Józsefvárosi rontom-bontom

A fotózás csak egyik és nem is túl hosszú epizódja Vizsnyiczai Erzsébet (1948-1996) életének. Vízs, Vizsnya (a barátai hívták így) tizenhat éves kora óta állt futószalag mellett, volt segédmunkás, takarított, gyerekekre vigyázott, szőtt, varrt, zűrös helyeken mosogatott. Aztán jött a színház, előbb a botrányos és lázadó csepeli Utcaszínház, majd Kaposvár Ascher Tamás meghívására.

A Fortepan a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

„Ezek így csak adatok. Nem látszik benne az a miriádnyi kaland, találkozás, tapasztalat, barátság, ismeret – és ezek átélésével az önismeret – ami olyanná tette őt, amilyen lett. Szabálytalan volt, szabad, öntörvényű. Utálta a tisztességtelenséget (akkor szétrúgott mindent), imádott emberekkel megismerkedni (sóvárgó kíváncsisággal fordult mindenki felé). Szinte dosztojevszkiji mélységű könyörület és gyötrelem és segítőkészség élt benne az elesettek és elhagyatottak iránt. Mindig leguggolt melléjük, a falhoz, a kapualjba húzta őket, kihívta a mentőt, vagy ott maradt, nehogy kirabolják őket, és végighallgatta, még a részegeket is. Közben persze volt benne valami vadság is, meg düh, hogy miért hagyja el magát az ember, hogy süllyedhet az aljára… Nagyon messziről indult, és nagyon jó szellemi-lelki magasságokba ért. Kalandvágyó és kíváncsi volt ilyen értelemben is. Amikor a dolgok mélyére szálltunk, úgy löktük el magunkat a parttól, hogy ő inkább a szárazföldet nézte, én viszont a vizet, a végtelent. Aztán fordítva… aztán fordítva… (Hát, aztán egyszer csak váratlanul ott maradt…)”– mesélte társa, a hagyatékot a Fortepannak adományozó Füle Péter.

Vizsnyiczai Erzsébet a Hírlapkiadó Vállalt fotólaborjában Korniss Péter képein dolgozott, itt kaphatott kedvet a fotózáshoz. Munkái az Ifjúsági Magazinban, a Magyar Ifjúságban és a Gyermekünk című pedagógiai folyóiratban jelentek meg. Halála után, 2003-ban Fotókipakolás címmel jelent néhány képét bemutató album.

Fotóválogatásunkban gyerekkorának a hetvenes évekre visszafordíthatatlanul átalakuló színhelyét dokumentálta: a panelforradalom által felrobbantott józsefvárosi torzót, amely a budapesti várospolitika "szocialista típusú megújítás-modelljének" indult. Vizsnyiczai Erzsébet itt született, a Szigony utcában. A háborús pusztításokon túl ez a városrész még az ötvenes években is leginkább kisvárosra hasonlított, Krúdy biztosan felismerte volna a többemeletes, eklektikus bérházakkal váltakozó, hónaposszobákkal teli földszintes házakat, kertvendéglőket, kiskocsmákat, és az ablakban könyöklő lányokat.

Amikor Vizsnyiczai a hetvenes években gépével visszatért, a hatvanas évek többszörösen áttervezett városrendezési koncepciói által feltépett városszövetet talált.

A józsefvárosi metamorfózishoz Kondor Attila Csaba és Szabó Balázs A lakáspolitika hatása Budapest városszerkezetére az 1960-as és az 1970-es években című tanulmányát használtuk, mely itt olvasható.

Köszönet a Fortepan fórumozóinak a helyszínek beazonosításáért.