági válság elől rukkoltak be. Az 1930-as években a lapok rendszeresen cikkeztek a magyar légionisták sorsáról. Az Est szerint 1931-ben összesen 350-400 magyar harcolt az idegenlégióban. Kemény volt az élet, Verdier őrmester csak ironizált A tizennégykarátos autóban, amikor „elaggott, vidéki levélkézbesítők, lóápolók és reumás nyugdíjasok kényelmes otthonának” titulálta, ahol „teljesen hülyék számára kedvezmény, különleges elbánás, altiszti rangban sürgölődő szárazdajkák” tartoznak még az alapellátáshoz.](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913499_5b13a988ae97691142fb8543528343a7_wm.jpg)
Algéria, Sidi Bel Abbes. Matrózok az elesett légiósok emlékműve előtt 1935-ben
Sidi Bel Abbes a Francia Idegenlégió katonáinak gyűjtőhelye volt: a „piszok bleu”-k, vagyis az újoncok szállítmánya hetente kétszer érkezett Marseille-ből. Bár Gorcsev Ivánt a szerelem sodorta a légióba, a legtöbben a törvény keze vagy a gazdasági válság elől rukkoltak be. Az 1930-as években a lapok rendszeresen cikkeztek a magyar légionisták sorsáról. Az Est szerint 1931-ben összesen 350-400 magyar harcolt az idegenlégióban.
Kemény volt az élet, Verdier őrmester csak ironizált A tizennégykarátos autóban, amikor „elaggott, vidéki levélkézbesítők, lóápolók és reumás nyugdíjasok kényelmes otthonának” titulálta, ahol „teljesen hülyék számára kedvezmény, különleges elbánás, altiszti rangban sürgölődő szárazdajkák” tartoznak még az alapellátáshoz.
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![Dzsenné település az Francia-Szudánban (ma Mali), 1935Az agyagtéglából épült és egykor agyagfallal körülvett város a Szaharát átszelő, aranyat szállító karavánok egyik fontos állomása volt. Bárcsak tudnánk, mit keresett itt a Ráday Imre-ábrázatú magyar kalandor. Valószínűleg több fotót készített az elefántcsordák, kígyók és majomcsaládok között élő környékbeli bennszülöttekről is. Ezen a tájon ugyan az ember szinte csak az egyik állatfaj a sok között, de azért a franciák nemzeti ünnepét, július 14-ét a kis szudáni falvakban is megünnepelték.](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913497_72491419621fdb808df97711a71bc5ea_wm.jpg)
Dzsenné település az Francia-Szudánban (ma Mali), 1935
Az agyagtéglából épült és egykor agyagfallal körülvett város a Szaharát átszelő, aranyat szállító karavánok egyik fontos állomása volt. Bárcsak tudnánk, mit keresett itt a Ráday Imre-ábrázatú magyar kalandor. Valószínűleg több fotót készített az elefántcsordák, kígyók és majomcsaládok között élő környékbeli bennszülöttekről is. Ezen a tájon ugyan az ember szinte csak az egyik állatfaj a sok között, de azért a franciák nemzeti ünnepét, július 14-ét a kis szudáni falvakban is megünnepelték.
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![Gyaloghintó valahol Afrikában, 1935A „Versenyfutás Afrikáért” vagyis a gyarmatosítás egyik győztese pihen a helyiérdekűn. Rejtő így írt Budapestről a nagyhatalmak kis afrikai játékairól: „Semmi kockázat. Látszatát sem az erőszaknak. A katonák csak a gyarmatbirodalom védelmét szolgálják, és bennszülött rablótörzseket szállnak meg, de nem akarnak hódítani.”](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913495_21a2dde6fbe0fdd956ac6b5c7519e0dc_wm.jpg)
Gyaloghintó valahol Afrikában, 1935
A „Versenyfutás Afrikáért” vagyis a gyarmatosítás egyik győztese pihen a helyiérdekűn. Rejtő így írt Budapestről a nagyhatalmak kis afrikai játékairól: „Semmi kockázat. Látszatát sem az erőszaknak. A katonák csak a gyarmatbirodalom védelmét szolgálják, és bennszülött rablótörzseket szállnak meg, de nem akarnak hódítani.”
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![A Teide vulkán déli lejtője Tenerifén, 1933Ha a harmincas-negyvenes években lett volna olvasói igény sci-fi regényekre, akár ezen a holdbéli tájon is játszódhatott volna (évtizedekkel később itt forgott a Star Wars és A majmok bolygója). De a magyar olvasók a detektív- és kalandregényeket falták. Így lett Rejtőből P. Howard vagy éppen Gibson Lavery. A kiadók ugyanis rájöttek, hogy a külföldi könyvek magas jogdíja miatt egyszerűbb, ha ezeket a regényeket Pesten írja egy magyar szerző – angolszász hangzású név alatt.](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913489_72ad0ba9c103a55cbf37ce7680b58c94_wm.jpg)
A Teide vulkán déli lejtője Tenerifén, 1933
Ha a harmincas-negyvenes években lett volna olvasói igény sci-fi regényekre, akár ezen a holdbéli tájon is játszódhatott volna (évtizedekkel később itt forgott a Star Wars és A majmok bolygója). De a magyar olvasók a detektív- és kalandregényeket falták. Így lett Rejtőből P. Howard vagy éppen Gibson Lavery. A kiadók ugyanis rájöttek, hogy a külföldi könyvek magas jogdíja miatt egyszerűbb, ha ezeket a regényeket Pesten írja egy magyar szerző – angolszász hangzású név alatt.
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![Afrikai bennszülött portréja a gyarmati időkbőlA névtelen fotós eljutott Afrika európaiak által ebben az időben kevéssé látogatott részeire is. A közvélemény többsége a bennszülötteket barbároknak, legjobb esetben egzotikumnak tekintette ekkoriban. A franciák például 1931-ben gyarmati kiállítást rendeztek (a névtelen fotós is ott volt), hogy bemutassák azt „a kultúrmunkát, amit a gyarmatosító országok Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában véghezvittek”.](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913487_276dc2d1549b9e897a8876ae4ed34b4f_wm.jpg)
Afrikai bennszülött portréja a gyarmati időkből
A névtelen fotós eljutott Afrika európaiak által ebben az időben kevéssé látogatott részeire is. A közvélemény többsége a bennszülötteket barbároknak, legjobb esetben egzotikumnak tekintette ekkoriban. A franciák például 1931-ben gyarmati kiállítást rendeztek (a névtelen fotós is ott volt), hogy bemutassák azt „a kultúrmunkát, amit a gyarmatosító országok Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában véghezvittek”.
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![A casablancai Souk (bazár) 1936-banEgyetlen ezredfordulós, tunéziai társasútnak álcázott afrikai bevásárlótúrán sem maradhatott ki a bazár. Araboktól vásárolni, alkudozni nem való mindenkinek, de van, aki szakértő. Az angol szerkesztő, Holler az olajszagú sikátor legkisebb, sötét, legyektől zsongó boltjában mutatta be a jó vásárlás menetét A szőke ciklonban: „Azután következett az alku. Az arab először kacagott, később a mellét verte, kirohant az utcára, és ökleit rázta a járókelőkre, majd habzó szájjal tépdeste a burnuszát, és összecsapva kezét, kétségbeesetten a plafonra tekintett, hogy nyomban utána zokogva boruljon a bricsesznadrágra, mintha holt gyermekét siratná. […] Egy óra múlva minden becsomagolva feküdt előttük, fizettek és mentek.”](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913485_3d08267809068622b0d48737649e2a89_wm.jpg)
A casablancai Souk (bazár) 1936-ban
Egyetlen ezredfordulós, tunéziai társasútnak álcázott afrikai bevásárlótúrán sem maradhatott ki a bazár. Araboktól vásárolni, alkudozni nem való mindenkinek, de van, aki szakértő. Az angol szerkesztő, Holler az olajszagú sikátor legkisebb, sötét, legyektől zsongó boltjában mutatta be a jó vásárlás menetét A szőke ciklonban: „Azután következett az alku. Az arab először kacagott, később a mellét verte, kirohant az utcára, és ökleit rázta a járókelőkre, majd habzó szájjal tépdeste a burnuszát, és összecsapva kezét, kétségbeesetten a plafonra tekintett, hogy nyomban utána zokogva boruljon a bricsesznadrágra, mintha holt gyermekét siratná. […] Egy óra múlva minden becsomagolva feküdt előttük, fizettek és mentek.”
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![Casablanca nyomornegyede (Bidonville), 1936A névtelen fotós Casablancában is elhagyta az elegáns, koloniális belvárost és az előkelő villanegyedeket, hogy megnézze magának az ezer és ezer hulladék-kunyhóból álló bádogvárost. A szemétből épült hatalmas telepet a harmincas években főleg a nagyvárosban munkát kereső berberek lakták.](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913473_9bb7d856a5083b0c4bd3cc33c7a7c7f2_wm.jpg)
Casablanca nyomornegyede (Bidonville), 1936
A névtelen fotós Casablancában is elhagyta az elegáns, koloniális belvárost és az előkelő villanegyedeket, hogy megnézze magának az ezer és ezer hulladék-kunyhóból álló bádogvárost. A szemétből épült hatalmas telepet a harmincas években főleg a nagyvárosban munkát kereső berberek lakták.
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![Afrikai bennszülött az 1930-as évekbőlA rejtélyes albumból nem derül ki pontosan, Afrika melyik részén készült a fotó és ki van rajta. Lehetett éppen az utazók helyi kalauza is. Marokkóban például nem volt ritka a kifogástalan angolsággal beszélő és igazi gentleman berber sivatagi vezető. P. Howard megemlékezett egy különös életútról is: egyikük „a philadelphiai hangversenyzenekarnál működött évekig, és szerelmi csalódása miatt tért ismét vissza a sivataghoz.”](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913479_cde5786895881f3458794d0c01984e9d_wm.jpg)
Afrikai bennszülött az 1930-as évekből
A rejtélyes albumból nem derül ki pontosan, Afrika melyik részén készült a fotó és ki van rajta. Lehetett éppen az utazók helyi kalauza is. Marokkóban például nem volt ritka a kifogástalan angolsággal beszélő és igazi gentleman berber sivatagi vezető. P. Howard megemlékezett egy különös életútról is: egyikük „a philadelphiai hangversenyzenekarnál működött évekig, és szerelmi csalódása miatt tért ismét vissza a sivataghoz.”
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![Las Palmas (Kanári-szigetek), Szent Katalin-móló 1935-benA fotós „kikötők és dokkok a világ körül”-sorozatának egy darabja. A kikötői életet Rejtő is több helyen megírta. Apja szerint Algírban ő maga is pakolt ládákat és gyűjtött élményeket kikötői kocsmákban faragatlan asztalok és ugyanilyen vendégek között.A mi névtelen emberünk ugyan nem futott össze sem Vanek úrral, sem Fülig Jimmyvel, de egy hozzájuk hasonló rejtői figurával igen. És neki még a nevét is ismerjük az albumból! Ez az Uhrin Jóska nevű fiú érettségi után színészettel próbálkozott Pesten, de a kaland jobban vonzotta, mint valami kis protekciós állami hivatal. Amikor az ismeretlen nevű fotóssal találkozott itt a Kanári-szigeteken, térképezésből élt és selyemöltönyben járt, derekán cserkészövvel („a csatja, ott, ahol a 'Légy résen!' meg a liliom van, jó nagy és kemény vas. Lehet vele alkalomadtán verekedni, s éppen a hasamon van a csat, ami jól jöhet esetleg.”).](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913483_2a27437ba565a0fa85dcae57e76f97ae_wm.jpg)
Las Palmas (Kanári-szigetek), Szent Katalin-móló 1935-ben
A fotós „kikötők és dokkok a világ körül”-sorozatának egy darabja. A kikötői életet Rejtő is több helyen megírta. Apja szerint Algírban ő maga is pakolt ládákat és gyűjtött élményeket kikötői kocsmákban faragatlan asztalok és ugyanilyen vendégek között.
A mi névtelen emberünk ugyan nem futott össze sem Vanek úrral, sem Fülig Jimmyvel, de egy hozzájuk hasonló rejtői figurával igen. És neki még a nevét is ismerjük az albumból! Ez az Uhrin Jóska nevű fiú érettségi után színészettel próbálkozott Pesten, de a kaland jobban vonzotta, mint valami kis protekciós állami hivatal. Amikor az ismeretlen nevű fotóssal találkozott itt a Kanári-szigeteken, térképezésből élt és selyemöltönyben járt, derekán cserkészövvel („a csatja, ott, ahol a 'Légy résen!' meg a liliom van, jó nagy és kemény vas. Lehet vele alkalomadtán verekedni, s éppen a hasamon van a csat, ami jól jöhet esetleg.”).
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![Hajózás az AlbatrosszalEz a vitorlás nem a névtelen fotósé volt, hanem egy Krist/Christ Berti nevű makói matrózé. Úgy tűnik, a fotós kizárólag kalandos életű fiatalemberekkel pajtáskodott. Nem tudjuk, Bertinek sikerült-e Makótól Jeruzsálemig jutnia, de hogy bejárta a világot, az biztos. Az első világháború utolsó éveiben egy ausztrál internálótáborban időzött, 1933-ban Albatrosz nevű vitorlásával világkörüli útra indult. Christ, Uhrin és a névtelen fotós valószínűleg Las Palmas-ban találkozott, innen indultak hosszabb-rövidebb vitorláskalandokra.](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913469_b70c94be058ced93ecc0495601bf509c_wm.jpg)
Hajózás az Albatrosszal
Ez a vitorlás nem a névtelen fotósé volt, hanem egy Krist/Christ Berti nevű makói matrózé. Úgy tűnik, a fotós kizárólag kalandos életű fiatalemberekkel pajtáskodott. Nem tudjuk, Bertinek sikerült-e Makótól Jeruzsálemig jutnia, de hogy bejárta a világot, az biztos. Az első világháború utolsó éveiben egy ausztrál internálótáborban időzött, 1933-ban Albatrosz nevű vitorlásával világkörüli útra indult. Christ, Uhrin és a névtelen fotós valószínűleg Las Palmas-ban találkozott, innen indultak hosszabb-rövidebb vitorláskalandokra.
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)
![A Tanger és Gibraltár közötti hajóút utasai a fedélzeten 1933-banA fotelben ülő férfi valószínűleg az album tulajdonosa. Nem tudjuk, mivel múlatták az időt utazás közben, de például Gorcsev Iván hasonló körülmények között Nobel-díjat nyert (egy makaó nevű kártyajátékon). ](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913465_18f4461fe64ffb593f509b50d6525e78_wm.jpg)
A Tanger és Gibraltár közötti hajóút utasai a fedélzeten 1933-ban
A fotelben ülő férfi valószínűleg az album tulajdonosa. Nem tudjuk, mivel múlatták az időt utazás közben, de például Gorcsev Iván hasonló körülmények között Nobel-díjat nyert (egy makaó nevű kártyajátékon).
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)![A romániai Konstanca kikötője, 1927Az album névtelen tulajdonosa az 1920-1930-as évek után is folytatta kalandozásait. Hogy mikor halt meg, nem tudjuk – az utolsó beragasztott fotó 1950-ből származik. Rejtő Jenőt 1942 telén hurcolták el a kórházi ágyból egy feljelentés miatt, sapka sem volt a fején. A büntetőszázadban hamar feladta. „Nem húzok kesztyűt, hadd fagyjon meg ez a kéz, ha már nem írhat”– mondta társainak, akik halála köré is legendát szőttek. „Nem halt meg a Howard úr, mert azt ígérte, hogy megír bennünket!”](https://kep.index.hu/1/0/1591/15913/159134/15913459_449f0f32e3e45275b7be1ae3a154bb15_wm.jpg)
A romániai Konstanca kikötője, 1927
Az album névtelen tulajdonosa az 1920-1930-as évek után is folytatta kalandozásait. Hogy mikor halt meg, nem tudjuk – az utolsó beragasztott fotó 1950-ből származik. Rejtő Jenőt 1942 telén hurcolták el a kórházi ágyból egy feljelentés miatt, sapka sem volt a fején. A büntetőszázadban hamar feladta. „Nem húzok kesztyűt, hadd fagyjon meg ez a kéz, ha már nem írhat”– mondta társainak, akik halála köré is legendát szőttek. „Nem halt meg a Howard úr, mert azt ígérte, hogy megír bennünket!”
(Fotó: Balassa Péter / FORTEPAN)Köszönet dr. Lajtai Lászlónak és damusznak az album feldolgozásáért és a képek megfejtéséért.
A Rejtő Jenőre vonatkozó részekhez a Thuróczy Gergely szerkesztésében megjelent Az ellopott tragédia (2015) és A megtalált tragédia (2016) című köteteket használtuk.
Rovataink a Facebookon